Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

Äz ország "•'"illés képviselőházának 3 azonban, hogy ezt megtegyem, el kell készülve , lenni a konzekvenciákra sa konzekvenciák abban állanak, hogy az államháztartás bevételei nem fognak ezen adónemekben növekedni akkor, ha az adóbehajtás szigorán egyidejűleg könnyí­tetnem fognak növekedni akkor, ha a régi tar­tozások befizetését részben elengedem a meg­adott felhatalmazás folytán, illetőleg, ha az is­mert módon revizió alá veszem s bizonyos ka­matkönnyítéseket engedélyezek. Világos, hogy ez bizonyos bevételi csökkenéssel, vagy legalább is a bevételek növekedésének elmaradásával fog járni. Ezt azonban én okvetlenül és a legponto­sabban kívánom végrehajtani. (Helyeslés jobb­felöl.) Elkészültek a végrehajtási utasítások; eze­ket az ország pénzügyigazgatóinak megküld­tem s ők írásbeli véleményeiket beküldték. Mihelyt itt egy^ kicsit a parlamenti munkából szabadulok, a pénzügy igazgató urakat értekez­letre hívom össze Budapestre s velük szóbelileg is közlöm azokat az intenciókat, amelyek a tör­vényben s az indokolásban vannak, s amelyeket én különböző helyeken, mint legjobb szándéko­mat és^ kívánságomat hangoztattam. Ezt az ő tudomásukra hozom. Megfelelő hatalmat adok a kezükbe, hogy éljenek vele s meg is követelem, hogy éljenek vele, nagyobb hatáskörben, de na­gyobb felelősséggel s meg fogom kívánni azok­nak a törvényeknek pontos végrehajtását. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azon kötelességtudás folytán, amely megvan a pénzügyi tisztviselői karban, — amely örülök, hogy ebben a vitában nem részesült ócsárlásban, csak dicséretben, magam is csak jót tudok róla mondani — meglesz benne az akarat, hogy abban az értelemben, amint azt a törvényhozás is kí­vánja, hajtsa végre, a törvényeket. Remélem, hogyha nagymértékben nem is lehet most a ter­heket, csökkenteni, de emberségessé, méltá­nyossá lehet tenni azok beszedését s főleg olyan időpontban követeljük a fizetést, amely időpont­ban fizetni tudnak. Ne követeljünk ott, ahol nem lehetséges, és ne alkalmazzunk^ rendkívül szigorú, költséges és kellemetlen szabályokat ott, ahol megvan a fize­tési készség, csak momentán nincs meg a fizetési kénesség, (Elénk helyeslés.) szóval, ezeket az el­veket tényleg végre is fogjuk hajtani. (Elénk helyesles. — Gr. Hunyady Ferenc: Egy kicsit későn jött, de most is jó!) TTgy Kray, mint Homonnay igen t. képviselő urak ismételten felhozták a tisztviselői kérdést, s bizonyos magyarázatokkal egészítették ki * múltkori felszólalásukat. En természetesen meg­maradok akkor kifeitett álláspontom mellett, amelyet abban tudnék összefoglalni, hogy én is — mint az egész törvényhozás, kivétel nélkül — teljes szívvel átérzem a mi tisztviselőkarunknak nehéz. helyzetét, (Ügy van! Ügy van!) éppen olyan jó szívvel foglalkozom ezzel a kérdéssel, és ha és ahol lehet, javítunk is rajta, azonban •:— nem akarom ismételni, hiszen ők is felhozták már — az ismert okoknál fogva nem tudnám ja­vasolni, hogy a mi személyes kiadásainkat lé­nyegesen növeljük. Ragaszkodom ahhoz, hogy fokozatosan, nem B-listával, nem azokkal a kon­zekvenciákkal, amelyektől félni méltóztatnak, hogy egyáltalán nem fogunk egy fiatal embert sem kinevezni tisztviselőnek. — ez keresztülvine­tetlen volna — (Homonnay Tivadar: Most már nem félek, mert a miniszter úr mondotta, hogy nem lesz így!), hanem fokozatosan megállapítva egy ideális státust, kell erre törekednünk. Ki kell tűznünk egyszer azt a célt, amelyre törekednünk kell ezen a téren és azt másként nem érhetiük el, mint hogy új tisztviselőket nem !O: ülése 1929 június' 12-én, szerdán. 