Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

96 Az országgyűlés képviselőházának áldozatoktól sem riad vissza. (Helyeslés a jobboldalon.) Most azonban a másik véglet áll útjában a községek előhaladásának, a kultúrigények kielégítésének és ez a községi pótadó megkötöttsége és zácrt határok közé való szorítása. A közeégi pótadó megkötöttsége nem nyújt lehetőséget ahhoz,, hogy a községek a legjobb

1 akarat mellett is előrehaladjanak és fejlődjenek. Pedig az életet, a haladást nem lehet keretek közé szorítani, mert így a községek csak vegetálnak, elsorvadnak és a községi pótadózás mai rendszere mellett azoknak teljes csődje fog bekövetkezni. E végből, az, 5%-os pótadó határt meg kell szüntetni, (Ügy van! a jobboldalon.) de ha ennek megszüntetése bármilyen pénzügyi vagy gazdasági okok folytán nem volna lehetséges, úgy ebből a községi pótadóból az azzal együtt kivetett és abban benne levő vármegyei hozzájárulási összeget feltétlenül ki kell venni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szükség van a vármegyei hozzájárulási összeg biztosítására, de azt, mint külön pótadót kell kivetni, mert a mai rendszer mellett az 50%-os pótadóbói a községeknek a községi háztartási célokra csak nagyon kevés jut, vagy alig marad valami. Békében a vármegyei pótadó külön volt kivetve az államiadó 5—6%-a erejéig, most azonban 28%-nál is több

