Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának ennyit erről a kérdésről. Bedig ha erről a kérdésről van szó, a legutóbbi idők szomorú tanulságai — most nincs itt kivel veszekedni, mert hiszen hiányzik innen a mélyen t. ellenzék — megtaníthattak volna bennünket az óvatosságra és arra, hogy az együttérzés kell, hogy összekovácsoljon bennünket. Hiszen ha mi ezer éven át jók voltunk, mint cselédek éjs zsellérek, akkor talán el lehet várni, hogy mint szabad emberek még többet fogunk tehetni a nemzet érdekében. (Élénk helyeslés és ta<ps.l De nemcsak a haza területén közismert dolgok kívánják ezt meg, hanem a szomszéd államokban tapasztalható állapotok; pl. Ausztriában ahol a keresztény és nemzetközi világnézet szinte farkasszemet néz egymással ós bizonytalan a helyzet. Ugyanez a helyzet Németországban és volt a közelmúltban Angliában. Mindezek szinte kényszerítő hatással kell, hogy legyenek abban a tekintetben, hogy ne a társadalmi jpresztizs, hanem a nemzet szempontjából keressük a megfelelő megoldást. A második oldalon szemben találjuk magunkat e téren a szocialistákkal. A szocialisták — természetes dolog — az ellenkezőjét mondják a kormányról annak, amit a felsőbb körök állítanak. Azt mondják, hogy a kormány antidemokratikus!, militaristajpoliitikája ellenkezik a kor szellemével. (Jánossy Gábor (a szélsőbaloldalról): Ideülök már hallgatni én is! — Derültség.) Ilyen ellenzékit és ilyen magyarokat örömmel látok. A szocialisták törekvéseik kerékkötőjéül nagyon helvesen minket kisgazdákat látnak. Bennünket nemcsak pártszempontból, hanem egyéni, személyi szempontból, ténykedésünkben, becsületünkben, becsületes törekvéseinkben is bemocskolni törekednek. Nagyon természetes ez, hisz nekik jól kell tudniok, hogy az ő szempontjaik előttünk kisgazdák előtt megyetendők és a tárgyilagos ítélőképességgel bíró nagyközönség ezt a mi érdemünknek és kötelességtudásunknak tudja be. Nem akarok erről hosszasan beszélni, de meg kell említenem, hogy olyan magasról beszélnek, mintha a képességnek, a tudásnak felhőszerű magasságában volnának. Magas lovon nyargalásznak, amikor bennünket bírálnak, de ha tárgyilagos bírálattal fenekére száll ennek az ember és kutatja, hogy vájjon hol van az a magas ló, az a magas tudás, amelyről le lehet szólni egy ilyen, a nemzet gerincét képező kisgazdatársadalmat és még inkább az ittlévő néhány kisgazdatársamat, akkor én ott nem lovakat találok, hanem csak lólábakat. Találok azonkívül egy nemzetközi mérget, a Marx mérget, amelynek bódulatából még most egy évtized után sem tiszta a nemzet feje, és nemcsak erkölcsiekben, hanem anyagiakban is még mindig nyögjük annak következményeit. Fegyvertársukként lehet látni még, a nem tudom hányfajta internacionálé határozatot; nem is tudom hányadiknál tartanak, nem követem őket, távol áll tőlem. Látni ott Janus-arcokat, (Jánossy Gábor: Vigyázz a szavaidra!) Ha rosszul mondanám, kedves képviselőtársam, kikorrigálnám, mert csak tévedés lehet. (Jánossy Gábor: Ne beszélj róluk, már úgyis kivégezted őket, beszélj a földmívelésügyről. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Odabujnak az internacionális határozatok mögé, az egyikről csak settegnek-suttognak egymással baráti körben, a másikat hangosan hirdetik, a harmadik mögé mint jó hazafiak bújnak oda és azt mondják, hogy nehéz a helyzet, de annak mindenki az oka, csak ők nem, ha ők tehetnék, ők másképpen is tudnának működni és sírnak itt krokodilkönnye04. ütése 1929 június 5-én, szerda rí. 403 ket, keserű fájdalommal szívükben kifelé, de befelé örömkönnyeket abban a reményben, hogy a nehéz helyzet az ő javukra érleli meg a jövőt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Pedig ha ismernék a magyar nép lelkét, akkor tudnák azt, hogy az ezer éven át ezer baj közepette sem rokkant meg, szent tehát a meggyőződésem, hogy most is hiába várnak, mert ha nehéz szívvel, verejtékes homlokkal is, de mégis egy jobb jövő alapját, fundamentumát rakja le a most élő emberi nemzedék. Meggyanúsítanak, lekicsinyelnek bennünket, hogy ők a hivatott vezérei a falu népének. Erről talán szükségtelen többet mondanom. Mi, akik itt vagyunk és más barátaim is, ölbe tett kézzel, csukott ajakkal is hívebb kifejezői vagyunk a falu népének, a falu munkásságának, mint ők, akár Propper barátom vagy Várnai Dániel t. képviselőtársam (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) minden kiabálásukkal együtt. A gyanúsításokra, amelyek a mi becsületünket és nemcsak az egyes becsületét, hanem a párt becsületét is érték, csak annyit válaszolok, hogy azok szokták lebecsülni és azok szokták más egyéni értékeit semmibe venni, lepocskondiázni, akiknek ebből az értékből vagy kevés, bagy semmi sem jutott. (Patacsi Dénes: Aki sárral dobál, maga lesz sáros.) Ez tény. Nem jó vége lesz a dolognak a párt szempontjából sem, mert szinte kipécézik a kisgazdapárt tagjait. Engedjék meg, hogy csak három képviselőtársunk kijelentéseit idézhessem. Sajnálom, hogy nincsenek itt igen t. képviselőtársaim, hogy jelenlétükben mondhatnám el. (Jánossy Gábor: Behívassam őket?) Bródy Ernő t. képviselőtársam több mint egy évvel ezelőtt egy közbeszólásomra válaszolva azt mondta, hogy én és hasonló barátaim nem tudjuk, mi az a Kossuth-kultusz, mi az a hazaszeretet. Engedje meg igen t. képviselőtársam, hogy most egy év multán mondhassam meg nekik, hogy nagyon sajnálom, megköszönöm a jóságát, de nem szándékozom igénybevenni. De ha azt akarja t. barátunk, hogy az ő nagy tudása, tettrekészsége parlagon ne heverjen, és ha használni akar elsősorban azoknak az embereknek, akiknek köréből származik, másodsorban pedig az iparnak és kereskedelemnek és ezzel egyetemben az embernek, akkor azt ajánlom neki, hogy hívjon össze ilyen tanfolyamot és hívja meg rá azokat az ügynök urakat, akik a kisgazdatábor tájékozatlanságát kihasználva, kimennek ipari és kereskedelmi dolgokkal és becsapják, elámítják, tévútra vezetik a népet, varrógépet adnak el, és cséplőgépet szállítanak, de magától értetődik, hogy nem a varrógép árában, — ennyire már nem tévednek. (Derültség jobbfelöl.) Ha Bródy Ernő igen t. képviselőtársam sikert ér el ezen a téren, és azokat kioktatja fokozott mértékben, akkor hasznára volt a saját hitfelekezetének, hasznára volt az iparnak és a kereskedelemnek és nekünk is hasznunkra volt, mert akkor kiegyenlítődik az a nagy, súlyos ellentét, amely a két társadalmi réteg között bizony nem nagyon dicsérendő. (Ügy van! jobbfelöl.) Pa'kiots igen t. képviselőtársam egy közbeszolásouiira kijelentette, hogy én nem tudom, mi az. Bocsánatot kérek, ez talán inkább személyes kérdés, de azt hiszem, a közre is tartozik, hogy most alkalmat vegyek és a földmívelésügyi tárca költségvetésénél a falu érdekléiben visszautasítsam ezt, mint barátságtalant, rosszindulatút és méltánytalant ezzel a társadalmi rétéggel szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondotta Baracs t. képviselőtársunk,