Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-311

Az országgyűlés képviselőházának 31 valami ténykedéssel járuljon hozzá az illető a trafik forgalmának emeléséhez. Azt a lelketlenséget sem tartom helyesnek, hogy egyesek a miniszter úr nyakára járnak, hogy egy másik trafik közvetlen szomszédságában kapjanak trafikot, csakhogy megrontsák annak a másiknak exisztenciáját. Ez olyan folyamat, amely — mint mondottam — végeredményben az összes trafik-jogosítvány ok elértékteledésére fog vezetni, mert senkisem fog tudni megélni. En a magam részéről lehetőleg elhárítom az ilyen közbenjárásokat, de hallom, hogy azt mondják: ebbe a főtrafikba négyet már behelyeztek, ennyi meg ennyi a jövedelem, be lehet még helyezni egy ötödiket is. Ezek mind munkanélküli jövedelmek. En elvi szempontból nem vagyok barátja a munkanélküli jövedelemnek és ezért nem tartom helyesnek, hogy az állami adminisztráció lehetővé tegyen munkanélküli jövedelmet. Csak erre akartam felhívni a figyelmet. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József : T. Képviselőház! Wolff Károly t. képviselőtársamnak minden szavát^ aláírom, annál is inkább, mert ezen a téren egészen meglepő és szokatlan rendszer alakult ki. Kezeimben vannak az adatok arra nézve, hogy például hogyan kapnak nagytrafikot olyanok, akik egyébként igen tiszteletreméltó múlttal rendelkeznek, de akiknek egészen elfogadható jövedelmük van ahhoz, hogy ezeketa nagytrafikból származó jövedelmeket hagyják azoknak, akik arra leginkább rá vannak szorulva. A törvény rendelkezései szerint elsősorban a rokkantakat kellene a trafikokban elhelyezni, ezzel szemben ebben a kérdésben nem találom azt a liberális szellemet és kezelést, amellyel ezt az ügyet az igazság szerint elintézni kellene. Hogy csak egypár példát említsek és ajánljak az igen t. miniszter úr figyelmébe, felhozom a következőket. Például egy Wienben lakó vezérezredes neje Budapesten nagytőzsdetulajdonos; e vezérezredes nejének havi kegydíja pedig 1120 pengő. Engedelmet kérek, amikor ma a nehéz gazdasági viszonyok között valaki kegydíjképpen 1120 pengőt kan havonta, egy magányos úrhölgy, az abból eerészen rendesen és tisztességesen megélhet. E mellett nincs szüksége arra, hogy amikor férje Wienben lakik, ugyanakkor ő Budapesten nagytrafiktulájdonos legyen. Egy tábornagy, özvegye szintén Wienben lakik és Budapesten van nagytőzsdéje. Neveket nem akarok itt említeni, de a miniszter úrnak rendelkezésére bocsáthatom. Egy másik tábornoknak az özvegye szintén Wienben lakik és Budapesten van nagytrafikja; egy altábornagy Budapesten lakik és Sopronban van trafikja; egy altábornagy Komáromban lakik és ugyancsak Budapesten van nagytőzsdéje; egy altábornagy Pápán lakik és ott is van a nagytőzsdéje; egy altábornagy özvegye Budapesten lakik és Bácsalmáson van a nagytrafikja; egy altábornagy özvegye Budapesten lakik és itt is van a trafikja; egy tábornok Budapesten lakik, a trafikja pedig Cegléden van; egv tábornok neje Budapesten lakik és itt is van a trafikja; ugyancsak két tábornok özvegye Budapesten lakik és a nagytrafikjuk is itt van; egy ezredes Budapesten lakik és Berettyóújfaluban van a nagy trafikja; egy másik ezredes Budapesten lakik, itt van a trafikja is; egy ezredes Magyaróvárott lakik és Budapesten van nagy trafikja. Egy, ezredes nejének Kőszegen, egy másiknak Sopronban, egy harmadiknak, aki Budapesten lakik, Gvomán van nagy tőzsde je; egy ezreKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXII. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. 257 des nejének, aki Kecskeméten lakik, ott is van a nagy trafik ja. Ezek az adatok azok, amelyeket ebben a vonatkozásban fel akartam hozni és arra kell kérnem a pénzügyminiszter urat, hogy amikor annyi a szegény és nyomorult rokkant, akik itt kenyérkereset híján elpusztulnak, akik százával és százával kilincselnek a pénzügyminiszter úrnál, ho<*"y trafikhoz jussanak és ott a legnagyobb ridegséggel találkoznak, méltóztassék éppen e téren több megértést tanúsítani. Hiszen én magam is több rokkantnak az ügyét voltam bátor mae-amévá tenni, mert ebben a tekintetben kötelességem volt eljárni, annak ellenére, hogy az összeférhetlenségről szóló törvény igen szigorúan rendelkezik ebben a tekintetben, de mert itt maga a törvény imperative rendelkezik, emberi kötelességemnek tartottam eljárni és nem találtam azt a megértést, amelyre pedig feltétlenül szükség van. Azért voltam bátor ezeket az adatokat felemlíteni, hogy meggondolásra késztessem a pénzügyminiszter urat abban a tekintetben, hogy ennek a rendszernek végre meg kell szűnnie. A címet nem fogadom el. Elnök; Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban Pintér László t. képviselőtársamat nyugtassam meg arra vonatkozólag, hogy már folyamatban van annak a dohányterméknek a gyártása, amelynek bevezetését ő kívánja. Remélem, hogy az angollal versenyképes cikket fogunk előállítani, (Helyeslés.) még pedig finom minőségben és egyszerű minőségben is, hogy az is kielégíthesse ezirányú ízlését, aki nincs abban a helyzetben, hogy az angollal egyenlő vagy hasonló drágaságú minőséget fizessen meg. Kifogás tárgyává méltóztattak tenni bizonyos trafikjogok engedélyezését, különösen az úgynevezett behelyezéseket, amelyek némely esetekben arra vezettek, hogy olyanok részesültek jogosítványban, akik azt a tevékenységet, a dohányárusítást nem akarták gyakorolni, hanem csak jövedelemszerzésre használták fel. Abban egyetértek az igen t. képviselő urakkal, hogy aki kap ilyen engedélyt, az dolgozzon érte (Helyeslés a .jobboldalon.) és árulja a dohányt, (Rothenstein Mór: A moziknál is így van!) de sietek kijelenteni, hogy ezeket a beutalásokat a magam részéről nem gyakorolom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Eltekintve egy-két olyan esettől, amikor olyan jogosítványról volt szó, amely igen nagymértékű jövedelemmel járt, nem is gyakoroltam, mióta hivatalomban vagyok. , Ezt a kérdést ne méltóztassanak úgy kezelni, mint Pakots igen t. képviselő úr tette, aki egy pár ezer dohánytőzsdés közül kiragadta azt az egy pár magasabbrangú nyugalmazott katonatisztet és annak Özvegyét, mert nem volna igazságos ezekből a szemelvényekből megítélni az egész eljárást, amelyet követek. Ezeket a jogosítványokat túlnyomórészben hadirokkantak hadiözvegyek, tisztviselőknek, a tönkrement középosztálynak hátramaradottai kapják és kis szatócsok, akik ezzel akarják javítani üzletüket. Ezeket az elveket követem a,z engedélyezésnél és nem hiszem, hogy a t. képviselő úr kivetni valót találna azokban az intézkedésekben, amelyeket tettem. Magamnak tartottam fenn, hogy döntsek végeredményben ezekben az ügyekben éppen azért, hogy ezeket az elveket feltétlenül biztosítsam az adományozásnál, ami különben igen hálátlan feladat. »7-