Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

238 Az országgyűlés képviselőházának vagy Balatonfüredre. (Derültség.) Szóval az útjelzések a lehető legrosszabbak. Legutóbb vasárnap egy építészmérnök barátom éppen a rossz útjelző tábla miatt és a lezárások miatt úgy jutott el Zamárdiba, hogy először elment Várpalotára, onnan Veszprémbe, onnan Tihanyba, Tihanynál a kompon ment át és így jutott el Zamárdiba. Megjegyzem, hogy már Várpalotán észretért, hogy így még sem juthat el Zamárdiba, s Várpalotán kérdezősködött is, hogy hogyan mehet Siófok felé. Ott azután megmagyarázták, hogy ha visszamegy azon az úton, amelyen jött, az sokkal tovább tart, okosabb tehát, ha Tihanyba megy, s ott átmegy a kompon. (Derültség.) Ezek mind olyan dolgok, amelyeken — látom — a miniszter úr is jóízűen nevet. Tény azonban, hogy ezek megtörténtek. Interpellációmmal nem az a célom, hogy támadjam az útépítés dicséretes politikáját, s nem is az a célom, hogy az ügyosztályt támadjam. Meg vagyok győződve róla, hogy ezeknek a téves intézkedéseknek legnagyobb része teljesen az ő tudtuk és akaratuk nélkül történik. Hiszen ennek az ügyosztálynak élén olyan puritán, jellemes, becsületes és tisztességes szakember áll, akit mindnyájan nagyon szeretünk és nagyrabecsülünk. Nekem az a hitem, hoay ha ezeket az útszakaszokat ő végigjárná és személyesen is megnézné, maga is igazat adna nekem és nyomban igyekeznék ezeken a bajokon segíteni. Hogy ez mennyire így van, azt igazolhatom azzal, hogy tegnap, amikor kimentem megnézni az új utat, — mert hiszen nem akartam hitelt adni olyan információnak, amely szerint ez az út is le van zárva — meggyőződtem róla, hogy három kilométert már megépítettek április 17-e óta. A vállalkozók szerint ez állítólag lassan megy. Én elhiszem, hogy lassan megy, de ha korábban kezdték volna, akkor már előbbre jutottak volna vele. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Ha a képviselő úr felmelegítette volna a temperaturát, akkor igen !) Kétségtelen azonban, hogy ezen az úton találkoztam egy újabb lezárással, és pedig a nagytétényi állomástól egészen a vonatkeresztezésig le van zárva egy egészen használható jó útszakasz s az utasokat elterelik a vasúti sínen túl a tétényi teherállomáson keresztül a leglehetetlenebb hepe-hupás úton, ahol azelőtt nem volt út, csak amióta autók mennek rajta keresztül, van ott nyom. Végre odaérkeztünk a tetthelyre és azt láttuk, hogy a vasúti átjáró előtt egy keskeny, alig 10 centiméter mélységű és ugyanoly szélességű vályút, vízlevezetőt építenek s a vasúti őr bemondása szerint a vállalkozó e miatt 48 órai lezárást kért. Ezt most már kétszer meghosszabbították. Én 6 óra után voltam ott, de senkit az égvilágon nem láttam dolgozni. Én úgy képzelem, hogy ez olyan r munka, amelyet rövid idő alatt, három-négy óra alatt meg lehetne csinálni. Ha olyan, hogy 48 órát vesz igénybe, akkor 48 óra alatt csináltatom meg, és ha az a vállalkozó nem csinálja meg, megfizettetem, hogy ne legyen a forgalom onnan kizökkenje hosszabb időre. A sertéshízlalónál lévő útszakaszra is felhívom a mélyen t. miniszter úr figyelmét, még mielőtt baj történnék, hogy ennek az útszakasznak csak az egyik oldalán építenek, ellenben a közlekedés számára szabadon hagyott útrészre rakják le az egész anyagot, úgyhogy ott nem lehet közlekedni éppen a felhalmozott anyag miatt. Egy kocsi eldöcög valahogy, de ha az útszakasz másik végén is bejön egy kocsi, csak úgy lehet segíteni a dolgon, ha mindkettő visszacurukkol, s ha aztán megegyeznek, hogy melyik induljon el előbb. A kitérőknél úgyis sok a zászló-integető, valamelyiket fel lehetne 