Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-308
116 Az országgyűlés képviselőházának 5 éves szolgálat után, önnek az összegnek csak a felét kapja. A kép helyes megvilágítása okából, tisztelettel megjegyzem, hogy a törvényhozás nem egyszerre rendszeresítette ezeket a pótlékokat. Az első két pótlékot rendszeresítette 1913 ban, a harmadikat 1918-ban, a negyediket 1923-ban és az ötödiket 1928-ban, mindig az illető naptári év kezdetével. A presbitériumok előadják, h'ogy a békeévek utolsó tizedéiben az állam a felekezeteket rábírta újabb tanítói állások szervezésére és pedig meghatározptt összeerű államsegélynek kilátásba helyezésével. Ezeket a segélyeket azonban olyan mértékben csökkentették, hogy az egyházközségeket ez anyagi zavarokba hozta. (Ügy van!) Panaszolja a körirat azt is. hogy az iskolai nyugdíjjárulék (Farkasfalvi Farkas Géza: A tanítói nyugdíjjárulék!) az elemi iskolai tanítói nyugdíijáru lékok igen nagy összegeket tesznek ki és ezt a szegényebb gyülekezetek el nem bírják. Innen ered az, hogy az egyházközségeknek több évre menő hátralékuk van, amelyeknek megfizetésére nincsen, semmi reményünk. Ezért a körirat javasolja, hogy a hátralékokat, valamint a felemelt -iárulékokat, vagy ÍIZ állam, vagy a politikai közséfr vállalja el. Utal a körirat az 1868. évi XXXVIII. tc.-re, amelv kötelességévé teszi a községeknek a népiskolák fenntartását, már pedig kétségtelen, hogy az a köz-séf, amelvben felekezérpk tartanak fenn iskolát, nagy tehertől szabadul. (fTgy van! Úgv van!) így méltányos, hosry a rdus-teher vitelében a község a felekezeteket segítse. Az 1875 : XXXII. te. az iskolafenntartókat 12 forint fizetésére kötelezte. A tanítókat ebben az időben BOO forint illetmény alapján évi 6 forint nvuadíjteher terhelte, amelyet az Országos Tanítói Nyugdíj- é« Gyámalapra kellett befizetniük. Ebben az időben úgy alakult a helyzet, hogv a fenntartókra esett 4%, a tanítókra 2'12%. Jelentékeny változást idéztek elő az 1891 :LXIII. és az 1907 : XXVI. és XXVII. tcikkek, amelyek hatálvbalépése után az volt a helyzet, hogy egvfelől a tanítók alapfizetését 1000 koronára emelték fel, másfelől pedigrészesítették őket ötször egymásután 200 koronás pótlékban. Ezek alapján azután az évi fizetés középátlasra 1375 koronát tett ki. Ez után fizettek a tanítók 40 éven át évi 2%-ot, továbbá első kinevezésük alkalmával 5%-ot. később pedig az előléptetések után 50%-ot. úgvhogy a tanítók évenként átlag 46 korona 25 fillért fizettek. Ezzel szemben az iskolafenntartók továbbra is a régi 12 forintnak megfelelő 24 koronát fizettek, úffyhogy az arány ezeknek a törvényeknek hatálybalépése után úgy alakult, hogy az iskolafenntartó 1'74%-ot fizetett, ami teljesen elégtelen, a tanító pedig 3"38%-ot. A tanítóknak az"1914 : XXXVI. te. hatálya alá történt besorolása után az iskolafenntartók által fizetendő járulék a.z átlagfizetés 13%-a, ami évi 212 pengő 16 fillért tesz ki. Ebből azonban 3*13% a tanítókra áthárítható. Mi lett a, helyzeti A fenntartók és a tanszemélyzet hozzájárulásai elégtelenek a nyugdíjteher viselésére, annyira, hogy a hiány mintegy 80%, és ezt a hiányt teljes összegében az állam kénytelen viselni. A járulékoknak az iskolafenntartóktól való beszedése nagy nehézségekbe ütközik, amely nehézség abb ól ered, hogy a kötelezettség mérvét általánosították, tehát a kötelezettség egyenlő az erősebb és a gyengébb iskolafenntartókra. Már pedig a gyengébbek ezt megfizetni csakugyan nem képesek. 