Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

392 Az országgyűlés képviselőházának az agrárhitel tekintetében, akkor, azt hiszem, nem vettem el hiába a Képviselőháznak ezt a félóráját. (Helyeslés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Friedrieh István t, barátomnak rendkívül érdekes beszéde tulajdonképpen abban a komoly intelemben csendült ki, hogy a racionalizálásra kell a fősúlyt fektetnünk mezőgazdaságunk újjáépítésénél. Valóban ha végiggondolunk azon, hogy Magyarország termelése milyen hátrányban van a külföldi országok termelésével szemben, ha azt látjuk, hogy Magyarországon holdanként például 25 métermázsa istállótrágyát használnak fel... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Beck Lajos: ... míg Dániában ez a 73 métermázsát is meghaladja; ha tekintetbevesszük, hogy műtrágyát mi 9-6 kilogrammot használunk fel holdankint, míg Hollandia 238 kilogrammot. Csehszlovákia 45 kilogrammot, Ausztria pedig 19 kilogrammot; ha végül tekintetbevesszük, hogy nálunk a búzavetésnek csaknem 40%-a egyszeri szántásba kerül... (Farkasfalvi Farkas Géza: Olyan nincs! Ezt már kétségbevonom!) Bocsánatot kérek, ez Székács Elemérnek megállapítása. (Farkasfalvi Farkas Géza újból közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak közbeszólásokkal megakasztani a szónokot. Beck Lajos: Igen i képviselőtársamat csak a Statisztikai Hivatalnak, tehát egy országos szervnek megállapítására utalom, amelyet legutóbb Székács Elemér ismételt meg, hogy Magyarországon a búzavetésnek 40%-a egyszeri szántásba kerül. (Farkasfalvi Farkas Géza: A kapásokat méltóztatik gondolni!) Elnök: Farkas Géza képviselő urat kérem, ne szóljon közbe! Beck Lajos: En világosan szoktam beszélni: búzavetést mondok. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Beck Lajos: Ha tehát t. képviselőtársam ezzel az adattal vitába kíván szállni, méltóztassék ennek az állami szervnek statisztikai adatával vitatkozni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Kukorica után nem lehet többször szántani!) Elnök: Ismételten kérem Farkasfalvi Farkas Géza képviselő nrat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Beck Lajos: Már most Friedrich István t. barátomnak ezeket a megállapításait, amelyek őt arra a következtetésre vezették, hogy a racionalizálásra kell teljes erővel rátérni, mindenki elfogadja és mindnyájunk helyeslését nyerik el. Ugyanígy feltétlenül áll Wolff Károly kénviselőtársam mai nagyértékű felszólalásának az a kiemelkedő momentuma, hogy Magyarországon csak a kvalitástermelés útján tudjuk exportlehetőségeinket elsősorban fokozni és hogy kvalitástermelésünk útján fogjuk tudni legnagyobb részben elvesztett piacainkat visszahódítani. De a magyar mezőgazdaság rettenetes tragikuma éppen abban rejlik, hogy míg egyfelől látjuk és gyakorlatilag is tapasztaljuk, hogy a kvalitástermelés nélkül versenyképességünket megóvni vagy visszaszerezni nem tudjuk, addig másfelől a mai pénzügyi és kamatviszonyok és a magyar gazda eladósodottsága mellett konstatáljuk, hogy ezt a kvalitásos versenyt nem tudjuk állani azért, mert ehhez olyan tőkeszükséglet volna kívánatos, amelynek kamatait a 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. mai kamatviszonyok mellett a legkvalitásosabb gazdálkodás mellett sem tudjuk előteremteni. Ennek következménye, hogy a magyar mezőgazdaság ma a csökkenő nyershozam hínárjában vergődik, hogy a belterjesség helyett mindinkább a külterjességre térünk át és hogy az a legfontosabb cél — amelyre mindnyájunknak törekednünk kell — a kvalitásos termelésnek minél olcsóbb módon való elérése mindig több és több akadályba ütközik. Pedig az amerikai verseny közepette gabonatermelésünknél is kétségtelenül a standardizálásra, a standarttermelésre kell a fősúlyt helyezni. T. Ház! Nemcsak az a baj gabonatermelésünknél, hogy míg Németországban 1928-ban hektáronként csaknem 20 métermázsát termeltek és Németalföldön több mint 34 métermázsát, addig Magyarországon — és ez a nagyon szomorú — csak .annyit termeltünk 1928-ban, mint Jugoszláviában termeltek, 14"94 métermázsát. A baj éppúgy az, hogy búzánk minősége, sajnos, az amerikai versenyben ma már nem bír azzal a fölényességgel, amellyel a háború előtt még rendelkezett. De itt az igazság kedvéért meg kell állapítanom, hogy ezt így általánosítani egyáltalában nem lehet. Az előbb hivatkozott Székács Elemér hat éven keresztül hat különböző búzafajtával végzett kutatásai nyomán megállapította, hogy ez a hat különböző búzafajtával létesített próba a nemesített búza javára, szemben a régi tiszavidéki búzával 35%-os terméstöbbletet produkált, minőségi súly tekintetében pedig 3'3 kilogrammnyi súlytöbbletet. A baj nem a nemesített búza esetleges sikértartalma szegénységében rejlik, a baj főképpen abban rejlik, hogy ma Magyarországon mindenki nemesített búzát akar és vél termelni és hogy a másod-, harmadés tizedkézből kikerülő és nemesített búzának egyáltalában nem nevezhető búzafajtákat nemesített búzafajként adják el vetőmagnak. (Ügy van! Ügy van!) Ebből a célból azonban — és ezt el kell ismerni — a földmívelésügyi kormány két határozott és eredménnyel kecsegtető lépést tett. Az egyik a növénynemesítő intézetnek oly irányban való kutatása, hogy hol, Magyarország mely vidékén, mely fajta búza a legalkalmasabban tenyésztendő; a másik a gabona- és lisztkísérletiállomásnak oly irányú, eddig több tekintetben eredményre vezetett kutatása, hogy a sikértartalom és a mennyiségjavítás tekintetében milyen javításokat, milyen eredményeket érhetünk el. A diagnózis ekképpeni megállapítása nélkül sikeres versenytermelés Magyarországon egyáltalában nem lehetséges. Es csak ha a nemesített búzák közül az egyes vidékeken legalkalmasabban termelhető nemesített búzafajták vidékenként határozottan és világosan meg lesznek állapítva és ha továbbá pozitív eredménye lesz annak a további kutatásnak, hogy a nemesített búzák közül melyeknek keveréke a legalkalmasabb úgy sikértartalom, mint minőségbeli produkció emelésére, akkor következik el annak az ideje, — és kívánatos, hogy ez minél előbb legyen — hogy a földmívelésügyi kormány igenis ezeket a vidékenként legalkalmasabbnak bizonyult és a leghelyesebb keverési formában előállított búzamagvakat egy nagy állami akció keretében a mezőgazdaságnak nem csupán a kisgazdáknak, hanem a közép- és nagygazdáknak is — állami kedvezménnyel bocsássa rendelkezésére. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Magának a sikértartalomnak megállapítása nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogy