Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
382 Az országgyűlés képviselőházának BOL ülése, 1929 június 5-en, szerdán, saink — nem. akarok személyeket megnevezni — igen kevés érzékkel bírnak a magyar termények és különösen! a magyar paprika propagálása iránt. Ha feladatukká tétetik a jövőben, hogy ezekkel a kérdésekkel törődtiemek, akkor nem fog előfordulni az, ami megtörtént tavaly egy magyar kereskedővel, aki megjelent a zürichi borházban és kínálta eladásra a magyar Alföld paprikáját és erre az, ottlévő magyar alkalmazott, akinek némi köze van a földmívelésügyi miniszter úrhoz, azt mondotta: sajnálom, uram, most szereztünk be pár mázsa paprikát Bécsből. Hogy ez mennyire lehetett tiszta magyar paprika, azt hiszem, bővebben fejtegetnem nem kell. Kívánatos volna az, hogy a paprikatermelés állandósulna. Ma annak következtében, hogy a múlt esztendőben nagy szárazság volt, a paprikakészlet nagyon megcsökkent és az, ára 5-50 pengőtől 6 pengőig terjed. Ha ez az ár redukálható volna a normális idők árnívójára, vagyis 3*50—4 pengőre, akkor reméljük, hogy 500 vágóm paprikát el tudunk helyezni. Ha azonban rendet akarunk teremteni a külső paprika-fronton, akkor 'békesség és nyugalom kell, hogy uralkodjék a belső paprika-frontokon is. És itt igen röviden 1 , de fel akarom hívni a t. földniívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy neki két gyermeke van. az egyik gyermek Szeged, amely közelebb áll a szívéhez, ez az idlősebbik gyerek, a másik, a fiatalabb gyermek, az Kalocsa, amelyet, úgy látszik, még nem volt ideje a föl dm ívelésügyi miniszter úrnek megszeretni. A helyzet tudniillik az, hogy egyetlen példát idézzek, hogy 1922-ben Szeged kívánságára a miniszter úr rendeletet adott ki, mely kimondja, hogy a paprika eredetének, vagy származási helyének megjelölésére csak a valóságnak megfelelő adatokat szabad használni. A szegediek ezt kieszközölték maguknak, annyira, hogy a rendeletben zárjel közé van téve az, hogy szegedi és kalocsai paprika, \ vagyis a Szegedről származó paprikát nem szabad más néven eladni^ mint szegedit, a Kalocsáról származó paprikát pedig nem szabad más néven forgalomba hozni, mint kalocsai paprikát. Mi, kaloosaia-k nem, helyeseltük ezt a rendeletet, mert abban a felfogásban voltunk, hogy éppolyan jó az egyik, mint a másik, ne tegyünk tehát különbséget, mert ez reánk hátránnyal jár. De Szeged győzött. És mi történt azóta 1 ? A sors igazságot szolgáltatott Kalocsáinak. A múlt esztendőben nagy szárazság volt, anynyira, hogy Szegeden csak 50—60 vágón termett, Kalocsáin pedig 120 vágón. Megindult erre a népvándorlás Kalocsa felé, jöttek a szegediek, vásárolták a kalocsai paprikát, elvitték, feldolgozták és eladták mint szegedi édes nemes paprikát. Hiába van tehát a szegedi címke, a szegediek akarva, nem akarva 'kalocsai paprikát adnak el, mert nem volt módjuk arra, hogy olyan mennyiségiben termeljenek, mint szerették volna. A kaloosaiakí a múlt év novemberében felírtak a miniszter úrhoz, kérték, hogy rendezze ezt a kérdést és ezt a rakoncátlan gyermeket szorítsa engedelmességre. És mi történt? Három hónapig nem mert a miniszter úr a kérdéshez nyúlni. Ez alatt a szegediek elvitték Kalocsáról a paprikát. Végre összehívtak egy ankétot, ott voltak a kalocsaiak, csak a szegedi kikészítek, a feldolgozók nem jöttek el, egyszerűen fütyültek az ankétra és a rendeletre, és háironi napi gondolkozás után az ankét eredménytelenül oszlott szét. Ma a helyzet az, hogy