Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

366 Az országnyülés képviselőházának 303. ülése 1929 június é-éri, kedden. vagyunk elfogadni a külföldi iparcikkeknek olesó vámját. Özönlik be a sok külföldi ipari cikk, növekszik a magyar ipari munkanélküliség, és e miatt csökken a belföld fogyasztás. Végeredményben búzánk, borunk a nyakunkon marad. Ezek a tünetek mutatják, hogy a mai állapotok nem tarthatók fenn, mert helytelen irányt jelöl meg nemzetgazdaságunk fejlesztésére. Miként az előbb említettem, a mezőgazdasági bajmegállapítás régen megtörtént, és most az orvosságot kell végre hozni, még pedig minél gyorsabban, mert könnyen krízis származhatik belőle, amelynek következményei katasztrofálisak lehetnek. Mi lenne a teendő? A kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál hangoztattam, hogy angol mintára és példára, de különösen az ország súlyos gazdaságig bajainak végre-valahára való orvoslása céljából egy gazdasági vezérkar szervezése által alapos és beható módon meg kellene vizsgálni azokat az irányelveket, amelyek szerint á mezőgazdasági és ipari termelés átszerveztessék! A magyar mezőgazdaság a külföldi mezőgazdasági üzemek fejlődésével nem tarthatott lépést és így drága lett a magyar termelés. Saját tőkével nem igen rendelkezik, a kölcsönpénznek kamata pedig többre rúg, mint amennyit ma a mezőgazdaság bármelyik ága produkálni képes. A magyar kereskedelmi mérleg legfőbb aktív tétele pedig a mezőgazdasági export. Ez az összeg azonban évről évre csökken, mert 1926-ban 606 millió, 1927-ben 513 millió, 1928-ban pedig 472 millió pengő értékű mezőgazdasági termeivényt exportáltunk. Ha a gazdasági vezérkar azt fogja megállapítani, hogy a mezőgazdasági termelés termeivényeinek külföldi értékesítése egyre nehezebb lesz és egyre csökkenő bevételeket tud csak produkálni, akkor a mezőgazdasági termelést át fogja szervezni. Ha nem tud eladni búzát, mert abból például világtúltermelés van, akkor el fog adni baromfit, tojást, vajat, gyümölcsöt zöldségféléket stb., csak megfelelő minőségben és minőséget kell szállítani. A sokat hivatkozott Dánia is agrárország, mégsem búzaexportból él, hanem baromfi-, tojás-, vaj-, sajt-, zöldség- és szalonnaexportból. Tegyük fel, hogy a gazdasági vezérkar azt fogja találni, hogy a baromfitenyésztés lukrativ és fokozandó, mindjárt meg is kell és meg is fogja állapítani azt, hogy mely vidékeken lehet azt fejleszteni, milyen fajokat kell nevelni és ami nagyon fontos: megszervezi a termelőktől való átvételt is és gondoskodik exportáló szervekről. Nem kellene ezeknek az értékesítő szerveknek államiaknak lenniök, vállalkozhat erre a mozgékonyabb magántőke is, pénzcsoportok is, a gazdasági vezérkar csak felügyel arra, hogy mindenütt rendben menjenek az ügyek. Említettem, hogy vidékenként kell megszervezni a termelendő mezőgazdasági terményeket, vidékenként kell meghatározni a tenyésztendő állatokat is aszerint, amint az az illető vidék viszonyainak legjobban megfelel azért, mert csak az azonos minőségű, csoportos és tömeges termelés és márkázás biztosítja a jó értékesíthetőséget. így jött létre eddig is önmagától a kecskeméti barack, a nagykőrösi uborka, a makói hagyma, a hevesi dinnye, a szegedi paprika, a szabolcsi burgonya, a móri bor, a dunántúli tejgazdaságok stb. fogalma. Csak nagy tömegben és egyenletes minőségben való termeléssel lehet külföldön eredményt elérni és ez a megszervezés