Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

Az országgyűlés képviselőházának 3 hogy két alapelv áll egymással szemben: vájjon a fegyelmi eljárás bírói kézbe tétessék-e le, vagy pedig nem. Miután ezeket az alapelveket nem lehetett áthidalni, mert hiszen nagyobb részben csak elméletileg tudtuk azokat indokolni, mivel kipróbált gyakorlat nem állt rendelkezésünkre, indokolt tehát az is, hogy így a jogfejlődés figyelemmel kísértessék, és annak idején a törvényhozás ebbe beleavatkozhassak. T. Ház! A Felsőház módosításai olyan számosak, hogy én azt hiszem, a leghelyesebben akkor járok el, ha kikapcsolva most előadói beszédemből a teljesen lényegtelen, legalább a törvény rendelkezéseinek szempontjából lényegtelen, talán csak nyelvészetileg és szabatosság szempontjából lényeges módosításokat: a leglényegesebb, talán csak az alapelveket érintő, vagy egyes rendelkezéseket megváltoztató módosításokat ismertetem, s ha azután szükséges lesz egyes szakaszoknak, illetőleg módosításoknak körülményesebb, részletesebb ismertetésére, leszek bátor erre majd az egyes szakaszoknál kitérni. T. Képviselőház! A 4. § módosítása az első, amely alapelvileg is lényegesnek tekinthető. A 4. § a szakszerűség képviseletéről, a vallásfelekezetek képviseletéről és az érdekképviseletekről szól. Előrebocsátom e szakasz tárgyalásánál, hogy a Felsőház magához a konstrukcióhoz egyáltalában nem nyúlt. A Felsőház együttes bizottságaiban is nagyon sok észrevétel hangzott el a konstrukció mellett és a konstrukció ellen, de a Felsőház is teljes egészében magáévá tette a konstrukció alapgondolatát és ezt semmiféle vonatkozásban nem érintette, a 4. § konstrukciója is maradt tehát a régi, azonban mégis bizonyos módosítás van, amely lényegesének tűnik fel, a 4. § 7. bekezdéséhez. Tudniillik a Felsőház akként kívánja ezt a szakaszt kiegészíteni, hogy arra az esetre, ha valamely érdekképviseleti csoport tagjainak száma négynél kevesebb, a módosítás szerint az lesz a rendes tag, aki életkorban legidősebb, a következő pedig csak póttag. Eredetileg az volt az alapgondolat, hogy minden érdekképviseleti csoport keretén belül is a választási elv érvényesüljön. Van azonban egy érdekképviseleti csoport, amely a bizottsági tárgyalások során kihagyatott és csak a Képviselőház által vétetett fel ismét, tudniillik a kir, közjegyzők csoportja. Akkor nem gondoltunk arra, hogy van olyan vármegye, hol, három vagy négy királyi közjegyző van, hogy tehát négy királyi közjegyzőnek kell maga közül egy rendes és póttagot kiválasztani, ami a választási elv szempontjából majdnem komikusan hat. (Jánossy Gábor: Ügy is van!) Ennélfogva a Felsőház módosítása, — amely igenis helytálló — az, hogyha már a királyi közjegyzők mint érdekképviseleti csoport helyet kapnak, ott, ahol négynél kevesebb közjegyző van, a legöregebb legyen közülük a törvényhatósági bizottság rendes tagj korban utána következő pedig póttagja. Azt hiszem, hogy ezzel a módosítással a választás alapelvét nem törjük keresztül, célszerűségi szempontból azonban ez a módosítás helyes és az elől kitérni nem lehet. Az 5. § módosítása, azt hiszem, talán méginkább érdekes és lényegbevágó. Az örökös tagokra vonatkozó rendelkezés lényegesen megváltozik. A Képviselőház közigazgatási bizottsága és a Ház is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az örököstagsági helyek betöltése a törvényhatósági bizottságnak tetszés szerint gyakorolható joga. (Szilágyi Lajos: Ez természetes!) Ennek kifejezést is adott a közigazga13. ülése 1929 június 18-án, kedden. 