310. ülése 1929 június 12-én, szerdán. használni arra, hogy a kocsik közlekedését irányítsa, hogy itt ne legyen fenntartva a közlekedés. Nem akarom szíves türelmüket igénybevenni, azonban ez olyan fontos ügy és olyan sok embert érdekel, hogy mióta ezt az interpellációt bejegyeztem és azt az Az Est közölte, azóta kapom a táviratokat, személyesen látogatnak meg, a levelek özönével árasztanak el. Ebből is látom, hogy a publikum ez iránt a kérdés iránt érdeklődik. Azért voltam bátor ezt az interpellációt a miniszter úrhoz intézni, hogy kérjem, hogy azt a közönséget, amely hajlandó a Balatonra lemenni, hajlandó a pénzét ott elkölteni, nyugtassa meg, hogy ott a jövőben nyugodtan közlekedhetik. Kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezirányban megnyugtató választ adni. Elnök : A miniszter úr kíván nyilatkozni ! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : T. Ház ! (Halljuk! Halljuk /^Válaszomban — ne vegye rossz néven a képviselő úr — az őrökre, a ki? vályúkra, a négyórai elzárásokra, az eltévedt építészmérnökre részletesebben nem térek ki, mert nem volt módomban ezeket a dolgokat ellenőrizni és megvizsgáltatni. Valószinű, hogy az az építészmérnök, ha térkép lett volna nála, máskép ment volna az úton, de — ismétlem — ezekre a részletekre, ne méltóztassék rossz néven venni, nem felelek, hanem nagy vonásokban csak arra a két konkrét kérdésre, amelyet interpellációjában fel méltóztatott vetni. Az egyik az, van-e tudomásom arról, hogy ilyen mizériák voltak, a másik kérdés pedig, hogy vájjon mi történik a jövőre nézve ? Nekem természetesen tudomásom volt tavaly arról, hogy ezt az utat — sajnos — rendkívül hosszú időre, elzárták. Igaz, enyhítő körülmény volt, hogy a legnagyobb szárazság idejében történt ez a szerencsétlen építkezés s amikor hosszabb idő múlva megnyitották az utat, az eredmény az volt, hogy ez a makadám-út pár kilométer hosszúságban felbomlott és így azt hamarosan helyre kellett állítani. Szigorú vizsgálat indult meg és azt állapítottam meg, hogy akkor ott nagy vízhiány volt s a nélkül, hogy kérdezték volna, nem kaphatnának-e megfelelő anyagi támogatást bővebb vízszállításra, ők tovább építettek, elég víz felhasználása nélkül és így ez magában véve is elég gyenge rendszer, a makadám-rendszer ott teljesen csődöt mondott azért, mert részben mulasztás történt, de azért is, mert abban a rettenetes szárazságban olyan vízkvantumokra lett volna szükség, amelyeket ott előteremteni nem lehetett. Amint minden rosszban némi jó is van:

s itt a jó a nagyobbik részt tette ki, mert ez adta meg azután a lökést, hogy több mint kétévi vajúdás után végre elő lehetett teremteni az anyagi eszközöket azoknak az utaknak radikálisabb feljavítására. Méltóztatnak tudni, hogy amikor az automobiladó behozatott, akkor az eredeti terv az volt, hogy az automobiladónak felhasználásával nagyobb stílusban hozzáfogunk az építkezéshez rövid időn belül és törlesztjük az automobiladóból. Akkoriban igen sokáig mindenféle oknál fogva aggodalom volt a lebonyolításnak ilyen módja ellen, végre ez a tavalyi tapasztalat lökést adott a dolognak és sikerült azt a módozatot kitalálni, hogy ilyen hitelművelet lehetségessé váljék. Ennek következtében már most meg lehet csinálni azt, amiről a képviselő úrnak is tudomása van, sikerült a budapest-siófoki és budapest-győri útszakasz építését tervbevenni úgy, hogy az két év alatt kiépíttessék, költsége pedig négy, illetőleg öt év alatt az automobiladóból letörlesztessék. Már most a balatoni relációban az volt a főcél, hogy ezeknek a mizériáknak egyszersmindenkorra véget vessünk, a nagy automobilforgalomra