Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
S4â Az országgyűlés képviselőházának lünk a velünk rokonszenvező nagy hatalmak tudósai? Miért mondom én el mindezeket a sírnivaló, fájdalmas, kétségbeejtő, vérlázító dolgokat? Nem akarom magamat is ezzel a könyvvel még jobban izgatni és háborgani, mert nekem az izgalmak megártanak és nem akarom még jobban elkeseríteni a t. Képviselőházat és azokat a t. képviselőtársaimat sem, akik engem figyelmükkel megajándékoznak, azonban konkrét kérésem az, hogy a mélyen t. külügyminiszter úr ezt a könyvet nagybecsű figyelmére méltatván, méltóztassék azt valamennyi követségünknek, konzilátusaink valamennyi tagjának rendelkezésére bocsátani. Azt hiszem, ez már a diplomáciai kötelességgel, a diplomáciai csalafintasággal összeegyeztethető, mert sok oly dolog van ott, amiről jobb nem beszélni, amiről jobb, ha én sem tudok, mert az ember a gyomrát rontja el vele. De — mondom — azt hiszem, öszszeegyeztethető a magyar diplomácia, a külügyi képviselet szerveinek kötelességével, hogy az ilyen elképesztő lehetetlenségeket kiküszöböltessék az illető barátságos és nem barátságos vagy semleges, nemleges, jóindulatú, vagy rosszindulatú államnak iskolai tankönyveiből. De nemcsak a t. külügyminiszter úr szerveit és közegeit kérem arra, hogy világosítsák fel a közvéleményt, hogy a müveit Nyugat ezeréves kultúráját saját vérehullása árán, saját fájának pusztulása árán védő, óvó és gyalázatosan megcsonkított, 'feldarabolt, véreitől elszakított magyar nemzet nem >e'z a barbár, vad Kelet, amelyet — nem tudom — panoptikumokban kell mutogatni vagy állatkertben a vademberekkel, hanem legalább is olyan művelt, mint a művelt Nyugat, amely ezeréves hazánkat keresztfára feszítette. Annyit, azt 'hiszem, megtehetnek külügyi képviseleteink, hogy az ilyen lehetetlen ferdítéseket, hazugságokat, rágalmakat a velünk barátságban levő államok iskoláinak kézikönyveiből kiküszölböltessék. Arra kérem azonban a t. vallás- és közoktatásügyi kormányt is, a t. kultuszminiszter urat is, hogy a külföldi magyar intézetekben, a Hungarikumokban tanuló jeles magyar ifjak necsak a saját tehetségüket fejlesszék, — hiszen ez a fődolog — és tapasztalatokat szerezzenek, a tudomány minden ágában kiváljanak, kitűnjenek, hanem társadalmi és tudományos érintkezéseikben mutassanak rá ezekre a lehetetlen rágalmakra, hazugságokra. Mert nem beszélve az utódállamok rágalmairól, állandó, megtévesztő sajtópropagandájáról, a barátságos államok könyvei és sajtója is úgy ír rólunk, mint valami exotikus, keletafrikai, vagy Sumatraszigeti nációról. Befejezem rövid felszólalásomat. Még egy kérésem van a magyar társadalomhoz, amelyet most a magyar Revíziós Liga a maga táborába akar gyűjteni. Szinte fáj nekem, hogy a Keviziós Ligának propagandát kell csinálni ebben az országban, hogy minden ember, aki ember^ és magyar, akit ez a megcsonkított föld hord és a nagypénteki fekete felhővel beborított szűkreszabott magyar ég betakar, csatlakozzék a Revíziós Ligához. Azt hiszem, ebben mindenki benne van, ebben minden embernek benne kell lennie. De a magyar revíziós mozgalom sikeréhez nagyban hozzájárulna annak az akciónak megindítása, amelyet Vas vármegyéből, Szombathelyről. Szombathely kiváló jogászának, dr. Szemző Sándor barátomnak fejéből pa-ttant ki. Ez a gondolat pedig az, hogy a rólunk nélkülünk hozott elítélő trianoni