a kalocsai paprika szegedi néven jön forgalomba. Bocsánatot kérek, ha az a kalocsai paprika olyan rossz, mint a szegediek mondják, miért vágyódnak utána és miért adják el szegedi néven? Arra kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ennek a rakoncátlan gyermeknek, a szegedi kikészítők: kasztjának megmondani, hogy a törvények és rendeletek őreájuik is érvényesek és a miniszteri rendeleteket neki is végre kell hajtania. Ha ezt nem teszi a miniszter úr, akkor a másik gyermek is megtanulja a huncutságot és félő, hogy két rakoncátlan gyermeke lesz a miniszter úrnak és éppúgy fog fütyülni Kalocsa is a miniszter úrra, mint Szeged fütyül rá és lejáratjuk az állam tekintélyét. Ha a t. miniszter úr neim tud érvényt szerezni rendeletének, méltóztassék tekintetbe venni azt a kívánságunkat, hogy töröltessék el^ a kalocsai és a szegedi előnév és méltóztassék intézkedni, hogy mind a két paprika magyar paprika néven kerüljön forgalomba. Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, méltóztassék tartózkodni olyan kifejezésektől, amelyek a parlamenti illeimbe beleütköznek. Szabóky Jenő: Bocsánatot kérek, nem tudom melyik szó volt az, amellyel megsértettem az illemet. (Felkiáltások: A fütyülés.) Arról nem tudtam, hogy fütyülni sincs jogom, de ha ilyen kifejezést mondottam volna, akkor ezt mélyen sajnálom és most már parlamentáris kifejezéssel kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék tudomásul venni azt, hogy szégyenszemre akadtak egész kasztok, tömegek, amelyek a földmívelésügyi miniszter úr rendeletét nem respektálják és hasonlókép nem dicsőséges a földmívelésügyi kormányzatra nézve, hogy nem tud érvényt szerezni a rendeletének. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Magyarázza meg, mily tekintetben nem szerzek érvényt a rendeletnek?) Abban a tekintetben, hogy a szegediek hamis néven adják el a paprikát, holott a valóságnak megfelelő helyet kell a rendelet szerint feltűntetni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Erről nincs tudomásom!) Ez nem oly csekély kérdés, hogy mosolyogjunk rajta. Méltóztassék elhinni, hogy a paprika révén ma 12,000,000 pengőt érő idegen valutát hoznak be az országba, ami könnyen fokozható volna 24,000.000 pengőre. Ha, mint említettem, siránkozunk, hogy a külmérleg paszszív. és ha beszélnek tömegn^omorról, a mezőgazdasági munkások nyomoráról, akkor nem szabad egy dolgos vidéken ezer meg ezer kisembernek kenyerét elvenni. Az ilyesmi nem szociális intézkedés, nem is bölcs intézkedés, nem is közgazdasági intézkedés. T. Képviselőház! Lehetséges, hogy talán kissé túlfűtött hangon beszéltem. (Felkiáltások: Paprikáról van szó!) Csakugyan, paprikáról lévén szó, nem csoda, ha paprikás hangulatban vagyok, magam is paprikavidékről származom. Nem áll az, hogy különb a szegedi paprika, mint a kalocsai, mert még a szegediek is kénytelenek elismerni, hogy a kalocsai naprika túlszárnyalja a szegedi paprikát. Ez^ azért van így, mert a kalocsai nép jó nép, híven betartja a miniszteri rendeleteket, nem tesz bele több paprikamagot az őrleménybe, mint amennyit előír a rendelet, ezzel szemben a szegedi nép igenis, emancipálja magát a rendelet alól, több paprikamagot tesz be, mint amennyit a rendelet előír, úgyannyira, hogy vagóntételekre megy a kalocsai felesleges paprikamag Szegedre, amit ügyes őrléssel a paprikába vegyítenek. A t. miniszter úr is beláthatja, hogy jobb anyagból ha készítenek valamit, annak minősége emelkedik, ha
