Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
362 'Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. Elnök: Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt; töröltetik. Esztergályos János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! El kell ismernem, hogy az előadó úr mindig . rendkívül ügyesen adja elő a maga mondanivalóit, kiemeli a lényeget, rámutat a fontosra és javaslatokat is tesz, szóval érti azt a témát, amelyet boncol. Valahányszor az előadó urat hallom,, — és mindig örvendezve hallom — mindig megújul előttem az emléke néhai Rubinek Gyula barátomnak, akinek oldalán személyi titkár minőségében tanultam az igen t. előadó urat tisztelni és becsülni. Megnyugvással kell konstatálnom, hogy képviselői minőségében is úgy fungál az igen t. előadó úr, mint annak idején azt szerencsénk volt látni néhai Rubinek Gyula oldalán. Az előadó úr által kifejtettek ellenére is azonban szembe kell szállanom néhány állításával, éspedig ott, ahol konstatálja az előadó úr, hogy a földmívelésügyi tárca immjár jól van dotálva és megdicséri a pénzügyminiszter urat, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úr immár nagyobb megértéssel van, mert a földmívelésügyi tárca dotálása nagyobb. Később maga az előadó úr bizonyítja tételenként azt, hogy ez a diotálíás bizony nem olyan nagymérvű. (Marschall Ferenc előadó: Én csak a fejlődést konstatáltam!) És valóban csak arra lehetne rámutatni, hogy a számszerű összegekben ugyan némi fejlődés látszik, ha azonban az ember belemerül a dolog lényegébe és mélyébe, akkor konstatálnia kell, hogy ez a tárca sok^ más tárcával összehasonlítva igenis mostohán van dotálva. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elismerem, hogy a földímívelésügyi miniszter úrnak erős konkurrensei vannak akkor, amikor a tárcák dotálásáról van szó. Ismerjük azt az erőt, esetleg erőszakosságot, amely megnyilvánul, ha a vallás- és közoktatásügyi tárcáról van szó; ismerjük azt az erőt, esetleg erőszakosságot, amely megnyilvánul akkor, ha a népjóléti m miniszter úr tárcájáról van szó; (Kabők Lajos: Vagy a honvédelemről!) és azt kell konstatálnom, hogy ezidőszerint a kormány ismét olyan új tagokkal erősödött, — ezek alatt értem az igazságügyminiszter urat és a pénzügyminiszter urat — akiknek ereje, esetleg erőszakossága, amikor tárcáik dotálásáról van szó, igenis érvényesülhet a földmívelésügyi tárca rovására. (Farkas István: A földmívelésügyi miniszter úr is erőszakos!) Hasonlóképpen konstatáltam a közigazgatási reform tárgyalásánál, hogy igenis a belügyminiszter úr is tud erőt, sőt erőszakosságot kifejteni akkor, amikor a belügyi tárca dotálásáról van szó. (Zaj a jobboldalon.) Ebben a helyzetben tehát igenis el kell ismernünk, hogy nehéz helyzete van a földmívelésügyi miniszter úrnak, amikor tárcája dotálása tekintetében a sarkára kell állania. Ellenben ismerve ennek a képviselőháznak többségét,, viszont az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak tudnia kell, hogy mögötte egy hatalmas és erős többség áll abban a tekintetben, hogy a földmívelésügyi tárcát illető követelései érvényesüljenek. Az első tehát, aminek tekintetében szembeszállók az előadói fejtegetésekkel, a tárca dotálásának mértéke. A másik, ami már részletkérdésnek látszik, de nagyon is kiemelte az előadó úr, a mezőgazdasági szakoktatásra szánt összegek dotálásának a mérve. Itt megint teljesen t egyetértve abban, hogy a téli gazdasági szaktanfolyamok kifejlesztése a helyes, okos mezőgazdasági szakoktatási politika, igenis itt van egy kiabáló példa arra, hogy ez a tárca szörnyen szegényen van dotálva és ilyen csekély összegből azokat a nagy feladatokat és célokat ember legyen a földmívelésügyi miniszteri székben, aki eredménnyel tudja végrehajtani. Futólag emlékezett meg az igen t. előadó úr a tenyészállatvásárról, ezt a kifejezést használva. Mi az elmúlt évben örömmel konstatáltuk, hogy a tenyészállatvásárból már több lett, mert az idén már a tenyészállatvásár, mint országos mezőgazdasági kiállítás és vásár jelent meg szemünk előtt. Látva azt a nagy fejlődést, amely ott mutatkozott, nem tudunk arra a lekicsinylő, leszóló, lepocskondiázó álláspontra helyezkedni, mint egyik volt földmívelésügyi miniszter, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mezőssy Béla volt képviselőtársam helyezkedett az igen t. jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrral szemben. (Kuna P. András: Az irigység beszél abból is! — Mozgás a baloldalon.) Azt hiszem, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak saját pártja meg fogja adni a szükséges elégtételt s nem szorult rá, hogy saját pártján kívül állók védelmezzék. Engedje meg azonban az igen t. földmívelésügyi miniszter úr azt, hogy én a magam pártonkívüli és teljesen független helyzetében rámutassak arra, hogy mi már hallottunk olyan hangot, amilyen hang kiesillámlik Mezőssy Béla volt képviselő úr és volt miniszter úr egyik cikkéből. Mi már hallottunk olyasvalamit, hogy amikor egy parlamenti csoport kötelékében voltunk, és aggodalmunk keletkezett, hogy valaki feladja közülünk pártonkívüli függetlenségét, ímert miniszteri székre aspirál vagy vágyik, akkor egy érdekes jelenetet láttunk: az illető képviselőtársunk felháborodással tiltakozott a kombináció ellen mondván, hogy ő mint vérbeli legitimista Öfőméltóságának a Kormányzó Urnák kezébe az esküt le sem tenné. Tizennyolcan voltunk jelen ezen az értekezleten. Egy képviselő mondta ezt, tizenhét képviselő és köztük én is hallgattunk, ezzel a hallgatásunkkal adván kétségtelen jelét annak, hogy nem vagyunk ezen az állásponton és mi tizenheten egytől egyig azon a nézeten vagyunk, hogyha a legfelsőbb bizalom felénk irányulna, nem zárkóznánk el az elől. (Derültség.) Es mit tesz Isten! Alig muH egy néhány hónap ez után a jelenet után és parlamenti csoportunkat fel kellett oszlatni a miatt, mert éppen az illető képviselő úr ellenállhatatlan vágyat érzett egyszerre a miniszteri szék felé, amivel összetartásunkat és egységünket veszélyeztette és ezért indokolva láttam azt a javaslatot tenni, hogy oszoljunk fel idejében tisztességgel. Megnyugtathatom tehát az igen t. miniszter urat, hogyha így támadja valaki a miniszter urat miniszteri működésében, maga a támadásnak formája olyan, amelynél már összeomlik annak a támadásnak ereje is. (Ügy van! Xlgy van! a jobboldalon.) Azonfelül az elmúlt vasárnapon az egyik újságban megjelent egy cikk, amely a földmívelésügyi minisztérium tisztviselőkarára vonatkozott, ugyanennek a volt miniszter úrnak a tollából. Soha életemben még ilyen fejtegetést nem olvastam. Azt mondta, hogy valamikor ennek a minisztériumnak tisztviselői kara volt a legbecsületesebb az összes minisztériumok közül s ma már meg kell állapítania azt, hogy nem ez a helyzet. Soha életemben, parlamenti működésem alatt tisztviselői karról ilyen formában kritikát