297 tási bizottság a Ház elé terjesztett jelentésében. Ezért tartotta szükségesnek a közigazgatási bizottság az 5. § 1. bekezdésében az «örökös tagokat választ» szavakat a «választhat» szóval kicserélni. A Felsőház együttes bizottságának jelentése azonban kidomborítja azt, hofv az örökös tagoknakj mint a törvényhatósági bizottság törvényszerű elemének választása nemcsak joga, hanem kötelessége is a törvényhatósági bizottságnak, tehát ezt a «választ» szót visszaállította, úgy ebben a szakaszban valamint a 43. §-ban is. A közigazgatási bizottság mégis elfogadhatónak tartja ezt a módosítást azért, mert ha esetleg mégsem választ az a törvényhatósági bizottság, nézetem szerint ennek semmiféle szankciója nincs, és nem is lehet kényszeríteni arra, hogy válasszon. Akármennyire leszögezzük is tehát azt az alapelvet, hogy kötelessége választani, e kötelességteljesítésre való szorításra nincs semmiféle eszköze sem a kormánynak, sem pedig esetleg a Közigazgatási Bíróságnak, ha e kötelesség nem teljesítése panasz tárgyává tétetnék. Egyetlen magyarázat volna lehetséges, ha tudniillik az örökös tagok választását mellőzné a törvényhatósági bizottság, ha in concreto azt mondaná ki a legfelsőbb alkotmányjogi bíróság, hogy a törvényhatósági bizottság nincsen törvényszerűen megalakulva. De ennek feltételezése is lehetetlenség azért, mert a törvény nem mondja ki kén^szerítőleg, hogy valamennyi tagsági helyet töltsön be a törvényhatósági bizottság. A 43. § ki is mondja határozottan, hogy felerésze erejéig a mostani törvényhatósági bizottság választja az örökös tagokat, ha tehát csak egyet választ is, a Felsőház által kötelességként leszögezett ennek a szakasznak a törvényhatósági bizottság eleget tett. A Képviselőház közigazgatási bizottságának felfogása szerint pusztán ezért a javaslatnak a Felsőházhoz való visszaküldése, illetőleg e módosításnak visszautasítása nem volna indokolt, mert hiszen elvi kérdések ütköznek ugyan, a gyakorlatban azonban ezek az elvi kérdések egyáltalában nem éleződhetnek ki. (Szilágyi Lajos: A végrehajtási rendeletben tanácsos lesz ide vonatkozólag határozottan intézkedni!) A végrehajtási rendeletben legalább is annyit ki lehet domborítani, hogy valamennyi tagsági hely betöltése nem kötelező. Hiszen annakidején még hangsúlyoztuk is itt azt, hogy a törvényhatósági bizottságok, különösen az új törvényhatósági bizottságok bölcsen és okosan cselekszenek, ha tagsági helyeket rezerválnak, hiszen nem tudhatják, hogy holnap-holnapután, szóval a cikluson belül nem akad-e olyan érdemes ember, akit ezzel a megtiszteltetéssel honorálni akarnak. (Ügy van! jobbfelől.) Itt megjegyzem, hogy a törvényjavaslat 43. §-abol határozottan meg is lehet állapítani, hogy valamennyi tagsági hely betöltése egyáltalában nem kötelező. (Szilágyi Lajos: Csakis ilyen magyarázattal lehet a Felsőház állásfoglalását elfogadni! — F. Szabó Géza: Ez a törvényhozás akarata! Ezt ismételten leszögeztük!) T. Képviselőház! A törvény az Örökös tagok kijelölésére egy bizottságot szervez. Ennek a bizottságnak az elnöke a Képviselőház által elfogadott szöveg szerint a főispán. (Kun Béla: Elég baj!) A Felsőház ezen az autonómia javára módosít. Nevezetesen ott nem volt az, hogy helyettes az alispán is, tehát az alispán elnöklete alatt is lehet az örökös tagokat kandidálni. Ügy is kontemplálódott, hogyha főispán nincs, vagy a főispáni szék üres, egyáltalában ne lehessen örökös tagok kandidálásának helye. A 43