Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

Az országgyűlés képviselőházának értem el, hogy ma Orosházának különösen a fiatal generációját oda merem állítani az ország bármely falusi népének elébe és azt hiszem, hogy az enyém viszi el az elsőbbséget. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hiszen erre most rá tudok mutatni szintén egy bizonysággal. Nevezetesen azzal, hogy a kamara azt mondta, hogy ez az utolsó év, ő nem bírja többé beállítani ennek az embernek a fizetéseit, nem fizeti őt tovább, nem tartja fenn a téli szakoktatást. Amikor ezt megtudták az én magyarjaim, akkor a nélkül, hogy én valamit beleszóltam volna a dologba, azok a fiatal gazdák hozzám jöttek és azt mondták: «Képviselő úr, ezt a tiszttartót nem eresztjük el innen, gondoskodunk a fizetéséről, csak gondoskodjék a képviselő úr arról, hogy a község adja továbbra is a lakbérét.» Hát ez elég bizonyíték. Azok az emberek maguk látják, hogy óriási szükségük van rá és ázt mondják, hogy azt a szerencsétlenül járt tiszttartót nem engedik el, és egy hosszú, nem is tudom, hány ember által aláírt kérvényt nyújtottak be a községhez, hogy adja a lakáspénzt annak az embernek, a fizetéséről majd gondoskodik az a fiatal gazdaközönség, az a fiatal generáció. (Éljenzés jobbfelől.) Igen sok gazdatisztünk szaladgál, futkos kenyér nélkül ebben az országban. En azt hiszem, hogy vannak közöttük olyan értékes emberek, akik ezt a szerencsétlen társadalmat fel tudják emelni, ennek a kisgazdatársadalomnak oktatást tudnak adni. (Ügy van! jobbfelől.) Mert hiszen a gazdasági akadémia, mondjuk, ontja a növendékeket, de hát éppen úgy, mint az a munkásoknál és az iparososoknál történik, gondoskodnunk kellene az ő elhelyezkedési lehetőségükről és ellátásukról is. Mert mi lesz belőlük? Hiszen látjuk, hogy hiába kilincselnek bárhol; amikor bevégezték az iskolájukat, elhelyezkedni nem tudnak. Viszont annak a kisembernek kioktatásra volna szüksége. Hiszen vergődik így is, termel az ő kis talaján így is, mert hozzá van nőve ahhoz a magyar röghöz, kínlódik, vergődik, de ha van, aki kioktatja, akkor talán többet hoz ki abból a kis földecskéjéből, és ha igazi parcellázási törvényt hozunk meg (Helyeslés jobbfelől.) és az a kisember talán öt holdacskát, három holdacskát, tíz holdacskát meg tud venni, talán jobban tudja megmívélni és több hozamot tud belőle előteremteni. (Kuna P. András: Darányi akarta ezt régen!) A födmívelésügyi miniszter úr általában, mióta a miniszteri széket elfoglalta, de különösen az utóbbi időben igen sokat tett a földmívelő osztályért, (Elénk helyeslés jobbfelől.) még ezt az egyet azonban a figyelmébe ajánlom, hogy ilyen értékes emberekkel oktassa a falu népét és erre a költségvetésébe talán vegyen fel valami összeget és dotálja ezeket a talán földönfutóvá lett gazdatiszteket, akiknek igen nagy hasznát lehetne venni és akik igen nagy értéket képviselnek. (Patacsi Dénes: A gazdatiszti törvényt kell meghozni!) Gazdatiszti törvényt én nem akarok hozni, de olyan törvény még nincs, amely megakassza azt, hogy ezeket a gazdatiszteket alkalmazni lehessen, mert ha a gazdatiszt el tud valahol helyezkedni, törvény nélkül is elhelyezkedik, például a bankban, a községnél, vagy nem tudom hol. Nem szándékozom gazdatiszti törvényt hozni, nem is tartozik reám, mert én ahhoz nem értek. A földmívelésügyi miniszter úr igen sokat tett a földmívelő néposztályért s hálával és köszönettel tartoznak neki különösen azok az emberek, akik ennek a hasznát élvezték. De azért nem tudom megérteni a kormányt akkor, mikor éppen a földmívelésügyi miniszter tárcáját legkevésbbé dotálják, A földmívelésügyi miniszter KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXI. 3. ülése 1929 június é-én, kedden. 