Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
68 Az országgyűlés képviselőházának . rosítást célozza. (Baracs Marcell: Halljuk a névsort!) Engedje meg a t. Ház, hogy egypár vezetőember nevét olvassam, fel. akik ma a magyar nemzetet itt a törvényhozásban képviselik. Nem nyúltam a másik oldalra, — de feltételezem, hagy nagy többségben a t. túloldal is ezen az állásponton van —• hanem csak a saját pártomból és a kormányt támogató pártból olvasom fel egypár képviselő úr nevét, akik szintén azon* állásponton vannak, hogy magyar nevet minden magyarnak, aki tisztességes, becsületes, aki nem vétett a haza, a társadalmi rend és az erkölcsök ellen, fel lehet vennie. Ezek a következők: Puky Endre, Keoéz Béla, Láng János, Maróthy László, Éri Márton, Csák Károly, Szabó Sándor, Éhn Kálmán, Simon András, Erdélyi Aladár, Káinoki Bedő Sándor, Dési Géza, Fejér Ottó. Mándy Sámuel, Nádossy Elek, Madai Gyula, Kálmán Jenő, Csizmadia András, Kiss István, Tóth Pál, Zeőke Antal. Csontos Imre, Biró Pál, Gálffy Dénes, Gaál Mihály, Gaál Endre, Platthy György, Madarász Elemér, Berthóty Károly, Váry Albert, Szabóky Jenő, Héjj Imre, Homon'nay Tivadar, Takáts Géza, Berki Gyula, Erdőhegyi Lajos, Hercegh Béla, Dabasi Halász Móric. Hajós Kálmán, Jánossy Gábor, Karafiáth Jenő, Kálmán István, Kocsán Károly, Kozma Jenő, Nánássy Andor, örffy Imre, Ötvös Lajos, Perlaki György, Pintér László, Szabó István, Túri Béla, Udvardy János, Vasad! Balogh György, Vértes Vilmos István, Barabás Samu, Temesváry Imre stb. (Rassay Károly: A többség!) T. Ház! Mi ezt nem azért tettük, hogy itt az ország színe előtt kvázi nyomást gyakoroljunk az igen t. belügyminiszter úr állásfoglalására, (Felkiáltások a jobboldalon: Isten ments!) Nem Isten ments! Vagyok annyira független képviselő, hogy ezt, is megtenném, azonban nem ez volt a szándékom, és most sem az. Én csak a világ, a nemzet előtt akarok demonstrációt tenni, hogy igenis álmagyar törvényhozás tagjainak nagy többsége, ennek a magyar Képviselőháznak óriási nagy többsége át van hatva ettől az igazságtól, "hogy nemcsak a magyar középosztály, nemcsak a magyar gazdatársadálom, nemcsak az országos közvélemény, hanem az országois közélet hivatott képviselői, a magyar nemzet hivatott képviselői is ezen az állásponton vannak, amelyben azt hiszem, egyetértünk a t. ellenzékkel is. Mélyen t. Ház ! Ezek előrebocsátása után,-nem akarom a szót szaporítani — nagyon kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy engedjen az országos közvéleményinek és bizonyos tekintetben engedjen ebből a merev állásfoglalásából, (Helyeslés a baloldalon.) mert láthatja, hogy ezen merev állásponton _ nagyon kevesen vannak az országbán. Engedje meg a miniszter úr, hogy a legnagyobb tisztelettel, de a legnagyobb határozottsággal kijelentsem, hogy előbb-utóbb a miniszter úr ezzel az állásfoglalásával magára fog itt maradni, mert pasáját pártjának nagy többsége sem osztja (Rassay Károly: Akkor is miniszter marad!) a maga egészében ezt a merev álláspontot. Azt hiszem, hogy ezt itt határozottan kijelentem, s amikor ismét szót kértem és szót emeltem a névmagyarosítás érdekében, nemzetemnek tettem szolgálatot. 1 A költsésrvetést egyébként elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! 