Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

34 Az országgyűlés képviselőházának hangzott megjegyzésekre a válaszomat és kérem az igen t. Házat, méltóztassék a honvévédelmi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, niéltóztatik-e a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Fitz Artur jegyző (olvassa az 1. címet). — Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Ház! A központi igazgatásról szóló a dologi kiadásoknál, a 3. alrovatban «egyéb dologi kiadások: gépkocsik üzemi költsége stb.» címén 477.338 pengő van felvéve. Ezt az alkalmat arra kívánom megragadni, hogy a honvédelmi miniszter úrnak figyelmét is felhívjam arra, — miután tudom jól, hogy az állami autóüzemek a hatáskörébe tartoznak — hogy méltóztassék végre ebben a régóta vajúdó kérdésben rendet teremteni. Az állami autóüzemekben esztendőről-esztendőre hiába kérelmezik a munkások a viszonyoknak megfelelő munkabérrendezést. Ez olyan meddő kísérletezés, amelynek végére jutni nem tudnak. Tartozik a kereskedelmi minisztériumhoz, tartozik a honvédelmi minisztériumhoz s egyik minisztériumból a másikba utalják ezt a kérelmet, de végérvényesen senki sem akarja elintézni. Pedig ezek a munkások, akik ott dolgoznak, joggal elvárják, hogy keresetük, jövedelmük megjavításáról, rendezéséről éppen úgy gondoskodjék a minisztérium, mint ahogyan gondoskodik a honvédelmi tárca keheiébe tartozó egyéb alkalmazottak fizetésrendezéséről. Ez teljesen tarthatatlan állapot. Most már negyedik esztendeje mindennemű kérelmezés teljesen meddőnek bizonyult: éppen ezért kérnem kell a honvédelmi miniszter urat, hogy méltóztassék végre ebben a kérdésben rendet teremteni. A tárca költségvetésében esztendőrőlesztendőre mindig nagyobb és nagyobb összegeket találunk, így tehát nem lehet arra hivatkozni, hogy nem adódik erre pénz. (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: Az autóüzem nincs a tárcám keretében!) Ha nincs a miniszter úr tárcája keretében, akkor is felhasználom az alkalmat arra, hogy a miniszter úr figyelmét erre a jelenségre felhívjam, mert tudomásom szerint a miniszter úr hatáskörébe tartozik a döntés ezekben az ügyekben. A miniszter úr hozzájárulása nélkül ott semmiféle munkabérrendezést végrehajtani nem lehet, s habár ez a kérdés más szempontból a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe van utalva, mégis úgy tudom, hogy végeredményben a honvédelmi miniszter úr az, aki ebben a kérdésben a végszót^kimondja. Négy esztendő óta elvégre kell gazdát találni ennek az ügynek, mert a kereskedelmi minisztériumban azt mondják: tessék a honvédelmi minisztériumba menni, a honvédelmi miniszter úr pedig azt mondja, hogy ez nem tartozik a tárcája körébe. Hát, azok nem egy levegőben lógó valamik; ők valakihez tartoznak, kell tehát, hogy ez az ügy valamilyen úton elintézést nyerjen. 306, ülése 1929 június 7-én, pénteken. A költségvetési vitát felhasználtam arra, hogy a kereskedelmi miniszter úr figyelmét is felhívjam erre a kérdésre a kereskedelmi tárca tárgyalásánál. A kettős biztonság kedvéért teszem meg, hogy a honvédelmi miniszter úr figyelmét is felhívom erre, és kérem, hopv a honvédelmi miniszter úr talán a kereskedelmi miniszter úrral együtt végre oldja meg ezt a négy esztendő óta vajúdó kérdést s a munkásokat részesítse abban a munkabérrendezésben, amely őket jogosan megilleti, mert négy esztendő óta már annyira megváltozott a megélhetés lehetősége, hogy ez a kérdés feltétlenül reparációra szorul. Egy másik kérdést is fel akarok említeni ez alkalommal, s ezt a címet találom alkalmasnak annak megemlítésére. Már előfordult ugyanis, hogy a miniszter úrhoz kellett fordulnom levélben a komárommegyei zsellérek és törpebirtokosok panasza ügyében. Komárom megyében Baj és Vértesszőlős község határában szokták rendszerint elvégezni a tavaszi lőgyakorlatokat. A lőgyakorlatokat a két község határában elfekvő hegy lábánál végzik; szerződést is kötöttek, amelynek . értelmében hetenként kétszer volna szabad a lőgyakorlatokat végezni, azt is meghatározott órában, úgyhogy maradjon lehetőség & földmíves lakosságnak a föld megművelésére, szóval a mezei munka elvégzésére. Sajnos azonban, rendszerint az történik, hogy amikor eljön a lőgyakorlat ideje tavasszal, nem tartják be a szerződésben foglalt hetenkénti két napot, hanem majdnem egész héten folyik a lőgyakorlat, legalább öt napon keresztül, és miután vasárnapi nap is van, alig jut egyetlenegy nap a mezei munka elvégzésére. Ennek nemcsak az a hátránya, hogy nem tudják elvégezni a mezei munkát, hiszen, nekem mint ipari munkásnak kell legkevésbbé hangsúlyoznom, mit jelent az, ha a mezei munkát elvégezni nem lehet. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a törpebirtokosoknak egész esztendei reménységük tönkremegy, mert ha nem tudnak szántani, nem tudják elvégezni a vetés munkáját kellő időben, akkor az egész esztendei termés veszélyeztetve van. Éppen ezért kérnem kell a miniszter urat arra, hogy méltóztassék odahatni, hogy ez a szerződés úgy, ahogyan megköttetett, legyen megtartva. En ebben az ügyben, néhány hét előtt levélben fordultam a miniszter úrhoz. Bár más alkalommal tapasztaltam, hogy igen előzékenyen és kellő gyorsasággal intézte el a múltban az ilyen sérelmeket, ez alkalommal ezt nélkülözni voltam kénytelen, mert a miniszter úr válaszra sem érdemesített. De ez nem is volna baj, sokkal fontosabb magának a bajnak elintézése, de úgy tudom, hogy ebben a sérelemben abszolúte nem történt semmi. Éppen ezért itt vagyok kénytelen a miniszter urat felkérni arra, hogy a Komárom vármegyében Baj és Vértesszőlős község határában végzendő lőgyakor la toknál szíveskedjék intézkedni oly módon, hogy a szerződés betartassák, úgyhogy a földmíves munkásság a mezei munkát elvégezhesse és ne legyen tönkretéve egész esztendei munkája eredményének elmaradásával annál is inkább, mert hogy milyen nagy a mezőgazdasági nyomorúság, arról éppen a mezőgazdasági tárca vitájánál volt alkalma itt mindenkinek tudomást szereznie és nincs szükség arra, hogy ezt az amúgy is mérhetetlen nagy nyomort még ilyen kicsinyes intézkedésekkel is növeljék. Engedelmet kérek, én nem tudom megérteni, miért ne lehessen ezeket a lőgyakorlatokat vagy a szerződésben megállapított időben elvégezni,