diktátum ellen fellebbezzünk a világ jo303. ülése 1929 június 4-én, kedden. gászi közvéleményéhez és jogászilag megdönthetetlen érvekkel, — mert megdönthetetlenek a mi igazságunk érvei, argumentumai — a magyar jogászvilág világosítsa fel a világ összes parlamentjeit, a világ összes ügyvédi kamaráit, a világ összes bírói testületeit és egyetemi jogi kari testületeit a mi igazságunkról. Ennek az óriási, nagy, a Rothermereakciót nagyban elősegítő és nemcsak a velünk rokonszenvező egyes diplomatákat, hanem az egész világ közvéleményét, majd a mi részünkre hajtó akciónak megindítása és vezetése rá van bízva a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökére, az Országos Ügyvédszövetség elnökére, a Bírói és Ügyészi Egyesület illusztris elnökére, dr. Wolff Károly mélyen t. képviselőtársamra, azonkívül a budapesti Tudományegyetem jogkari dékánjára, tehát négy igen kiváló magyar jogászra és mögöttük áll az egész nemzet. Valamennyi törvényhatóság csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, valamennyi ügyvédi kamara, bírói testület magáévá tette ezt a grandiózus gondolatot. Végtelenül sajnálom, hogy a munka még nem indul meg. Remélem meg fog indulni mihamarább és a magyar igazság diadalával fog végződni. A költségvetést különben a kormány iránt bizalomtól áthatva, elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! A külügyi tárca költségvetésének mérlegelésénél szerintem nem annyira a költségvetésben foglalt tételek nagyságáról van szó, mert el akarom ismerni, hogy ez a költségvetés igazán a lehetőségek figyelembevételével készült el és szerény keretek közt mozog. Inkább arról van szó, vájjon e tárca költségvetésének megszavazása által a magyar parlament bizalmát fejezi-e ki a magyar külügyminiszter úrnak és közösséget vállal-e azzal az iránnyal, amelyet külügyünk vezetősége immár esztendők óta konzekvensen folytat. Hogy ebben a kérdésben állást foglalhassunk, mindenekelőtt meg szeretném állapítani, hogy Magyarországon mily feladatok hárulnak a külügyminisztériumra. Szerintem feladatköre kettő. Az egyik a rendes külügyi ügyvitel, amely az államok közötti mindennapi érintkezés lebonyolításából szokványos politikai és gazdasági szerződések megkötéséből és egyes aktuális kérdésekkel való foglalkozásból áll. Ebből a szempontból a magyar külügyi politikával szemben erősebb kifogások a közvélemény részéről nem hangzottak el. A magyar diplomaták kitűnő képzettsége és a magyar faj egyéni kvalitásai révén külképviseletünk mindenfelé a kis országunk jelentőségét meghaladó módon köztiszteletnek és közszeretetnek örvend.. Ha pedig ebben a Házban gyakran fel is 'panaszoljuk, hogy kereskedelmi szerződéseink nem olyanok, hogy a magyar mezőgazdasági termények feleslegének elhelyezését előmozdítanák, vagy megkönnyítenék, el akarom ismerni, hogy ez a hiba nem a külügyminisztériumban keresendő, hanem ez inkább a gazdasági tárcáknak eddigi meglehetősen tervgazdaságmentes politikájának következménye. A külügyminisztérium maga becsületes igyekezettel azon van, hogy a politikai barátságnak gyümölcseit főleg Olaszországgal és Németországgal szemben gazdasági téren kamatoztassa, viszont általános európai jelentőségű ügyekben ennek az országnak és az egész világrésznek érdekei szempontjából határozottan és tiszteletreméltó módon foglal minden esetben állást. így ki akarom emelni, hogy úgy a kisebb-