7. ülése 1929 június 8-án, szombaton. Gál Jenő: T. Képviselőház! A belügyi költségvetés taglalásánál egypár olyan jellegzetes körülményre akarom felhívni a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét, amelyre már a múltban is többször rámutattam. Az egyik, amire felhívom a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét, a rendőri bíráskodás kérdése. Rengeteg kisember ügye ez, és a mai rendszer mellett a rendőri bíráskodás és rendőri büntető eljárás olyképpen van megszervezve, hogy az nagyon sok vexatúrát okoz és nagyon sok olyan elintézést nyújt, amely nem hat megnyugtatóan. Nem tudom, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr résztvett-e már egy olyan kihágási ügy tárgyalásánál, amelyet akár itt a budapesti államrendőrségnél, akár a vidéki rendőrkapitányságoknál, akár a szolgabíróságoknál végeznek. Annak menete a következő. Egy alsóbbrendű tisztviselő, egy fogalmazó, vagy egy fogalmazógyakornok felveszi a jegyzőkönyvet, kihallgatja a feleket, azután fogja a jegyzőkönyvet és beviszi vagy a közvetlen feletteséhez, vagy pedig a hivatal vezetőjéhez- Ez a nélkül, hogy látná, kiről van szó, abból az írásbeliségből alkotja meg magának az esetről a véleményét és meghozza az, ítéletet. Mélyen t. belügyminiszter úr, ezek rendszerint nem súlyos ítéletek, 50 pengő pénzbüntetés, vagy még kevesebb, 20 pengő pénzbüntetés, néha elzárás is. Méltóztassék elképzelni, a szegényebb néposztály ezrei kerülnek ilyen eljárás alá. Nincs módjuk arra, hogy jogtudó védelemről gondoskodjanak, ellenben minden ilyen tárgyalásnál ott van az ügyészi megbízottnak nevezett rendőrtisztviselő. Az efajta eljárás nagyon hasonlít ahhoz, ami régente az osztrák szoldateszkánál volt. Csak mostanság tették közzé az 1848/49-iki idők rettenetes ítéleteit. Nagy magyar hazafiak veszítették életüket, akkor olyan eljárásban, ahol az ítéletet elsősorban X. Y. Gemeiner, egy másik Korporal hozta s olyanok, akiknek a jogról, vagy az állambiztonságról sejtelmük sem volt. Arra kétrem a mélyen t. miniszter urat. hogy változtasson ezen, hiszen ez nagyon könnyű. Egyszerűen rendelje el: aki tárgyal, az ítél. A felelősséget egy ilyen rendőrbírói ítéletért nem is lehet vállalni, ha az igazságszolgáltatás ilyen szomorú bürokratikus körülmények között történik. Méltóztassék elhinni, hogy sokszor egy ilyen kisembernek az a büntetése, amely esetleg ipar jogosítványának elvonásával büntetése, amely egynapi elzárást foglal magában, sokkal szomorúbb következményekkel jár, mint azok a nagy ügyek. amelyekben komolyabb, súlyosabb büntetéseket szabnak ki. A másik, amire bátor vagyok rámutatni, a budapesti államrendőrségnek egy sajátos kérdése. A budapesti államrendőrség kiváló testület. Ügy a közbiztonsági, mint egyéb reábízott teendőiben, bűnügyi nyomozások tekintetében is kitűnően végzi feladatát, azonban mégsem az a testület, amelyre rá lehetne bízni a szabadságjogok oly kezelését, amely a tételes alaki és anyagi törvényben van szabályozva. Hogyan történnek Budapesten a nyomozások? Nagyon különféleképpen. Sokszor megtörténik, hogy beadnak egy feljelentést, s akkor a. nyomozó közegek azt mondják: majd megidézzük a feleket, azután megállapíttatjuk a tényállást először detektívekkel. Itt van a nagy hiba. Intellektuális cselekményeknél például, ahol nem a nyomban való megállapítás az ügy lényege, hanem egy hozzáértő kibogozás, ott akár azért, mert kényelemszeretet van, akár azért, mert a referensek szeretik a maguk számára
