Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
Àz országgyűlés képviselőházának 21 együtt kuporgatták össze!) Eat én feltétlenül megváltoztatandónak tartom-. (Helyeslés.) A törvénynek némileg kedvezőbb, tágítólbfo magyarázatával eddig is utasítottam az interminiszteriális bizottságot arra, hogy legalább 501%i-ig vegyék figyelembe az ilyen igényeket, ha 100%-ig nem is mertem, figyelembe vétetni, mert hiszen akkor a törvény ellen kellett volna eljárnom. (Helyeslés.) A másik, ami t. képviselőtársam szavából kicsendül, az a nehézség, hogy a hadikölcsönjegyzők közül sokan a titreket, a címleteket letették az illető banknál, amelynél jegyezték. A bank azután nem vezette a nosztrifikálásig címletek szerint, szám és sorszám szerint az illető tulajdonos birtokát, hanem egy nagy közös massza alakjában vezette csak, aminek következtében előállott az a helyzet, hogy amikor a had ikölcsön jegyző nyomorba jutván, tényleg érvényesíteni akarta a törvény alapján neki megadott jogosultságot, nem tudta pontosan megmutatni szám és sorszám szerint a bank bizonylatával, hogy neki ilyen és ilyen hadiikölcsönei vannak. Vagyis a bank csak azt bizonyította, hogy az illető tényleg jegyzett mondjuk 10.000 korona értékű hadikölcsönt, de hogy mi volt egyénileg az a 10.000 korona hadiköicsön, azt a bank neki nem tudta megmutatni. Ezt a nehézséget elimináltulk, igaz, hogy csak a legutolsó időben. A bankokkal tartottunk különböző megbeszéléseket, amelyek során eljárásmódot sikerült megállaDÍtani, s ezt a legutóbbi időben a pénzügyminiszter úr — nem minden vonakodás nélkül — jóváhagyta, úgyhogy az az összeg, amelyet eddig elköltöttünk hadikölcsöntámogatás címén, amely megközelíti a 2 millió pengőt, valószínűleg sokkal nagyobb lesz azon a címem hogy ilyen nem igazolható titrek okán benyújtott támogatási kérelmeiket eddig elutasítottunk, most pedig természetesen ezeket újabb tárgyalás alá kell venni. Azonkívül, t. Ház, méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy ezeknek a^ hadikölcsöntámogatási, kérvényeknek elbírálása folyamán, ha egy támogatási kérvénynek szakszerű elbírálására csak egy percet is szánunk, illetve szán is az interminiszteriál is bizottság, akkor sem tud mondjuk öt órai megfeszített munkável egy nap^ 300-nál többet elintézni. Mármost ez a bizottság, vasárnapot kivéve minidennap tart ilyen ötórás ülést. Többet nem lehet embertől várni, mint amenynyit dolgoznak, annyira neki adják magukat a munkának, hogy szinte azután hivatali munkáaukat nem tudják végezni, mert hiszen eza bízottság délutáni üléseken végzi munkáját. Ha méltóztatnak napokra átszámítani ezt a napi 300 kérvényt, és méltóztatnak figyelembe venni, ho*?y 25.000 ilyen kérvény futott be, könnyen kiderül, hogy fizikailag lehetetlen a kérdést gyorsabban elintézni, mint ahogy megpróbáltuk. Bár sajnálom, hogy Szilágyi t. képviselőtársam e miatt vonta meg tőlem, illetőleg a költségvetésemtől is bizalmát, mégis konstatálnom kell, hogy nem ér engem százszázalékig felelősség azokért a bajokért, hibákért és panaszokért, amelyeket ő szíves volt felhozni, úgyhogy azokat kénytelen vagyok magamtól el is hárítani. Abban a nézetben vagyok, hogy a legpontosabban az embereimet igazán a megszakadásig hajszolva és magam is részt véve a munkában végeztem e munkát és abban sem vagyok hibás, hogy nem alakítottam ki az eddigi résztapasztalatok alapján már nyersen azokat a gondolatokat, amelyeket majd a Ház elé fogok terjesz'. ülése Î929 május 22-én, szerdán. 31 teni akkor, amikor statisztikai adatokkal is nódom lesz javaslataimat alátámasztani. Ezt kívántam, t. Ház, megjegyezni azért, mert hiszen ezek a kérdések a társadalomnak egy széles rétegét, vagy széles rétegeit érintik. En nagyon hálás vagyok t. képviselőtársamnak, még annak ellenére is, hogy támadó formában hozta fel ezt a kérdést, mert hiszen módot adott nekem arra, hogy téves felfogásokkal szemben, amelyek esetleg el vannak terjedve künn akár a sajtóban, akár pedig a politikai, vap'y az érdekelt közvéleményben, magamat, minisztériumomat, eljárásomat, és az egész metódust, amellyel a kérdést kezeljük, megvédelmezhessem. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Griger Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröljük. Következik? Fitz Arthur jegyző: Jókai-Ihász Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröljük. Ki következik utána? Fitz Arthur jegyző: Maróthy László! .-.'• Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröljük. Következik? Fitz Arthur jegyző: ErŐdi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelbl.) Mielőtt a népjóléti tárca egyes tételeire vonatkozó reflexiói-; mat bátor lennék rövid pár szóval előterjeszteni, magam részéről is köszönöm, hogy a népjóléti miniszter úr szíves volt a hadikölcsönkártalanítás tekintetében információt adni. Ez a kérdés tényleg a magyar társadalomnak egy széles körét közvetlenül érdekli és ez a kérdés az elmúlt időkben hosszabb tárgyalásoknak, megbeszéléseknek anyaga volt. Tagadhatatlan az is, hogy az érdekeltek körében bizonyos izgalom, ideges várakozás van, amelyet azonban, megállapíthatjuk, már az eddigi eredmények is bizonyos tekintetben megnyugváshoz juttattak. Én magam is, kerületem érdekeltségének ügyeit figyeleimmel kísérvén, látom, hogy napnap után erőltetett tempóban tényleg elintézést nyernek ezek a kérések, s azok, akik a segélyeket kézhez veszik, látják, amit mi mindnyájan látunk, hogy a törvényhozásban és a pénzügyi kormányzatban is megvolt és megvan a jóindulat arra, hogy ők bizonyos tekintetben kártalaníttássanak. Látjuk, reméljük továbbra is, hogy az esetleg előforduló s a végrehajtás során mutatlkozó és konstatálható hiányok mindenesetre ki fognak küszöb öltetni. Én a magam részéről állandóian azt hangoztattam a körzetemhez tartozó érdekeltek előtt, hogy legyenek bizalommal és legyenek türelemmel, várják be ezeket az eredményeket. Utaltam arra, hogy itt van ez a bizonyos félesztendei megfontolást és tanulságszerzési idő, amelynek során azután olyan bőséges tapasztalatok fognak a kormány rendelkezésére állani, amelyek majd lehetővé teszik, hogy ezek a hibák kiküszöböltessenek. Az első perctől kezdve sem gondoltam, hogy ez a kérdés minden zökkenő nélkül lesz keresztülvihető. Hiszen tudjuk a kérdés kezdeti stádiumából azt, hogy jóformán a megfelelő adatgyűjtés sem volt meg; voltak ugyan adatok, de ha visszaemlékezünk a vita során elhangzott azokra a felszólalásokra, amelyeknek e teremben jelenlévők tanúi voltunk, hogy a számoknak milyen végletei között történtek a pourparlék és a diskurzusok, milyen különböző számok