Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

Az országgyűlés képviselőházának amint látjuk, az import tekintetében, belföldi termelésünknek pedig; kellő oltalmazást nem nyújt. Ez olyan elvi kérdés, amely a kereskedelmi politikában nagy terjedelemben van megvitatva pro és kontra, nem is lehet tíz perc keretén belül ezt a kérdést letárgyalni. Csak megállapítom, hogy helyesen vetettem fel ezt a kérdést annakidején a vitában. Erről igenis a magyar parlamentnek beszélnie kell. Én nem tudom hibáztatni azokat a szakférfiakat, akik a kereskedelmi szerződéseket megkötik, különösen a külügyieket nem hibáztatom, de nem hibáztathatom a belügyieket sem, mert bizonyos lehetetlenség és adottság van, amellyel számolniok kell. De hogy ez így nem maradhat tovább és hogy mi nem lehetünk zsákmánya a nagy államok lehengerő politikájának különösen az import kérdésében, az bizonyos, mert frázis volt a nemzetek részéről, amikor azt mondották, hogy Magyarország életképes, mert az életképesség első feltétele az, hogy a magyar agrárállam, az ő mezőgazdasági termésfeleslegét^ elhelyezhesse a világpiacon. Ha ezt nem tudja tenni, akkor az életképtelenség be van bizonyítva, és miután én élni akarok és nemzetem élni akar, (Jánossy Gábor: És joga van élni!) azért vetettem "fel azt^ a kérdést, hogy _ méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, vájjon a legtöbb kedvezmény elvi alapján maradtjunk-e, vagy változtassunk kereskedelmi szerződéseink kérdésében a taktikában. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A külügyminiszter úr óhajt nyilatkozni! Walko Lajos külügyminiszter: T. Képviselőház! Azt hiszem, az a nagy gazdasági kérdés, hogy a reciprocitás elve alapján köttessenek-e a kereskedelmi szerződések, vagy a legnagyobb kedvezmény elve alapján, tényleg egyike a legfontosabb gazdasági kérdéseknek, amelyeknek eldöntése előtt állunk nemcsak mi, hanem velünk együttesen igen sok más állam is. Azt hiszem, hogy ez olyan kérdés, amely tényleg a parlament elé tartozik és a parlament előtt fog megvitatást igényelni, de természetesen teljesen osztom Wolff Károly t. képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy nem a külügyi tárcának részletes vitája az, amelynek körén belül fog ez a kérdés eldöntésre kerülni. Amiért én szót kértem, az főleg az volt, hogy örömömnek adjak kifejezést azok felett a határozott kijelentések felett, amelyeket Wolff Károly t. képviselőtársam az itt élő kisebbségek kérdésében tenni szíves volt. Nagyon örülök annak, hogy megjegyzésemmel alkalmat adtam arra, hogy tényleg ne lehessen semminemű félreértés ebben a kérdésben és nagyon örvendek azon, hogy ő ebben ennyire határozott álláspontot foglalt el, amely álláspont — azt hiszem — valamennyiünk felfogásával teljesen megegyezik. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Az 1. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. cím. Kérem annak felolvasását! Héjj Imre jegyző (olvassa): «2. cím. Külföldi szolgálat.» Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a címet mint meg nem támadottat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. cím. Kérem annak felolvasását! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. '3. ülése 1929 június 4-én, kedden. 353 Héjj Imre jegyző (olvassa): «3. cím. Nyugellátások». Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a címet meg nem támadottat elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a t. Ház a külügyi tárca költségvetését részleteiben is tárgyalta. Mielőtt a földmíyelésügyi tárca költségvetésének tárgyalására áttérnénk, az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása s vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetése XXIIL, XXIV. és XXV. fejezetének általános tárgyalása. Ezzel kapcsolatban van szerencsém a t. Háznak bejelenteni, hogy a földmívelésügyi miniszter úr Mayer Károly államtitkár urat, mint szakértőt kívánja a tanácskozásba bevonni. Kérdem, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Mayer Károly államtitkár úr a földmívelésügyi tárcák költségvetésének tárgyalása alkalval a tanácskozásban részt vegyen? (Igen!) A Ház ehhez hozzájárul. Az előadó urat illeti a szó. Marschall Ferenc előadó: T. Képviselőház! A földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál nem szoríthozhatunk csupán arra, hogy annak nyers adatait vegyük boncolás alá, hanem e számok mögött is keresnünk kell és látnunk kell a magyar földet, a magyar gazdát. A most tárgyalásra kerülő költségvetési füzet tulajdonképpen az ő sorskönyvük, amelyben minden szám és minden tétel csak annyit ér, amennyi új erőt és új életet tud belevinni a példátlanul nehéz küzdelmek forgatagába került magyar "rögbe. Ezen a rögön ma megrendítő viaskodás folyik nem a mesebeli kincsekért, hanem valóban már csak a puszta megélhetésért. Egy fájdalmas szolidaritást látok itt, a sorvasztó gond szolidarizmusát, amely egyenlővé teszi a kis- és nagygazdát és amely mindegyiknek egyformán juttat abból az atra eu rabol, amely ott ül ma a magyar gazdán, a magyar földmívesen sőt meggyőződésem szerint a magyar mezőgazdasági munkás mögött is. Ha ez a küzdelem csak a mi küzdelmünk lenne, amelynek jobbra vagy balra fordítása egyedül rajtunk állana, úgy nem kellene különösebben aggódnunk e küzdelem kimeneteléért. Mert a magyar földben és annak mívelőiben ezekbfen a nehéz időkben is olyan energiák dolgoznak, amelyeket megfelelő összefogással még mindig képesek lennének e bajokkal szembeszállni. Sajnos, t. Ház, a küzdelem nemcsak a mi küzdelmünk. Hiszen a bennünket foglalkoztató mezőgazdasági probléma részben világprobléma, részben pedig a rendkívül beteges és öszszekuszált középeurópai gazdasági politikának a függvénye. Világgazdasági vonatkozásban két tényező determinálja a jelenlegi mezőgazdasági krizist. Az egyik a háború utáni Európa csökkent vásárló- és fogyasztóképessége, amelynek előidézésében nagy szerene van annak a körülménynek, hogy míg a háború előtt Európa hitelezője volt az egész világnak, addig a háború után Európa adósává vált úgyszólván az egész világnak, de főleg Amerikának. Hiszen bölcsen méltóztatnak tudni, hogv az Egyesült Államok tőkekihelyezései Európában a múlt esztendő végén elérték a 4 milliárd dollárt. Ez körülbelül meg52