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. A végrehajtásnál szigorúbb eszközökhöz pedig azért nem nyúltak, mert a végrehajtás útján való beszedés esetleg a hitelélet terén mutatkozott volna aggályosnak. Amennyire értesülve vagyok, az illetékes tényezők foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a felekezeti elemi iskoláknak és óvódáknak járulékait nem lehetne-e a méltányosság, illetőleg az arányosabb elosztás elvének alkalmazásával áthárítani, az e részben megindított tárgyalások azonban eredményre nem vezettek. T. Ház! Tudom, hogy e kérdés nehéz, de ezt mégis elő kellett hoznom s tiszteletteljes nézetem szerint magam is a gyengébbnek a kíméletét ajánlom. (Helyeslés.) A t körirat végül előadja, hogy a református egyházakat békében az állam olyan összeggel segítette, hogy híveikre nem kellett több adót kivetniök, mint amennyi volt az állami egyenesadónak a 10%-a. A viszonyok romlása folytán azonban^ ma odajutottak az egyházközségek, hogy még a legszükségesebb egyházi kiadásaikat sem képesek fedezni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) holott igen sokszor 60—200%-ig terjed az egyházi adónak a terhe, ami rendkívül súlyos teherként nehezedik az illetőkre. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tudok 300%-os egyházi adóról is!) Az 1848 : XX. te. 2. §-a — mint méltóztatnak tudni — tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapít meg a bevett vallásfelekezetekre nézve. Ugyanennek a törvénynek 3. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy: «Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek.» T. Ház! Az alkotmány visszaállítása után tehát 1867 óta azt látjuk, hogy a költségvetésekbe megfelelő segélyösszegeket állítottak be az igen t % miniszter úr hivatali elődei és ennek folytán a törvényhozás ezeket a segélyeket megszavazta. Azonban az* 1848 : XX. te. 3. §-ának a végrehajtása tulajdonképpen csak 1906-ban kezdődött, mikoris a költségvetésbe egy millió koronával többet vettek fel az állam által eddig nem támogatott három célra, nevezetesen: az egyházaknak adminisztratív kiadásaira, továbbá lelkészek nyugdíj terheire, és végül. — amiről különösen akarok szólni — az egyházi adók mérséklése céljaira. Ha megnézzük az 1914/15. évi költségvetést, azt látjuk, hogy a protestáns egyházak támogatására 4,743.800 koronát, vagyis a mai pénzértékben 5,495.865 pengőt vettek fel. Ebből az összegből azután egyházi adómérséklés céljaira 72% jutott, vagyis 3.957.022 pengő. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a trianoni Magyarországban a protestáns lakosoknak mintegy 54'4%_a maradt meg, s ha valorizálni akarnók a hozzájárulást teljes mérteikéig, akkor kiadódnék egy összeg, amely számszerűleg 2,989.750 pengő lenne. Ennek a 72%-a. 2,152.620 pengő. Ezzel szemben az 1928/29. évre, tehát az előző költségvetési évben 2231.200 pengőt vettek fel erre a célra, ebből azonban már az egyházi adómérséklés céljára csak 784.000 pengő esik, vagyis a békeévekhez képest ^esak 3T% ! . Ha nézem most az előttem fekvő és az általunk tárgyalt költségvetést, akkor azt látom, hogy felemelték ugyan ezt az összeget, de csak igen csekély összeggel, mindössze 65.000 pengővel, 2,296.200 pengőre, de az igen t. miniszter úrnak a költségvetéshez^ fűzött indokolása szerint ez nem adómérséklési, hanem egészen más célokra fog szolgálni. Ezek után bátor vagyok a hajdúdorogi görogkatholikus egyházmegye papsága megbí-
