Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-311
260 Az országgyűlés képviselőházának 311, ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. van. Eszem ágában sem volt azt kifogásolni, hogy van egy magyar királyi állami nyomdánk, hanem azt kifogásoltam, hogy ez nem szolgál mintaképül a magánnyomdák számára, mint ahogy az a külföldön van. Az a rendszer, amely az állami nyomdában uralkodik, megérdemelné azt, hogyha egy képviselő szóvá teszi a Házban, a miniszter venne magának annyi fáradságot, hogy felülvizsgálná és megállapítaná, melyik az igaz, az-e, amit a képviselő állít, vagy amit neki a referens előad? Akkor rájönne, hogy az az igaz, amit a képviselő mond. Rájönne arra, hogy az államnyomdában érdemképpen neveztek ki 60 munkást csak azért, mert hűtlenek lettek a szervezethez. (Jánossy Gábor: Nem azért!) Igenis azért, állítom és bizonyítom, hogy azért. Az államnyonda vezetősége éket akar verni az alkalmazottai közé s azokat nevezi ki, akiket érdemesnek tart s azokat, akiket a szervezet mellett kitartanak, nem nevezi ki. Ha közelebbről megnézzük, hogy mit jelent ez a kinevezés, rájövünk arra, hogy nem jelenti azt, hogy magasabb fizetést kapnak. Fizetésük alkalmazkodik az iparban fennálló feltételekhez, csak máskép osztják fel. Azért mondhatja a pénzügyminiszter úr költségvetésében, hogy az államnyomdára nézve a 60 munkás kinevezése abszolúte nem jelent többletet a kiadások terén. Persze, hogy nem jelent, mert nem heti fizetésesek ezek a munkások, hanem különböző címeken kapják a fizetésüket, amit azelőtt is kaptak, és majd arra tarthatnak igényt, hogy nyugdíjat kapnak, ha már nem tudnak dolgozni. Es azzal, hogy nyugdíjban kívánják részesíteni ezeket a munkásokat, biztosítani kívánják a hatóságok az államnyomdát attól, hogy a munkások nagyobb falat kenyeret kérjenek, s ott valami baj vagy Összekoccanás történjék. Az igen t. miniszter úr azt is megcáfolni kívánta, hogy az államnyomda a magánüzemekkel nem konkurrálhat és azzal kívánta ezt igazolni, hogy még a törvényhozó testület munkáit sem az államnyomda állítja elő. Ez igaz, de azért igaz, mert nincs annyira felszerelve az államnyomda, hogy ezt a munkát meg tudná csinálni. Ha ugyanis meg tudná csinálni, valószínűleg ezt is ő állítaná elő. Abban nem is lehetne a mi szempontunkból semmi kifogásolni való, ha az állami szükségletet képező munkákat ez a nyomda állítaná elő, ehhez azonban megfelelő felszerelés is szükséges volna. Az államnyomda azonban nincs abban a helyzetben és azért adja ki ezeket a munkákat. De ha az igen t. pénzügyminiszter úr felszólalásomnak nem akar hiteli adni, mert az ő információi a referensek útján másképp szólnak, akkor ajánlom az igen t. miniszter úrnak, forduljon a munkaadóérdekeltséghez. Ott meg fogják neki mondani, hogy az államnyomda igenis készített nem állami munkát is, nem is olyan nagyon régen. Sőt nemcsak magánnyomdákhoz fordul, vagy fordítva, magánnyomdáknak készít munkát, hanem olyan magánnyomdáknak is tesz szolgálatot, amely nem-is tartozik a munkaadók és munkások közösségébe. Tehát olyan munka végzésére kényszeríti rá az ő munkásait, amelyet mi röviden úgy nevezünk, hogy sztrájmunka, mert olyan munkának és olyan nyomdának nyújt segítséget, amely valamilyen oknál fogva az ő munkásaival konfliktusba kerül, hogy azonban ez a nyomda az ő munkáját mégis elő tudja állítani, ezért segítséget nyújt. Ez ellene szó mindazoknak a nyomdáknak és mindazoknak az iparban dolgozó munkásoknak, akik az ipar békéje érdekében együtt dolgoznak. Nem tudom, hogy ez az állami nyomdát milyen arányban tudja rentábilissá tenni, mert ebből a kimutatásból senki sem tudná megállapítani, talán a nyomda saját vezetőségén kívül, hogy mennyiben hoz ez az üzem az államnak hasznot, vagy hogy milyen arányban fizet rá az állam erre a nyomdára. Nem tudom, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr erre nézve tudna-e megfelelő felvilágosítással szolgálni, de mégis meg kell ismételnem, hogy mégsem illik egy miniszterhez, hogy olyasmit állítson válaszában, amit az illető képvisel Ő nem mondott. Nem mondtam, hogy Magyarországnak nem kell állami nyomda, csak azt mondtam, hogy nem szabad egy állami nyomdának azoknak a munkáltatóknak és munkásoknak közös törekvései ellen dolgoznia, akik az iparból a szennykonkurrenciát kívánják kiűzni, s akik el akarják kerülni azt, hogy az iparban nagyobb harcok legyenek. Nem helyes, hogy a magyar királyi államnyomda legyen az, amely ezeknek a törekvését meghiusítja. Tagadom, hogy ez az állam érdekében volna. Miután pedig miniszter úrnak más a felfogása, ezt a címet elfogadni nem tudom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt szólni*? Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem kívánok szólni. Elnök: A pénzügyminiszter úr nem óhajt szólni. (Rothenstein Mór: Ez is válasz! — Derültség.) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 16. címet elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a címet elfogadta. (Rothenstein Mór: Nem!) A határozat kimondása után elhangzott «nem»-et nem vehetem figyelembe. {Derültség. — Rothenstein Mór: Elhangzott az már korábban is!) Következik a 17, cím. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 17. és 18. címet, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Következik az állami üzemek költségvetésének XXVI. fejezete. Fitz Arthur jegyző (olvassa az állami üzemek költségvetésétiek XXVI. és XXVII. fejezetét, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Következik a költségvetés IV. fejezete. Fitz Arthur jegyző (olvassa a költségvetés IV. fejezetét, melyet a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: A t. Ház a pénzügyi tárca költségvetését és vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXVI. és XXVII. fejezetét, valamint a költségvetés IV. fejezetét részleteiben is letárgyalván, ezzel az 1929/30. évi állami költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben is letárgyalta. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Temesváry Imre képviselő úr, mint a pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1929/30. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag van szerencsém tisztelettel beterjeszteni a pénzügyi bizottság jelentését. Kérem a jelentés kinyomatását és szétosztását a törvényjavaslat tárgyalására nézve pedig a sürgősség kimondását. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Annak napiredre tűzése
