Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés hépviselŐházának 3( talanság az, amikor a nemzet robotosait, azokat a szerencsétlen tanítókat, akik szorgalmas tanulás után és nagy protekció útján eljutottak végre odáig, hogy tanítói állásba tudtak jutni, csak nagyon silány javadalmazásban részesítik? Nem méltóztatnak gondolni, hogy mégis igazságtalanság, amiként a rendelkezésemre álló adatok kimutatják, hogy vannak például tanítók 144, 160, 170,190 és 200 pengős havi fizetéssel és vannak tanárok, középiskolai tanárok 150, 200, 242 pengő havi fizetéssel? Méltóztassanak kissé komolyan venni ezt a kérdést! Kérdezem, nem gondolják-e, hogyha valahol van hely, ahol becsületesen meg kell fizetni azt az állami alkalmazottat, elsősorban a tanítói és tanári kar az, amelynek biztosítania kell a gondatlan életet. Erre az igen t. kultuszminiszter úr valószínűleg most azt gondolja magában, hát hiszen jól van Esztergályos, rendben van, igazad van, de hol veszem a pénzt. (Derültség.) Engedje meg az igen t. kultuszminiszter úr... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy egy perc áll még rendelkezésére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Meghosszabbítjuk!) Esztergályos János: Be fogom fejezni rögtön, csak méltóztassanak megengedni, hogy egy javaslatot tegyek az igen t, kultuszminiszter úrnak, (Kocsán Károly: Egy pénzforrást!), illetőleg egy kereseti forrást ajánlok. (Halljuk! Halljuk!) Én ezt a javaslatomat az igen t. népjóléti miniszter úrhoz küldöttem, és az igen t. népjóléti miniszter úr azzal küldte vissza hozzám, hogy: a címzett nem fogadja el, — hanem küldj em az igen t. kultuszminiszter úrhoz. Ez a javaslatom a pécsi egyetemek gyógyszerszállítása körüli hibákra vonatkozik. (Klein Antal: Igaza van!) Az igen t. kultuszminiszter úr valószínűen ismeri a kérdést, valószínűen jobban ismeri, mint én. Én csak megállapítottam ottan és megállapítom itt is, hogyha a pécsi egyetem tanári testülete, a professzoroknak az a testülete, amely a gyógyszerek szállítása tekintetében dönt, szintem azon az állásponton volna, amely állásponton mi ezekről a padokról vagyunk és amely álláspontot hangoztatunk, hogy takarékoskodjunk a legvégsőkig az egész vonalon, akkor 100.000 pengőt takarítanának meg a pécsi gyógyszerszállítás körül. (Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter: Meglesz a jövő évre az egyetemi gyógyszertár, saját kezelésben!) Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Esztergályos János: T. Képviselőház! íme igazolása ez annak, hogy sok elmondani valóm volna, de ezek a házszabályok nem engedik meg, hogy azokat elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Felhívom tehát az igen t. kultuszminiszter urat, tegye r vizsgálat tárgyává, vájjon lehetséges-e a pécsi egyetemet gyógyszerszállítása körül annak a 100.000 penjgőnek, vagy esetleg többnek a megtakarítása, és ismételten kérem az igen t. kultuszminiszter urat, hozza helyre az eddig elkövetett bűneit ós hibáit (Derültség a jobboldalon.), amelyeket a pécsi egyetemmel szemben elkövetett. (Farkasfalvi Farkas Géza: Haza beszél!) Miután azonban az eddigi tapasztalatok szerint úgy sejtem, hogy a kultuszminiszter úrban nem lesz meg az a hajlandóság, hogy a pécsi egyetemmel szemben szeretetének azt a melegét sugározza ki... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már beszédét befejezni. Esztergályos János:.,, amelyet ő a szegedi egyetemmel szemben tanúsít, éppen ezért KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. 8. ülése 1929 június ÍO-én, hétfőn. 127 a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalolaalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Báró Kray István! Báró Kray István: T. Képviselőház! Amikor a szövetséges és társult hatalmak prédára éhes szomszédainkra hallgatva, a trianoni Ma« gyarorszag határait megállapitottáK, a legnagyobb bűnt azzal követték el, hogy ezt a régi, fejlett kultúrával rendelkező országot, amely évszázadokon át saját liaia vére arán védte és oltalmazta a müveit Nyugatot a keleti barbárság beözönlésével szemben, kiszolgáltatták a kultúrának sokkal alacsonyabb fokán álló szomszédainak. De éppen ez a mi magasabb kultúránk képezi legerősebb fegyverünket Trianon revíziója mellett, mert ez teszi legkirívóbbá a velünk szemben elKövetett égbekiáltó igazságtalanságot és ez szól állandóan a leghangosabban Európa és a világ ítélőszéke előtt a velünk szemben elkövetett «Uly

es sérelem orvoslása érdekében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a maga kiváló éleslátásával már régen felismerte ezt a nagy igazságot (Űű3J van! jobb' felől.) és azért tűzte ki, nézetem szerint igen helyesen, politikája céljául a magyar kultúra további fejlesztését, amely téren már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett. (Ügy wan! jobb felöl.) A magyar jövő szempontjából a legnagyobb gondot kell fordítanunk a magyar ifjúság nevelésére, mert a jövő nemzedék kulturális fölényétől és erkölcsi erejétől függ hazánk jövendő sorsa. (Úgy van! jobb felől.) De a legnagyobb súlyt kell helyezni nézetem szerint a magyar nőnevelésre, mert a nagy feladatokra hivatott jövő nemzedék nevelése a magyar anyák feladata lesz. A nőnevelés legfőbb célja nem lehet az, hogy a tudomány minden ágában képzett nőket neveljünk, hogy diplomát adjunk minden magyar leány kezébe és ezáltal lehetővé tegyük leányainknak a különféle kenyérkereseti pályákon való elhelyezkedést, mert a nő feladata elsősorban nem a kenyérkereset, hanem a családi élet megalapozása és a gyermekek nevelése. Ebben a tekintetben nem tudom helyeselni a mai nőnevelési rendszert, mert az már eddig is határozottan rossz eredményekre vezetett. Mindenki, aki nyitott szemmel, de elfogulatlanul figyeli a mai kor fiatal leányait, igen szomorú tapasztalatokat fog ezen a téren szerezni. A régi nőiesség, az előkelő egyszerűség, amely a magyar nőnek olyan kiváló jellemvonása volt a múltban, úgyszólván teljesen kiveszett a mai magyar nőből (Farkas Elemér: TTgy van!) és e helyett egy egészen új női típus alakult ki, amelyet egy kiváló magyar nőpedagógus semleges nemű női típusnak nevezett el. Ez az újonnan kialakult semleges női típus, amely megzavarja az isteni Gondviselés bölcsesége által teremtett rendet, nagy veszedelmet jelent és nézetem szerint még a jövőben is súlyos bajokat fog okozni. A legkülönösebb, szinte megmagyarázhatatlan jelenséget abban látom, hogy a szülők, az anyák szinte tehetetlenül nézik leányaikban ennek a semlegességnek a kialakulását, sőt sokszor maguk az anyák talán öntudatlanul, még elősegítik azt. A szülők, az anyák a súlyos mulasztását az iskolának kell pótolnia, de a mai, nézetem szerint, helytelen és fonák nőnevelési rendszer mellett az iskola erre nem képes. A nőnevelés 18