Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

$24 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1929 június 12-én, szerdán. viselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Várnai Dániel: Ez az érdeklődés hiánya azután arra kényszeríti a felszólalókat, hogy — nem akarom devalválni az ügyet — úgynevezett Vicinális jelentőségű vagy érdekű kérdéseket hozzanak ide a Ház elé olyankor, amikor az országnak igen súlyos gazdasági és pénzügyi kérdéseivel kellene foglalkozni. T. Képviselőház! Magam is követem a jó példát, amely előttem a költségvetés egész tárgyalása során megmutatkozott nem egyszer, de tízszer, százszor is, hogy helyi jelentőségű kérdéseket ajánlottak a különböző miniszter urak figyelmébe. Ismétlem én nem becsülöm le ezeket a vicinális jelentőségű kérdéseket, (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) mert minden kérdés annak a helynek szempontjából jelentőssé válik. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Fontos és jelentőségteljes például Kispest város háztartása szempontjából az a kérdés is, amelyet most bátor vagyok idehozni. •"', T. Képviselőház! Igen sajnálom, hogy az a kérdés, amelyet a múlt esztendőnek ugyanebben az időszakában, ugyancsak a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál felhoztam, a miniszter úr hivatali elődjének határózott ígérete ellenére teljesítve nem lett. Célzok Kispest városának kérelmére, amelyet a pénzügyminisztériumhoz már régebben előterjesztett, hogy térítse meg legalább egy részét ama kiadásainak, amelyeket a Wekerle-munkástelep közigazgatására fordít. Talán méltóztatnak még emlékezni, hogy arra a kérdésemre, amelyet Kispest városa nevében és felkérésére itt tolmácsoltam, Bud akkori pénzügyminiszter úr egészen kielégítő választ adott, csak azután, amikor egy kissé tanulmányozni kezdte ezt a kérdést, nem is a pénzügyminisztérium, hanem a belügyminisztérium, amely elsőrendű fórum, elsőrendű faktor közigazgatási vitás kérdésekben váló igazságtevésre,. akkor tűnt ki, hogy sem a pénzügyminisztérium, sem a belügyminisztérium nem akarja megtéríteni Kispest városának a Wekerle-telepre fordított közigazgatási kiadásait. A leírat, amelyet ebben a kérdésben a belügyminisztérium a pénzügyminisztériummal egyetértőleg Kispest városához leküldött, kérelmére adott válaszképpen, először is elutasítja azt az igényt, hogy Kispest az államtól közigazgatási kiadásainak megtérítésére követélhessen valamit, másodszor pedig alaposan meg nem vizsgált tételek és tények után azt a végkövetkeztetést vonja le a belügyminisztérium leirata, hogy Kispest városa megkapja kiadásainak teljes összegét Wekerle-teleptől azokban a bevételekben, amelyekhez Wekerletelep részéről jut hozzá. T. Képviselőház! Ezek nagy tévedések. A belügyminisztérium megállapításaiban, amelyeket a pénzügyminisztériummal egyetértőleg tett, a legsúlyosabb tévedések vannak, s amikor ezt az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlóm, arra kérem, s azért hozom ezt a kérdést ismételten szőnyege, hogy megkérjem a pénzügy miniszter urat: vizsgáltassa meg újra ezt a kérdést, mert su belügyminisztérium leiratában tévedések foglaltatnak. Kispest városának Weker le-tele pre fordított közigazgatási kiadásai sokkalta, de sokkalta nagyobbak, mint amennyit a leirat, kimutat. ' A belügyminisztérium leirata azt mondja, hogy Kispest városa költségvetésének 10%-át fordítja Wekerle-telép közigázgatásáríi. A valóság ezzel szemiben az, hogy Kispest Városa költségvetésének 33%-át— igenis, 33%-át — fordítja Wekerle-telep közigazgatására. Abszolút számokban véve az ügyet, Kispest városia 1929, évi költségvetésében elöirányoztatott Wekerle-telep adminisztrálására 408.072 pengő, ezzel szemben be fog venni a telepről összesen 179.000 pengőt, vagyis a ráfizetés lesz Wekerletelep igazgatására kereken 230.000 pengő. Az ilyen ráfizetéseket egyrészt semmmikép sem követelheti az állam Kispesttől, egy egészen szűkös

/ viszonyok között élő városi háztartástól, másodszor pedig, éppen arra yaló hivatkozással, hogy szegény ez a város, nem kívánhatja meg az állam, hogy az ő telepének adminisztrálására 230.000 pengőt elköltsön minden visszatérítés nélkül. Azt mondja ez a leirat, hogy innen meg amonnan ilyen meg ilyen összegű bevételei vannak Kispestnek Wekerletelepről. Olyasmit állít, hogy a piactelek bruttójövedelme meghaladja a 60.000 pengőt. Ez háromszor véve — mert három piac van ott — 180.000 pengő volna és hozzáteszi még, nogy Wekerle-telep egyetlen piacától Kispestnek 80.000 pengő évi hevétele van. A valóság, igen t. miniszter úr az, hogy Kispest három piacából irányoztatott elő 1929-re mindössze 65.000 pengő és igen kevés része ennek a 65.000 pengőnek az, amit Wekerle-telep macából bevesz a város. Azután azt is mondja, hogy az adminisztráció közigazgatási kiadásainak megtérítésekónt megfelelő ellenértéket nyer a város például abból a kereseti adóból, amelyet Wekerle-telep munkássága fizet be a maga munkahelyein és amelyet azután annak rendje és módja szerint átutalnak Kisppst városához. Ügy kellene lenni, hogy Wekerle-telep munkásainak kereseti adóját át is utalják Kispestnek de ezt nem teszik, Kispest városának ismételt kérései ellenére sem. Ezt is bátor vagyok az igen t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy Wekerletelep tele van postással, minisztériumi és államigazgatási altiszti lakossággal, ezek kereseti adóját bizony, mindig levonják, ellenben — konkrét példát említve — a postától hiába kéri Kispest már évek óta, hogy az alkalmazottak levont adóját utalja át a városnak, mert őt az megilleti, ezt a posta nem, akarja megtenni. Ott vagyok megint, hogy Kispest városa egyáltalán nem kapja mes" azokat a kiadásait, amelyeket Wekerle-telep igazgatására fordít. Amikor a helyzet Wekerle-telepné] az, hogy az állam, mint háztulajdonos, háztulajdonosi teendőinek ellátására 272.000 pengőt irányoz elő, — csak háztulajdonosi teendőkre — akkor méltóztassék megérteni, hogy az egész Wekerle-telep közigazgatási fagyéin elk ellátására sokkal nagyobb összegre van szükség: és a minisztérium egy kis jóhiszeműséggel és egy kis jóakarattal ezt az összeget nem vonhatja meg . Kispesttől. Én tehát ismételten összefoglalom, amit a múlt esztendőben hiába kértem és amit most • —remélem — nem fogok hiába kérni az igien : t, miniszter úrtól: méltóztassék ezt az ügyet újhól megvizsgálni. Az állam nem kérhet, nem igényelhet Kispesttől az ő telepének igazgatáellenérték nélkül egy krajcárt sem. Kis! pest város háztartása — mint mondottam — igen szűk keretek között mozog. Tiszta munkás város. Azt nem lehet tőle kívánni, hogy a Kispesttel szemben viszonylag mégis csak hatalmas és gazdag állam ingyen elvárjon valamit Kispesttől, vagy hogy Kispest ingyen adminisztráljon valamit olyan helyen, amely az ál-