Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

394 Az országgyűlés képviselőházának 804. ülése 1929 június 5-én, szerdán. standardizált árunak sikeres értékesítése és versenyképessége szempontjából még más előfeltételek bekövetkezése is szükséges. Hogy gabonatermelésünk versenyképes módon érvényesülhessen, szükség van a gabona beraktározásánál az áruhitelre is, szükség van magára a beraktározásra is. Én 20 évvel ezelőtt már ugyanebben a teremben az ingó jelzáloghitel intézményének behozatala mellett törtem lándzsát és akkori mezőgazdasági kormányunk bölcs belátással megértette és helyesen mérlegelte ennek rendkívüli jelentőségét a magyar mezőgazdaságra. Ma, amikor egy márkás, ennélfogva a romlásnak sokkal kisebb mértékben kitett árunak ilyen áruhitel alapjául való felhasználásról van szó, nem az ingó-jelzáloghitelnek akkor kontemplált formáját kellene megvalósítani, hanem igenis, törekedni kellene arra, hogy olyan raktárjegyet sikerüljön a mezőgazdasági hitel alapjául létesíteni, amely raktárjegy éppen Kanada és az Egyesült-Államok példájának mintájára a kiuzsorázás veszedelme nélkül megmozdíthatja a gazda kezében lévő, vagy raktárakban elhelyezett mezőgazdasági árucikkeket, elsősorban a gabonát. Az Egyesült-Államokban ma már általánosan a közforgalomba ment bele a kilenc havi lejárattal bíró ilyenfajta raktárjegyeknek a használata, sőt az Egyesült-Államok nemzeti bankja ezen raktárjegyek leszámítolásával foglalkozik, ha nem is közvetlenül, de közvetve az által, hogy az általa e célra felállított Fédérale Credit Bankok, azaz a közvetítő hitelbankok három hónapról három hónapra meghosszabbítva, az ilyen raktárjegyeket, illetőleg mezőgazdasági váltókat leszámítoltatja. Hogy ennek milyen jelentősége van, azt egy szám igazolja. 1927-ben az Egyesült-Államok nemzeti bankja 1.694,000.000 dollár értékű váltót számítolt le, és ennek több, mint egyharmada ilyen mezőgazdasági váltóknak, illetőleg árujegyeknek leszámítolásából állott elő. (Elénk helyeslés a középen.) T. Képviselőház! Én teljes tudatában vagyok annak, hogy ez ma még Magyarországon rendkívül nehézségekbe ütköznék, de a meglévő raktáriházak és elevátorok felhasználásával mindenesetre mérlegelés tárgyává kell tenni, hogy súlyos hitelkrízisben szenvedő mezőgazdaságunk megsegítésére, ennek a hitelformának felhasználása valamilyen módon nem lenne-e .alkalmas. T. Ház! Mezőgazdasági versenytermelésünk nem szervezhető meg úgy, hogy azért, mert talán ebben a pillanatban, vagy rövid időn belül a ikereslet nem elsősorban lisztre és gabonára irányul, ezáltal egész termelésünket átalakítsuk és sarkaiból kiforgassuk. Az kétségtelen^ hogy ma már ott tartunk, hogy a termelésnek magának mindig a kereslet és fogyasztás ízléséhez kell igazodnia. Az kétségtelen, hogy ma már keresni kell a fogyasztót és annak ízlése után kell menni, de ez nem jelentheti azt, hogy nekünk egyszerre gabonatermelésünk és állattenyésztésünk elejtésével tisztán^ a baromfitenyésztésre vagy a gyümölcstermelésre kellene áttérnünk. (Igaz! Ügy van!) Nálunk a birtokkategóriák, mezőgazdasági kultúránk, általános műveltségünk, mind arra utalnak, hogy igenis, a gabonatermelés területén keressük azokat a módokat • és lehetőségeket, amelyek exporttevékenységünket fellendíthetik. Itt nem mondhatok mást, mint azt, hogy igenis, különösen a búzatermelés és fogyasztás terén a keverésre alkalmas és a külföldön magyar áruban keresett lisztnek, propagálására kell a fősúlyt helyezni. Amikor az ipari koncentráció az egész vonalon, úgy Amerikában, mint Európában óriási előhaladást tesz, amikor látjuk, hogy a szétforgácsolódó erők sohasem tudnak érvényesülni^ a nagy, hatalmas egymással összefogó erők előrenyomulásával szemben, akkor keresni kell a mezőgazdaság terén is annak a kölcsönös érdekből kiserkenő gondolatnak életreválását, hogy a mezőgazdasági, hasonló érdekeket képviselő termelő országok is megértsék egymást és ezen megértés alapján fel tudják idővel venni a versenyt, különösen ,a kvalitásos áru terén az amerikai termeléssel. (Élénk helyeslésa jobb- és baloldalon.) Abban a reményben, hogy a földmívelésügyi miniszter úr keresi és sikerrel meg is fogja tudni találni ennek az útját, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a közében.) Elnök: Szólásra következik

