Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-309
162 Az országayules képviselőházának gyeimébe ajánlani, ugyanis talán ennél az önálló gazdasági népiskolánál is lehetne ugyanazt a metódust bevezetni, mint amit a népiskoláknál tettek, hiszen ez is éppen olyan népiskola, mint a másik népiskola. Itt is lehetne talán alapszerűen kezelni egy olyan összeget, amelyből talán 50%-ot, 30, vagy 40%-ot adnánk a községeknek egy-egy iskola felépítéséhez és így hozzá tudnánk segíteni a községeket ahhoz, hogyha a másik reszt kölcsön venné fel, rá nézve nem volna olyan nagy teher, mintha azokat az iskolákat teljesen a magukéból kellene felépíteniük. Hiszen, ha azt az összeget, amely fel van véve ma a költségvetésünkben ilyen iskolák építésére, egy-egy iskola teljes felépítésére adná a kultuszkormány, akkor alig lehetne abból egy vagy kot iskolát felépíteni, holott ha egy évenként viszszatérő összeg, tehát alapszerű összeg állna a kultuszminiszter úr rendelkezésére, így évente mindjárt lehetne 5—10, esetleg még nagyobb számú ilyen önálló gazdasági népiskolát létesíteni. Én nagyon kérem a kultuszminiszter urat, hogy, miután magam is tapasztaltam ennek az iskolatípusnak igazán áldásos működését, szíveskedjék valamiképpen beleilleszteni ezt az alapot a költségvetésbe. Nem kell nézetem szerint az alap létesítésére semmiféle külön törvény, mert hiszen a kultuszminiszter úrnak megvan a népiskolára vonatkozó felhatalmazása, ugyancsak a népiskolák keretébe bele lehetne illeszteni ezt az önálló gazdasági népiskolát is. így ezt a kérdést azt hiszem minden nagyobb nehézség nélkül meg lehetne oldani. Ezeket voltam bátor a kultuszminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Miután pedig a lehető legnagyobb elismerései viseltetem miniszter úr működésével szemben, a kultuszminisztérium tárcáját elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobobldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! En azokat a kritikai felszólalásokat, amelyek a kultusztárcánál elhangozttak, sajnos, nem hallottam, csak az újságokban olvastam azoknak rövid kivonatát. (Zaj. —• Halljuk! Halljuk!) A kultuszminiszter úrnak beszédét azonban, amely különösen a többségi pártnál általános tetszést idézett elő, hallottam. En azt hiszem, a kultuszminiszter úr tévedésben van, amikor az ellenzéket azért teszi felelőssé, hogy a kulturális célokra vonatkozólag szükséges pénzforrásokat az ellenzék talán sajnálná és a kultusztárcának költségeit csökkenteni kívánná. Erről egyáltalában szó sincs, mert hiszen ebben a tekintetben a kultusztárca költségvetési vitája mindig a leghálásabb keretek között mozoghatott, mert kulturális tekintetből a magyar törvényhozásban pártkülönbség nélkül csak követelések álltak elő. (Ügy van! Ügy van! a joboldalon.) Nem erről van szó. Helyeslem és a magam részéről is osztozom abban az álláspontban, hogy a mai gazdasági válság közepette vigyázzunk arra, hogy a szükségletek kielégítésénél rendszeresség legyen. Addig, míg az ország nyomorban van, az adófizetők kölcsönből fedezik adójukat, addig mindezeknek a szükségleteknek kielégítésénél abból a szempontból kell bírálatot gyakorolni, hogy a szükségletnek kielégítése feltétlenül kivánatos-e, úgyhogy azokat elodázni nem lehet. A kulturális szükségletek nagyrésze kétségtelenül exisztenciális szükség. Ami a népoktatás és más egyéb téren, mint kívánalom jelentkezik, annak kielégítése tekintetében vita 309. ülése 1929 június 11-én, kedden. nincs. Vannak azonban bizonyos alkotások, amelyekre vonatkozóan a várakozás álláspontjára kel helyezkedni. Ebből a szempontból lehetnek és voltak is egyes kifogások a kultuszminiszter úr bizonyos alkotásai t tekintetében, azonban kétségtelen, hogy a népiskolai, középiskolai oktatás, egyáltalán a kultúrnívó fejlesztése^ tekintetében a kultuszminiszter úr nem talál pártokat itt a törvényhozás házában, hanem ebben a tekintetben éppen magyar nemzeti szempontból mindenki igyekszik elősegíteni azokat a célokat, amelyek megvalósítása trianoni Magyarország idejében feltétlenül szükséges és kívánatos. Viszont az emberek temperamentuma is különböző. Vannak emberek, akik folyton és folyton alkotni szeretnek, újabb és újabb alkotást, újabb és újabb megszervezését a kérdéseknek óhajtanak. Ezek a progresszív emberek, vannak azonban emberek, akiket inkább bizonyos konzervatív szempontok töltenek el és bizonyos kérdések rendezésénél inkább az alaposságot tartják szükségesnek és mélyére akarnak hatolni a dolgoknak. (Zaj. — Elnök csenget.) Egy intézmény teljes kiépítését óhajtják, mielőtt még új alkotások sorozatába belemen- . nének. Ezekből a szempontokból bármelyik kultuszminiszter Programm ját különbözőképpen foghatják fel egyesek, különbözőképpen foghatják fel a pártok. Ebben a tekintetben a miniszter úr alkotásai felett kritikát gyakorolni egyáltalán nem szándékozom; én a költségvetés során bizonyos nehézségekre és bizonyos rendezetlenségre mutatok rá, de e mellett kötelességemneg tartom, hogy rámutassak azokra az alkotásokra is, amelyeket a miniszter úr 1922 óta, amikor a kultusztárcát átvette, megvalósított s amely tekintetben az érdemek különbözők lehetnek. A miniszter úr hálás lehet a tisztviselői karnak, hálás lehet a kultúra munkásainak, hálás lehet a többségi pártnak, amely támogatta, de hálás kell, hogy legyen az ellenzéknek is, amely ilyen törekvéseiben sohasem igyekezett gátat emelni, mert kulturális tekintetekben — mint mondottam — e törvényhozás házában nem lehet különbség. De elsősorban háláiS kell, hogy legyen a miniszter úr annak a magyar népnek, amelynek adózó filléreiből és nehéz robotjaiból tudta a miniszter úr azokat az alkotásokat megvalósítani és most, amikor ez a nemzet, ez a nép egy rettenetes válság közepette sínylődik, akkor elsősorban a miniszter úrtól kérjük annak mérlegelését, hogy bizonyos kiadások tekintetében — nem az expressis verbis kulturális szükségletek kielégítéséről beszélek, hanem a másod- és harmadlagos szükségletek kielégítéséről — nézetem szerint a miniszter úrnak is teljes megszorítást kell bevezetnie. A másik kérdés, amely szóba jöhet, az, hogy a szükségletek kielégítéséhéi azok az összegek, amelyek bizonyos célokra megszavaztattak, valóban teljes összegükben azokat a célokat szolgálják is, amelyekre rendeltetnek, másfelől a kellő dőben ; kellő gyorsasággal történjék az illető szükségletek kielégítése. Nekem ebben a tekintetben kifogásaim nincsenek, csak éppení saját városomnak egy intézményéről kell megemlékeznem, amely intézmény iránt a miniszter úr a múltban igen meleg érdeklődést tanúsított és tanúsítani fog a jövőben is. Ez a debreceni tudományegyetem központi épületének építkezése, amelynek tövében lakom és körülbelül két esztendő óta látom ennek a munkálatnak csigalassúságban való haladlását, holott ebben a tekintetben azt
