Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

308 Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. Fel kell hívnom JL t. kormány^ figyelmét ezekre a megdöbbentő jelenségekre és arra kell kérnem, hogy a legerélyesebb és leggyorsabb rendszabályokat ragadja meg a pánik megszüntetésére. Teljesen tisztában vagyok a nehéz lehetőségekkel és a leghatározottabban tiltakozom minden- olyan mesterséges rendszabály ellen, amely a búza irreális alakulásával akarná a helyzetet végeredményben csak rosszabbá tenni, de igenis szükségesnek találom legalább a tőzsdei árnak megfelelő eladási lehetőségeknek biztosítását és erre kérem a megfelelő intézkedés megtételét. Egyébként belekapcsolódva a költségvetés általános vitájában tartott beszédembe, amelynek erre vonatkozó részét a megszabott időhatár következtében nem volt módomban kellően kifejteni, én ma a gazdasági viszonyok súlyosságának ellenére a túldagasztott fogyasztás viszszaesésében oly javulási tünet jelentkezését látom, amely biztatóan mutat arra, hogy kifelé megyünk a gazdasági bajokból; ami nem jelenti azt, hogy nem lenne még hátra sok fájdalmas leszámolás sok kis gazdasági exisztencia számára, de azt jelenti, hogy a közgazdaság egyeteme már a helyes útra lépett és lassan gyöke^ résen egészségesebb gazdasági viszonyok felé közeledünk. Mutatja ezt kereskedelmi mérlegünk ' alakulása, amely szerint ennek az évnek első három hónapjában a múlt évi 101 millió pengős deficittel szemben a deficit leszállott 66 millió pengőre; és még jellemzőbb ebben az, hogy a differenciának 34 milliós csökkenéséből 33 millió esik a behozatalnak a csökkenésére, vagyis éppen annak a túlfogyasztásnak a csökkenésére, amelyről bátor voltam beszélni. Es ezen a kedvező eredményen nem változtat a ki- és behozatali statisztika áprilisi adata sem, amely a múlt évvel szemben tevőleges javulást ugyan nem mutat, de mégis mutatja azt, hogy ott is a behozatalnak a faanyagon kívüli része, különösen a fogyasztási behozatal textilárukban és gyapjuárukban lényegesen visszament. Ez a statisztika, az áprilisi is, másképpen alakult volna, ha nem mutatkoznék ismét annak az építkezési túlkonjunktúra megkísérlésének nyoma, amely elsősorban volt okozója az 1927. és 1928. évi kereskedelmi mérlegünk mostoha alakulásának és tette lehetővé azt az egészségtelen túlfogyasztást, amelynek magas árszín. vonala lerontotta kiviteli ' lehetőségeinket és megnehezítette mezőgazdasági termelésünk rentabilitását. A fő most már az, hogy ezt a folyamatot a kormányzat ne gyengítse, hanem erősítse - és ezért fontos az, amit a kormány gazdasági téren a közeljövőben tenni fog. Különösen a mezőgazdaság szempontjából fontos, hogy.a termelés viteléhez szükséges eszközök árai hozzáidomuljanak a mezőgazdasági termékek áraihoz, vagyis, hogy az utóbbi két évben annyira kiszélesített úgynevezett agrárolló ismét minél szűkebbre becsukódjék. És mivel ezt csupán a felduzzasztott fogyasztói árak szükségszerű csökkenésével lehet elérni, a leghatározottabban káros minden olyan mesterséges beruházási akció, amely egyeseket ugyan keresethez juttathat, de egészbenvéve a tőkéket a takarékos elemektől elvonja és a vígan fogyasztó néprétegek kezére juttatja, amely minden lelkes propaganda ellenére a javak hazafias kiválogatása nélkül emészti fel. A mezőgazdasági népesség vásárlóképességének csökkenése és a pénzviszonyok, főleg a kamatlábviszonyok legutóbbi, ősztől való