Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának lásoktatást. (Helyeslés.) Nagyon kérem a mi­niszter urat, semmiesetre se adjon ilyen eset­ben államsegélyt, amikor új állás vagy új tan­terem építése céljára tisztán felekezeti szem­pontból kérik ázt. Nagyon bölcsnek találom a kultuszminisztériumnak azt a tervét, hogyha egy községben két vallásfelekezet tart fenn iskolát és az egyik túlzsúfolt s a másikban a létszám nagyon kicsiny, ebben az esetben nem ad az új tanítói állás szervezéséhez engedélyt, de ne adjon tanterem építéséhez se államse­gélyt, hanem egyenlítsék ki a két felekezeti is­kola között a létszámot. Eddig a pontig telje­sen egyetértek. Aggodalmaim vannak azonban a minisztérium ezen tervének Végrehajtása kö­rül. Úgy tudom ugyanis, azt tervezik, hogy ebben az esetben mind a két iskola felekezeti jellegét megszüntetnék és községi iskolává szerveznék át. (Ellenmondások.) Ha tévedek, nagyon fogok örülni, így értesültem ^ erről. Âz (gyháznak mindössze annyi garanciát ad­nának meg, hogy a tanítóknak vallásfelekezet szerinti megoszlása a régi alapon történik. Már beszédem elején rámutattam arra, milyen különösen nagy súlyt helyezek a val­láserkölcsi alapon való nevelésre és hogy itt mennyire fontosnak tartom az egyházak sze­repét. Ennélfogva nekem az a tiszteletteljes kérésem a miniszter úrhoz, hogy méltóztassék ezt a tervet föltétlenül végrehajtani, de meg­hagyni mind a két felekezeti iskolának feleke­zeti jellegét és így kielégíteni a létszámot, mert tapasztalatból mondhatom, hogy mihelyt a túlzsúfolt iskola vzetősége vagy fönntartója látni fogja azt, hogy nem kap államsegély t^ új állás szervezésére, vagy pedig iskola építésére, szívesen fogja átadni a fölösszámú tankötele­seket a másik iskolának. Természetesen itt is — mint említettem — a felekezeti oktatás magától értetődően min­den egyháznak kebelében megmarad. Techni­kailag is nagyon nehéz volna az előbbi tervezet keresztülvinni, ugyanis az egyik egyháznak, az egyik iskolának vagyona van, a másiknak nincs. Még egy nagy nehézség van. Az egyik fe­lékezet ugyanis esetleg nemrégiben építette újra iskoláját. Tudok olyat, amely éppen most van építés ailatt. Sokszor 20—25 kilométerről szállítják óriási anyagi megterheltetéssel azt a követ, faianyagot, téglát, homokot, csak azért, hogy felekezeti iskolájuk megmaradjon, míg a másik teljesen vagyontalan felekezet iskolája düledező. Az már most óriási elégületlenséget szülne, ha ettől az iskolától, amelyet ennyi költség árán újra építettek, elvonnák a feleke­zeti jelleget. De mint mondottam, meg kell je­gyeznem, hogy valamilyen úton-módon ez is feltétlenül végrehajtható, mint ahogy végre is kell hajtani. Az iskolánkívüli népoktatásra mindössze 44.200 pengő van felvéve. Ebből el kell látnia elő­ször — mint a múlt évben tette — 221.281 előadást, ezenkívül - 2516 könytárt kell fenntartania, szemléltetést vetítőgéppel, oktató-mozival, rá­dióval, szabadegyetemeket, műkedvelő előadá­sokat, magyar zenevédelmet, kultúrházak igé­nyeit, ifjúsági könyvtáriakat kell fenntartani. Ez teljesen lehetetlenség. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom f az iskölánkívüli népoktatás óriási fontosságát. Az 1913. évi XXXVIII. te. - mint Barthos Andor t. barátom is rámutatott — a lelkészek­nek ötévenként bizonyos kornótlékot biztosít, -ez azonban ma már csak 50%-ig terjed és füg­gővé van téve a helyi javadalom nagyságától. )8. ülése 1929 június 10-én } hétfőn. 