233 nevezünk ki és hogy nem szaporítjuk sehol a tisztviselők létszámát, kivéve r természetesen egyes speciális ismereteket igénylő állásokat, mert hiszen lehetetlen egyetemi, műegyetemi tanárokat, bizonyos specialista orvostanárokat helyettesíteni, azonban általában véve a tisztvi­selői kart nem akarjuk növelni. Észszerűen fo­gunk törekedni erre az ideális státusra és azt olyan időponton felül fogjuk elérni, hogy e mel­lett bizonyos pótlásról is lehessen a tisztviselői karban gondoskodni. (Gr. Hunyady Ferenc: De hogy fog ez passzolni a Klebelsberg-féle kultúr­politikához? Itt van a nehézség! Az egyetemek ontják a fiatalembereket! — Jánossy Gábor: Majd a revizió!) Várnai igen t. képviselő úr engem ismét megtámadott azért, mert én expozémban s azóta is minden felszólalásomban optimizmust hirde­tek. Mélyen t. Képviselőház, én azt hirdetem, ami a meggyőződésem. (Elénk helyeslés.) Legye­nek meggyőződve, ha nem volna ez a meggyőző­désem, nem hirdetném. Nem megy odáig a min­denkori pénzügyminiszter kötelessége, hogy op­timizmust hirdessen, hallgathatna is erről a kér­désről, de én nem hallgattam, f hanem optimiz­must hirdetek. Nagyon sajnálnám, ha az igen t. képviselő urakat nem tudnám meggyőzni arról, hogy ez az optimizmus jogosult, de én úgy ér­zem, hogy az országnak egy tekintélyes része ezt szimpátiával, megnyugvással fogadta, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) annak ellenére, hogy múló körülmények nem kedveztek annak, hogy a nagy rétegekben ez az optimizmus elter­jedjen; nem pedig azért, mert az ország egy ré­szében katasztrofális termésviszonyok voltak a búzában, — ezek is megjavulnak — és mert az egész európai gazdasági helyzet nem uagyon kedvező és ennek folytán, a hitel drágasága, stb. folytán nincs meg az a lendület a gazdasági élet­ben, amely talán kívánatos volna es amely az optimizmust megfelelően támogatná. Mindamel­lett bízom abban, hogy ezek a viszonyok javuló­ban vannak. Jelenségeit látom az európai gazda­sági helyzet javulásának is. Látjuk a mi egész európai politikai elhelyezkedésünknek javulását, megszilárdulását és ezzel hitelviszonyainknak javulását; és látom, hogy sikerül megszüntetni azt a nagy igazságtalanságot, amely lehetet­lenné tette azt is, hogy mi a gazdasági életünk fejlődése érdekében szükséges államhitelt igénybe vegyük. (Taps jobbfelol) Ebben a tekintetben is javul a helyzet. Es hogyha ez megjavul, akkor ezzel a mi egész fennáll a lehetősége, ez mikor történik meg? költségvetési helyzetünk is lényeges, nagy megkönnyebbülésen fog keresztülmenni és sok mindennek jobb megvalósítása lehetséges lesz, amit : ma csak a legszükségesebb mértékbén valósítunk meg, és amit megvalósított hivatali elődöm, aki kénytelen volt a feleslegekből a legszükségesebb befektetéseket fedezni. (Egy hang a jobboldalon: Kény télen nem volt!) Azok a tervek, amelyeket a miniszter­társaim előadtak, s különösen, amelyeket a ke­reskedelemügyi miniszter úr előadott, amelyek egyrészt kisvasutak kiépítését, másrészt pedig az úthálózatnak bizonyos időn belül való tel­jesen megfelelő kiépítését, a különböző út­nélküli községeknek utakkal való ellátását célozzák, (Helyeslés a jobboldalon.) nem tisz­tán fantasztikus tervek, ezek a megvalósulás útján vannak. Igen komoly tárgyalások foly­nak. A megfelelő vállalkozókkal és finanszíro­zással foglalkozó külföldi cégekkel érintkezés­ben vagyunk. Előrehaladott tárgyalások van­nak, úgyhogy én azt hiszem, hogy ez igen rövidesen meg fog indulni és meg fog való­sulni. (Éljenzés a jobboldalon.) 33*

Next

/
Thumbnails
Contents