alakulása folytán, amint láthatjuk, ha körülnézünk főleg a vidéken, de részben a fővárosban is-, máris bekövetkezett egy bizonyos józanodás és az igények megszorítása. Talán sokan kétséggel fogják fogadni, de én megállapítani vélem, hogy a takarékosság, amelyet szép szó nem tudott elérni, a körülmények kényszerítő hatása következtében bekövetkezett és sok jel mutat arra, hogy az emberek kezdik ismét szívesebben bevinni pénzüket a takarékba, semmint, hogy elköltsék vagy kockázatos vállalatokba fektessék. Ez nem jelent pénzbőséget, sőt nem jelenti szükségképpen a betétek szaporodását sem, hanem csak azt, hogy a kevés pénz, amely mégis van, ma inkább a takarékos kezek felé tendál és így megőriztetik.^ Ezt a folyamatot egy új indokolatlan beruházási hullám csak hátráltathatja, mert mesterséges, tehát egészségtelen és nem válogathatja meg, kinek a kezébe juttatja a termelő keserves adófilléreit. A rendelkezésre álló idő rövidsége ellönére is foglalkozni kívánván a kormány gazdaságpolitikájával, megállapítom, hogy három kormánytagnak a mezőgazdaságot érdeklő döntő jelentőségű megnyilatkozásával állunk szemben: az egyik Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr expozéja és az abba kapcsolódó adópolitikai intézkedések, a másik a gazdasági miniszter úr által adott gazdasági Programm, a harmadik pedig a föl dm ívelésügyi -miniszter úr által előterjesztett költségvetés és annak indokolása. Őszintén megvallom, hogy nekem a három megnyilatkozás közül az első tetszik a legjobban. Abban a szellemben, amellyel a pénzügyminiszter úr az államháztartási kérdésekkel foglalkozik és amelynek főleg adÓDolitikai javaslatai nyújtották tanúbizonyságát, biztosítékát látom annak, hogy a kormányzat pénzügyi politikája helyes útra lépett, a fokozott takarékosságra törekszik és előbbre valónak tartja az adózó polgárok terhein való enyhítést ama fele'sleg-politika folytatásánál, amely nem mindig indokolt beruházásokkal elősegítette ama gazdasági viszonyok kialakulását, amelyekről szóltam. Én csak egytől tartok és azt őszintén megmondom: nem tudom, vájjon birni fog-e a pénzügyminiszter úr kellő eredménnyel szembeszállni a törekvései elé tornvosuló akadályokkal. Ügy látom, hogy ő kemény harcot folytat és nem rajta múlt, hogy több eredménnyel nem tud szembe szállani a mostani költségvetés kapcsán az ellene* szegezett kritikákkal. Ezért terjesztettem elő határozati javaslatomat a költségvetés általános vitájában, és midőn örömmel állapítom meg, hogy azt a Ház és a kormány is elfogadta, leszögezem, hogy annak legfontosabb részét a magam részéről abban találom, amikor felszólítia a pénzügyminiszter urat arra, hogv a/, általa megkezdett úton kitartva, teljes eréllyel lépjen fel az ebben a határozati javaslatban lefektetett irányzat minél hathatósabb érvénysítése érdekében. Az általam felhozott három miniszteri megnyilatkozás között, — és ezt sajnálattal állapítom meg — úgy láttam, hogy legkevésbbé talált tetszésre a Háznak éppen ezen az oldalán, a Bud János gazdasági miniszter úr által előterjesztett gazdasági Programm. Én nem osztom ebben a tekintetben egészben képviselőtársaim többségének véleményét. Ha alig is tartalmazott ez a beszéd olyasmit, amiről tudomásul nem bírtunk volna, egymagában azt a beismerést is nagyfontosságúnak tekintem, amely több az eddigi hivatalos álláspontnál, hogy tudniillik a .mezőgazdaság válságának kérdése nem értékesítési, hanem ter-