első része. A gazdasági vezérkar feladata lenne ez. mert ha az evolúciót magára bízzuk, akkor az sok időbe telik és rendszertelenül, sok hiábavaló fáradsággal és költséggel valósul meg, esetleg elkésik. Ugyanez áll az ipari termelésre is, amint azt a kereskedelmi tárca vitájában fejtegetni voltam bátor. De a magyar mezőgazdasági vezérkar legfontosabb feladata a magyar mezőgazdaság átszervezése volna, amelynek szükségessége elől tovább már elzárkózni nem lehet! A mai félelmetes gazdasági világversenyben, amelyben népfajok és nemzetek állanak valósággal gazdasági háborúban egymással szemben, de legfőképpen Amerika áll Európával szemben, egy kétségtelen: hogy a magyar mezőgazdasági termelés versenyképességben elmaradt más nemzetek mezőgazdasági termeléséhez képest. Lehetetlen, hogy még olyan jó termés idején is, mint az 1928. év termése volt, se jövedelmezzen a magyar föld. Mi lesz még akkor, amikor a mi földrajzi szélességünknek a sajátszerűen «magyar» klímája alatt, amely 3—4 évenként szinte periodikusan hullámzik, nem adja meg a magyar föld még megközelítőleg sem az úgy áhítozott ió termést? A baj abban van, hogy a magyar mezőgazdasági termelés drága, drága pedig azért, mert a termelés nem versenyképes. Nem versenyképes azért, mert Magyarországnak körülbelül 10 millió kat. hold szántóföldjén az emberi erő mögött még ma is úgyszólván csak állati erő dolgozik, megközelítőleg 600.000 ökör és 400.000 igás ló, ami sokkal drágább és költj ségesebb, mintha számbavehető gépi lóerő vinné bele a magvar földbe a gyorsabb, a jobb és az olcsóbb munkát! (Forster Elek: Mi lesz a munkásokkal?) Ma

id arról is beszélek. Amikor tehát egymillió lóerejű állatig erő dolgozik ma Magyarország mezőgazdaságában és ugyanakkor a gépi lóerők száma mindössze 10%-a, nem nehéz elképzelnünk, hogy ennek megfordított ja fogja majd megfordítani az eddigi drága termelést, mi nálunk is csak éppúgy, mint azokban a gazdaállamokban, ahol ez már bekövetkezett. A német gazdaságokban 9 millió, az amerikai gazdaságokban 80 millió lóerejű géperő munkája teszi olcsóbbá, versenyképesebbé a mezőgazdasági termelést. Amerika szántóföldje 25-ször nagyobb Magyarországénál, a gép lóerő pedig 80-szor nagyobb. Németországnak csak három és félszer nagyobb a szántóföldié, gépi lóereje azonban 90-szer nagyobb! Elég, ha a gépi lóerő alkalmazása tekintetében a traktorok gépmunkájára mutatok rá. Nálunk az időjárás olyan, hogyha nem találjuk el azt az időt, amikor valóban szántani és vetni kell, akkor már nagy, effektív termelési veszteséget is szenvedtünk. Ha azonban megfelelő időben tudunk szántani, azokon a napokon, amikor nem túl nedvesés nem túl száraz a talaj. és úgy ezt, mint a vetést gépekkel, a gépi lóerő alkalmazásával gyorsan végeztük el, akkor Meyenburg számítása szerint a «Die Technik in der Landwirtschaft»-ban közölt számítása szerint könnyen fel tudjuk fokozni a termést annak kétszeresére. ! A versenyképessé teendő magyar mezőgazdasági őstermelésnek termelési költsége a világversenyben — és ez éppen a most folyó nagy világgazdasági háború, amelyben a gyengébbet feltétlenül el fogja seperni a rohamos fejlődés és a technika szédületes haladása — akkor fog az egész vonalon és az egész országban csökkenni, ha a modern termelési eszközök és a géni lóerők alkalmazását sikerülni fog a hazai mezőgazdasági életbe is beilleszteni, mert Amerikában is a mechanikai munka és az olcsó villamos-