1 és ez bele van számítva az 50%-ba, vagyis ez azt jelenti, hogy a községek e 28% felett nem rendelkezhetnek, hanem azt teljes egészében be kell szállítani a vármegyei alapba. (Szilágyi Lajos: Sőt előre kell befizetni. — Zaj.) Ha jól szemügyre vesszük a vármegyei hozzájárulási összeget, az, még 2—3%kal magasabb is, mert tudvalevőleg a községi pótadó alapjául a ház-, a föld- társulati- és tantiémadó szolgál, míg a vármegyei hozzájárulásiadónak ezeken felül még a keresetiadó is alapjául szolgál, amely adó tudvalevően a községeknek van átengedve és így a saját bevételük után is meg vannak adóztatva. Ilyen körülmények között a községeknek alig 20% pótadó áll rendelkezésére. Mármost kérdem, mit lehet ezzel a csekély összeggel elkezdeni? Sőt' tovább megyek. Az 50%-os pótadóból még az iskolai kiadások is fedezendők. Különösen súlyos a helyzet ott, ahol községiiskolák vannak, mert a felekezeti iskolák terheit a hitközség kivetheti a híveire, a községi iskolai terheket azonban külön kivetni nem lehet és így azt is be kell kalkulálni az 50%-os pótadóiba. Ha tehát mást nem tekintünk, mint a vármegyei hozzájárulási összeget, az iskolai kiadásokat, a községi tisztviselők illetményeit, igen sok esetben az 50%-os pótadó már túl is van lépve. Ebből világos, hogy az 50% -os községi pótadómegkötöttsége úgyszólván teljesen megbénítja a községi életet és lehetetlenné tesz minden fejlődést. Mert hiszen e pótadóból kellene tulajdonképpen a községi háztartási és közigazgatási szükségleteket fedezni, továbbá a kulturális és egyéb jóléti intézményeket kiépíteni; ebből kellene a háború folyamán leromlott községi épületeket tatarozni, renoválni s a többi szükségleteket fedezni. Igaz, hogy amennyiben az 50% -os pótadó a kiadások fedezésére nem elegendő, van reá mód, hogy a százalék az illetékes minisztériumok hozzájárulásával felemelhető legyen. Ismerjük azonban a hivatalos eljárások hosszadalmas voltát s tudjuk, hogy gyakran egy-két év is elmúlik, míg az ilyen engedély megérkezik; addig az ilyen községek háztartásának sorsa bizonytalan. (F Szabó Géza: Váltóval ooerálnak. — Szilágyi 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. Lajos: Minden községben váltóval operálnak. Minden községemnek üres a pénztára.) De az ilyen rendszer mellett a gyors lépésben haladó élet elsuhan a községek fölött, most, amikor a szélesebb látókörű és haladni vágyó községek sorban szavazzák meg a költségeket útépítésre, telefonra, villamosvilágításra, a mai pótadókeret ezek létesítésére nem nyújt megfelelő gyors és biztos lehetőséget. Ahol meg is van a vágy, a hajlam és akarat a modern élet követelte beruházásokra és berendezésekre, elveszi a kedvet az érdekeltektől a sok gond, hajsza és utánjárás, amibe az ilyen eljárás kerül, illetve amivel e—ütt jár. Mint mondottam, az életet nem lehet keretek közé szorítani, éppen úgy nem lehet minden községet teljesen egyforma elbírálás alá venni. (Ügy van! a jobboldalon,) Ezért a teljes pótadókivetési szabadságot vissza kell állítani, de mindenesetre az abba szorosan bele nem tartozó és azt nagyban terhelő összegeket, ezek közt különösen a vármegyei hozzájárulást, ki kell venni és külön kell kivetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem kell félni attól, hogy a községek pótadója túlzott lesz, hiszen ott van a községi képviselőtestület, amely első legjobb őre annak, hogy a községek költségvetésébe felesleges kiadások ne kerüljenek, de itt vannak a költségvetést felülbíráló fórumok, a főszolgabíró, az alispán, akik az oda nem való kiadásokat törölni fogják. Az előadottakból tehát teljesen világos mindenki előtt, hogy az 50%-os pótadózás mellett, amelyben a vármegyei hozzájárulás is bent foglaltatik, — ez lefoglalja a pótadónak majdnem 30%-át — a községek szükséges kiadásaikat fedezni nem tudják. (F. Szabó Géza: Igaz! Ügy van!) Mi történik most és hogyan segítenek magukon a községek? A bevételeket mesterségesen emelik. Itt érkeztünk el a községek lakossága körében annyira gyűlölt fogyasztásiadó «harmonika» szerepéhez. Vannak községeik, ahol a fogyasztásiadó—a termelők fogyasztásiadóját értem — úgy ki van nyújtva, hivatalos nyelven: úgy ki van munkálva, hogy az egy újabb 50—100%-os pótadónak felel meg. Ezt úgynevezett «önkéntes fogyasztásiadó egyezségi öszszeg» címen fizetik meg a községi lakosok háztartási egyensúlyuk biztosítása végett. De nem lehet egészséges állapot az, hogy az adózóközönségnek csak egy része viseljen ilyen külön pótadót, (Ügy van! Ügy van!) nem igazságos, hogy egy termelési ágra háruljon a község bevételeinek biztosítása, mikor az egyenlő teherviselés elve egyenesen felkínálja a minden adózót egyenlően érintő teljes és korlátlan pótadókivetés lehetőségét. (F. Szabó Géza; A pénzügyminiszter úr^ felé fordulva mondja ezt!) Legkevésbbé méltányos és igazságos, hogy e célra a fogyasztásiadó használtassék fel akkor, amikor határainlk elzárása folytán a bor ára annyira leszállt, hogy még a reá fordított termelési költséget sem hozza be. Ennélfogva a termelők borfogyasztásiadóját teljesen meg kell szüntetni, mert erre az adóra, ha a községi pótadózás az általam előadott irányelvek szerint lesz keresztülvlve, arra szükség nem is lesz. (Csák Károly: Ügy is csökken évről-évre! — F. Szabó Géza: De mennyire!) Összefügg a községi háztartás kérdésével, a községi közmunkaváltsiáig és az útadó kérdése is. Elhagyatott falvak odaadják közmunkaváltságulkat és útadójukat azért, hogy a főútvonalakon, ahol ők talán sohasem járnak, az autók simán és akadálytalanul közlekedhessenek, míg ők tovább kocognak a tengelyig érő sáros mellékutakon, ahová orvos, mentőkocsi és a kul-