373 úrban talán még megvan az a szelíd jóindulat, amely a falusi népben, abban az egyszerű kisgazdatársadalomban megvan, hogyha annak megmondják, hogy nem adok többet, akkor nem kér, nem erőszakoskodik, jobb volna azonban talán, ha a miniszter úrban is egy kicsit nagyobb erély volna és egy kis erőszakosságot is tudna kimutatni. (Derültség. — Esztergályos János: Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája!) Igazad van. (Derültség.) A többtermelést hangoztatjuk és vannak is útépítéseink, de azok az útépítések, amelyek eddig történtek, szerintem kevéssé szolgálják a többtermelés lebonyolítását, a leszállítást. Azt hiszem, nagyon helyes dolog volna és igen okosan foglalkozhatna vele a kormány, hogy utakat építenének az Alföldön, ahol különösen, amikor a termel vények megteremtek, mondjuk az őszi termel vények, az utak járhatatlanokká válnak, mert az igavonó állatok térdig járnak a sárban. Utaink azonban nem igen vannak. S én itt nem az autóutakra, ezekre is rákerülhet a sor — de inkább a gazdasági utakra fektetném a fősúlyt, (Helyeslés jobbfelől.) mert annak a termelőnek sokkal jobb kedve volna, ha jó utaink lennének. Mi a búza árát, értékét nem igen tudjuk irányítani, — én ezt tapasztaltam — de akkor, ha utaink jók volnának, a termelés értékesítése is könnyebben menne. Annak a kisgazdának nem kell hadvezetőség, az ösztöne szorítja rá arra, hogy amikor látja, hogy nem tud megélni valamiből, változtat termelési rendszerén és olyan termeivényeket termel, amelyekből ki tud jönni. Azonban nagyon megdrágítják a szállításnál azokat a termeivényeket, amelyeket naponta kell szállítani a rossz utakon. A rossz utaknál a gazdának inkább elmegy a kedve és nem szállít, illetőleg nem termel olyan terményt, amelynél a szállítást mindennap igénybe kellene vennie. Az a kisgazdatársadalom a falun kétszeresen, sőt háromszorosan is tudja kötelességét, mert hiszen ha az ember beszélget velük, nem kell azt nekik megmagyarázni, ők maguk megmondják, hogy: mi vagyunk hivatva termelni, az országot fenntartani, s a legutóbbi időben már mindenki köteles elismerni, akár akarja, akár nem, hogy tőlük függnek az ipar, a kereskedelem, a fogyasztóközönség érdekei, mert ha mi termelünk és van bevételünk, akkor mi tudunk kiadni is, de ha mi arra vagyunk utalva, hogy mezitláb járjunk és rossz gúnyát szedjünk elő, akkor a szabó tűje és a suszter kaptafája pihen, mert nem vesznek tőle s természetesen nem fogyasztanak. Akkor azután megérzi ezt az ipar, a kereskedelem, minden. Ezzel a kisgazdatársadalommal azonban az adófizetés terén elsősorban azért, mert képzettsége nincs meg, sok baj történik. Ha például az adófelszólamlási bizottság elé szólítják, mert folyamodott azért, hogy adóját engedjék el, illetőleg ne oly magas adót szedjenek tőle, nem tudja magát kifejezni és meghunyászkodva elmegy onnan, és ha nem is nyugszik bele, ha káromkodik is, (Derültség.) de végeredményben kiizzadja az adóját. Az adóval tehát teljes egészében meg lehet őt fogni. Vannak kisbérlők, akik.a bérletre rá vannak utalva, mert kicsi pénzük van és földet nem tudnak venni, azonban egy pár holdacskát bérbe tudnak yenni, nagyon természetesen drága pénzen, mert a kisparcellákat csak igen drága pénzen adják bérbe. A keresetiadó kirovása azután megy, hogy mennyi a haszonbér, azt százalékolják meg s annyi adót, olyan magas arányú adót kell az illetőnek fizetnie, mint amilyen magas haszon55