Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. kezett-e már az ideje annak, hogy más irányban haladjon és fejlődjék a belügyi igazgatás, más haladási irányt kövessen az egész közélet, különösen az adminisztráció. Elérkezett-e ez az idő vagy nem érkezett el? T. Képviselőház! Mint konzervatív ember, aki a megfontolt haladásnak vagyok híve, (Helyeslés a jobboldalon.) azt mondom, hogy ma már ehhez a kérdéshez is hozzá kell nyúlni. Azt a túladniinisztrációt, amely a legtöbb ember idejének javarészét leköti, munkáját inefficienssé teszi, lassanként — egy rossz magyar szóval élve — le kell építeni. (Kuna P, András: Nagyon rossz, magyar szó!) Mit értek én táladminisztráció alatt! Talán nem kell megmagyaráznom. Mindenki érzi, akinek mindennapra akad valami bejelentenivalója, akit min dennap vagy három oldalról ellenőriznek, kezdve az, adóigazgatástól egészen végig a cselédkönyvváltásig. Ennek a túladminisztrációuak leépítése nagyon nehéz feladat, ezt én elismerem, véleményem szerint azonban meg kell kezdeni. (Madarász Elemér: Minél előbb!) Éppen úgy meg kell kezdeni, mint a másik kinövésnek, amely ennek a túladminisztrációnak természetes kísérője, a bürokráciának leépítését is. S én azt hiszem, akárhogyan tanulmányozzuk a külföldi joganyagot, akárhogyan tanulmányozzuk a külföldi példák után kifejlődött németországi, francia országi gyakorlatot, ahol a bürokráciának ez a leépítése szintén folyamatban van, nem fogunk eredményt elérni, csak

1 akkor, ha mindjen előtanulmány nélkül is igazgatási áganként elkezdjük a munkát. Hiszen a legkisebb megtakarítással, talán csak egy félív papiros megtakarításával már megindulhat az a folyamat, amely egy feltétlenül tisztultabb, helyesebb és jobb közigazgatási formához vezet bennünket. (Ügy van! a jobboldalon.) Tudom, hogy a belügyminiszter úrnak is ez a programmja, tudom, hogy a beK ügyminiszter úr ezt nemcsak tervbe, hanem munkába is vette. Én csak tisztelettel arra ké rem, hogy ezt a munkát, amennyire^ mód!, idő és alkalom nyílik reá, siettetni méltóztassék. Egypár konkrét kérdésre akarnék még kitérni. Nevezetesen legelsősorban én is a községi háztartások kérdésével óhajtanék foglalkozni. Fábián Béla igen t képviselőtársam statisztikai adatokat kér. Állanak neki rendelkezésére, ha keresi, bőven. En feldolgoztam ezeket az adatokat, de csak a magam vármegyéjére vonatkozóan, községről-községre. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a Jobboldalon.) Azt hiszem, hogy amennyiben nem volnának egészen tipikusak ezek az adatok, csak egvpár kivétel volna esetleg az országban statuálható, legfeljebb a percentekre vonatkozóan történhetnék eltérés. Kétségtelen az, hogy ma a mi községeink háztartása, különösen a kisebb községeké, kétségbeejtő helyzetben vergődik. Ez is a múltnak természetes következménye, hiszen a szanálás idején azoknak a terheknek, amelyek nem fértek be az állami költségvetésbe, nagyrészben át kellett csúszniok a községek és vármegyék költségvetésébe. A terhek tehát megnövekedtek. Ezeket a terheket növelte még egy másik jelenség is, tudniillik az, hogy egyik kormányzati ág a másik után igyekezett a községeket bizonyos feladatok teljesítésére rábírni, áldozatkészségre ösztönözni, a közigazgatási hatóságok pedig igyekeztek ennek a felhívásnak eleget tenni. így elkövetkezett az az idő, amikor a belügyi kormányzatnak fel kellett lépnie, mint ellenőrnek, mint a községek védőjének, hogy eddig és ne tovább, meg kellett rendszabályoznia azokat a költségeket már ütése 1929 június 8-án, szombaton. 49 azért is, mert csodálatosképpen a háború után valami majdnem mániaszámba menő alkotási vágy lepte meg a perifériákat. (Ügy van a jobboldalon! — Erdélyi Aladár: Megvan az ma is!) A községek terheire nézve én csak néhány nem krassz adatot, csak két-három község példáját hozom fel. Van egy községem 3055 katasztrális hold kiterjedéssel; lakik benne 1152 lélek. 1913-ban 16.479 korona 36 fillér volt az adója, minden közteherrel együtt; benne van az iskolafenntartás is. Ezidőszerint 35.288 pengő 07 fillér az adója. Az emelkedés okát nagyon könnyű megtalálni, ha megnézzük, hogy az állam azóta milyen terheket hárított át ezekre a községekre. A jegyzői fizetést át kellett venni, ez 3825 pengő 40 fillér; a körorvosi fizetést is át kellett venni, ami 465 pengő. A vármegyei háztartáshoz való hozzájárulás 3516 pengő. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a legnagyobb, a legsúlyosabb!) A tüdővész elleni védekezésre ez. a község össze-vissza 60 pengőt tud áldozni, a leventeügyre pedig 730 pengőt. A leventeügyre különben leszek bátor még néhány szóval kitérni. Ez a község pedig egyike azoknak ÉU községeknek, amelyek vagyonosabbak, szorgalmasabbak és jobb létben vannak. Azonkívül — elég kényes téma ugyan, de kénytelen vagyok felhozni — az iskolai kiadások azok, amelyek a legújabb időben községeinket túlterhelték, úgyhogy ezek a terhek immár elviselhetetlenek. Magam is kultúrember vagyok, lelkesedem minden kultúráért és nagy hálával tartozunk a kormánynak azért, hogy különösen; a mi elhanyagolt vidékünket iskolákkal benépesítette, ha azonban szíveskednek meghallgatni néhány számadatomat, ezekből feltétlenül meg fogják állapíthatni, hogy valami segítségnek okvetlenül meg kell keresni útját-móidját. Van olyan községünk, amelynek rendes évi iskolaterhe 7978 pengő'. Adóalapja 6149 pengő, vagyis az iskolai terhek 129 és fél százalékát teszik ennek. Egy másik községemben 148 és fél százalék! az iskolateher. Ezek olyan kis községek, hogy semmiféle más bevételi- és jövedelmi forrásból ezeket az iskolaterheket fedezni nem

/ tudják. Az én vármegyémben a száz százalékon aluli iskolaterhek közül a legkisebb 68%l egy-egy községben, a legnagyobb padiig 149*5%l Az egész vármegyére megvannak az adataim, de talán nem fontos felolvasnom, mert íbiszen mindén vármegyében körülbelül ez a helyzet. Csak éppen néhány nem krassz példát ragadtam ki, a legmagasabb számot is megmondtam, a legkisebbet is. (Erdélyi Aladár: Hát még ahol azután felekezeti iskolák is vannak!) A felekezeti terhekről is leszek bátor szólni. Aki azt hiszi, hogy ezzel a községi terhek listája kimerült, az téved, mert hiszen ott vannak még a felekezeti terhek is. Errenézve mondok egy nagyon krassz példát: 1350% felekezeti terhet kell most viselnie egy községnek. (Mozgás. — Fábián Béla: Miből?! Miből?) A pénzügyminiszter úr kiadott egy rendeletet, amelyben megmondja, hogy az egységes adókezelésbe csak 10?/o)-ot enged bevenni, ami azt jelenti, hogy az állami végrehajtó csak 10%-ot (hajt be, konkrét esettel «beigazolható azonban, hogy a főszolgabíró kénytelen volt a többit is behajtani, miután a felekezeti terhek behajtása közigazgatási útra tartozott, tehát a közigazgatási jogsegélyt a vármegye kénytelen volt megadni, bár a legfelsőbb fórumig fellebbeztél meg azt a kérdést, hogy vájjon egyszerű hátralékkimutatás alapján