1

? Fitz Arthur jegyző: Herczegh Béla! Herczegh Béla: T. Képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam és a mai nap többi szónokai is — egyes igen fontos részletkérdésektől eltekintve — beszédeikben legfőként és elsősorban a mai súlyos agrárválsággal foglalkoztak. És ez természetes is, mert bár az agrárválság egyáltalán nem új jelenség a magyar közgazdasági életben, mégis az agrárválság 100 év óta nem volt annyira akut és súlyos, mint amennyire akut és súlyos most. Száz évvel ezelőtt Széchenyit is éppen az agrárválság indította a maga nagy közgazdasági munkájának megkezdésére. Amikor azután a jobbágyság felszabadításával a kapitalizmus bevonult a mezőgazdaságba is, mondhatni, évtizedeken át megújult ez az agrárválság-, de ennek az agrárválságnak enyhítésére mindig volt azért a háborúelőtti Magyarországban két igen fontos körülmány. Az egyik volt Magyarországnak nagy, hatalmas földrajzi egysége, a másik pedig volt az Ausztriába való szállításnak, exportnak a lehetősége. Ma, sajnos, megszűntek ezek a lehetőségek, gazdaságilag életképtelenek vagyunk. Amint arra Wolff Károly igen t. képviselőtársam tegnap elmondott szép 'beszédében rámutatott, Trianon lehetetlenné tette a magyar közgazdasági életet; e mellett súlyossá tette azt az autarchia is, vagyis az államoknak az a törekvése, hogy minden állam minden tekintetben, tehát mezőgazdasági tekintetben is, a saját belső termelésével igyekszik ellátni egész népességét. Amikor aktuális lett a többtermelés jelszava, a többtermelésért sokat áldozott az egész magyar gazdaközönség, és sokat áldozott a földmívelésügyi kormányzat is. Meg is lett a többtermelés, de a többtermelésnek még sem lett meg a maga közgazdasági eredménye. Többtermelés lett azért, mert hiszen 1927-ben 550.000 métermázsa búzával többet termelt a magyar mezőgazdaság, mint az előző évben; a múlt esztendőben pedig 4 millió métermázsával termelt többet a múlt év 25 milliós búzatermésével, mint az azelőtti esztendőben. Tényleg azonban a magyar agrárválság nem oldódott meg, hanem még súlyosabb lett. Súlyosabb lett azon egyszerű oknál fogva, amelyre az igen t. előadó úr is rámutatott tegnapi értékes felszólalásában. Amidőn Magyarországon nagyobb lett a termelés, ugyanakkor nagyobb lett az az egész világon is. Hiszen 1927-ben 43 millió, 1928-ban pedig 60 millió métermázsa búzafelesleg maradt fenn az egész világon. Ilyen körülmények között magam is azokkal tartok, akik azt mondják, hogy «nem elég a többterme-