131 Különösen a protestáns lelkészek igen szegény emberek, vidéken laknak, sok gyermekük van majdiniem mindegyiknek, iskoláztatni gyerme­keiket a városba kell adniok. Erre képtelenek abban az esetben, ha rosszul vannak dotálva. Ugyancsak nagy igazságtalanság — amint Kray István t. képviselőtársam rámutatott — a kántortanítósággal szemben az, hogy két munkáért egy javadalmazást kapnak, mert a kántori javadalmuk be lett tudva a fizetés­kiegészítésbe. Az új tanítói állások szervezésé­nél a kormány jelenleg nem adja azt a teljes Összeget, amit eddig adott, s csak erősen csök­kentett összegben. A törvény előírja azt is, hogyha áj felekezetek alakulnak és azok a 800-as lélekszámot elérik, akkor a kongruát megkapják. A gyakorlatban ez újabban nin­csen így. Nagyon kérem a mélyen t. klultusz­miiniszter urat, hogy ezeket a kérdéseket, meg­oldani kegyeskedjék, hiszen a felekezetek gyen­gítése nagyon megbosszulná magát. Arra is kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy megkezdett nagyszabású iskolaépítési Pro­gramm jánál ne álljon meg, hiszen ez a leggyü­mölcsözőbb és legdemokratikusabb befektetés. Sajnos, az utolsó esztendőben ebben stagnálást kellett látnunk. T. Ház! Nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetemet ne fejezzem ki a kultuszminiszter úrnak azért, hogy megadta a módot arra, hogy a sárospataki főiskola 400 éves fennállásának küszöbén bizakodva nézhessen a jövőbe, abba a jövőbe, amely kell, hogy méltó legyen ahhoz a dicsőséges múlthoz, amely múlt össze van forrva minden mozzanatával, a magyar nemzet 400 éves történelmével. (Ügy van! Ügy van!) annak minden szenvedésével és diadalmas küzdelmé­vel! Ez a főiskola nem egy felekezeté, nemcsak a reformátusoké, hanem igenis, kulturális köz­kincse az egész magyar nemzetnek. (Ügy van! ÜQy van!) Ez a főiskola megőrzője, hűséges vé­dője a tradícióknak, s előharcosa a haladásnak. Erős vára a hajthatatlan magyar hazafiságnak, a soha meg nem alkuvó hazaszeretetnek és a valláserkölcsnek. Ezt a főiskolát mentette meg a lassú elsorvadástól a t. kultuszminiszter úr, (Elénk éljenzés a .jobboldalon és a középen.) ak­kor, amikor lehetővé tette azt, hogy annak mo­hos falai között a nemzeti tradició párosulva a legintenzívebb nyugati tudással, együtt szol­gálja a nemzeti feltámadás nagy eszméjét. (Taps a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház ! Mivel a kultusztárca irá­nyítása egy nagy célért küzdő, nagyon messze előrelátó, nagy koncepciójú férfiú kezében van, a kultusztárca költségvetését általánosságban, nagy örömmel és megnyugvással, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Szinyei Mersc Jenő képviselő úr! Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! Előt­tem szólott t. képviselőtársam és barátom fel­szólalásában már röviden érintette a népiskolák fejlesztésének súlyos és nagy problémáját, kérve a miniszter urat, hogy a megkezdett ak­ciót továbbra is energikusan folytassa és vigye keresztül. Méltóztassék megengedni, hogy szerény fel­szólalásom keretében ezzel a problémával kissé behatóbban foglalkozzam. A kultusztárca előt­tünk fekvő költségvetésének áttanulmányozása során ugyanis bizonyos aggodalommal véltem megállapíthatni azt, hogy népiskolai ügyünk fejlesztésének, népiskolai hálózatunk kiépítésé­nek eddig oly nagy eredményekkel járt útja

Next

/
Thumbnails
Contents