Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

332 Az országgyűlés képviselőházának madják meg, vagy pláne azok családi életét állítják pellengérre. Ezek a rendesen minden alapot nélkülöző cikkek végtelenül ártanak az országnak, mert a külföldnek a magyar nép lovagiass ágába vetett hitét ingatják meg. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Az én boldogult atyám politikai pályájának elején újságíró volt s én már gyermekkoromban abban a helyzetben voltam, hogy megismerkedhettem az akkori zsurnalisztika lég-kiválóbbjaival, egy Berzeviczy Alberttel, egy Visy Imrével, egy Beksics Gusztávval, egy Oernátony Lajossal. Én tehát már gyermekkorom! óta f tisztelem és nagy rab ecsülöm. a magyar sajtót és meg vagyok győződve és át vagyok ihatva ' annak nagy és nemes hivatásától. Éppen ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy rámutassak ezekre a sajnálatos kinövésekre, amelyek azonban — elismerem — csak sporadikusan fordultak elő és elismerem készséggel azt is, hogy az ilyen cikkek csak egy sajnálatos véletlen, egy sajnálatos tévedés folytán láthattak napvilágot egyik-másik magyar lapban. Elismerem viszont azt is, hogy a magyar sajtó nagy zöime és különösen egyes, nagy múltra és nagy tradíciókra visszatekinthető lapok igen hathatósan szolgálják a magyar külügyi politikát és irányukkal és cikkeikkel nagyban elősegítik Magyarország ügyét a külföldön. Végre ártalmas a propagandára az is, ha mi itt benn magunk között külpolitikai kérdésekben nem vagyunk egységesek. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — ostor József: A legnagyobb baj!) Az egység hiánya, a széjjelhúzás a külföld szemében mindig a gyengeség látszatát kelti (Ügy van! Üg& van! jobbfelől és a középen.), pedig a külpolitikának és a propagandának, mint a külpolitika egyik legfontosabb eszközének, átütő ereje csak akkor lehet, ha a mögött a Nemzet egységesen áll. (úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) A propaganda nem a kormány ügye, hanem az ország ügye, a nemzetnek az ügye. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Aki ezen a téren a kormánynak akar gáncsot vetni, az végeredményben az országnak, a nemzetnek árt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Meg vagyok győződve arról, hogy azok, akik ezen a téren a nemzet egységét megbontják, nagyon gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy miféle fegyvert adnak ellenségeink kezébe. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mert ha ezt tudnák és tisztában volnának cselekedetüknek a horderejével, akkor — nem kételkedem benne — tízszer is meggondolnák azt, hogy éket verjenek-e a nemzet egységébe. Már Napoleon megmondta, hogy «Un homme politique doit avoir son coeur dans sa tête», vagyis egy politikus hordja a szívét az agyában. Áll ez különösen a külpolitikára vonatkozólag. Ne essünk bele tehát, legalább ezen a téren, abba az ősi hibánkba, amelyet Széchenyi István is korholt, és amely abból áll, hogy érzelmeink által vezettetve, vagy indulataink által elragadtatva szem elől tévesszük a nemzet nagy érdekeit. T. Ház! Ellenségeink propagandája nem volt más, mint a való tényállások elferdítése s a valótlanságoknak sajnos nagyon is ügyes terjesztése és beállítása. (Ügy van! Ügy van!) Mi nem vagyunk rászorulva arra, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjunk. Ennek az agyonsújtott országnak, ennek a nemzetnek az ügye olyan szent és olyan igaz, hogy nem vagyunk kénytelenek oly dolgokat világgá kürtölni, amelyek 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. nem fedik a valóságot. A mi propagandánk nem kell hogy egyéb legyen, mint az igazságnak, a valóságnak nemszervezett terjesztése. De szervezzük ezt meg és terjesszük egységes akarattal és akkor — ebben nem kételkedem — az igazság előbb-utóbb győzedelmeskedni fog. A külügyi költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Beck Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lukács György! Lukács Görgy: T. Képviselőház! Tekintettel a rövid időre, amely rendelkezésemre áll, ugyanúgy fogok eljárni, mint előttem szólott t. képviselőtársam. Csak egy kérdéssel fogok tehát foglalkozni, a kérdések nagy komplexumából és ez a kérdés a kisebbségek kérdése. Amidőn a világháborúban győztes hatalmak a wilsoni pontok teljes félretételével megállapították Európa új térképét olyan erőszakosan, igazságtalanul és egyoldalúan, amilyen erőszakos, igazságtalan és egyoldalú eljárásnak mását hiába keressük a civilizált népek történelmében, mégis voltak annyi előrelátással, hogy a megkérdeztetésük nélkül, sőt akaratuk ellenére idegen és pedig többnyire alacsonyabb kultúrájú idegen népek uralma alá kényszerített népelemek javára bizonyos kisebbségi jogokat állapítottak meg és ezeket a Nemzetek Szövetsége Tanácsának garanciája alá helyezték. Sajnos, a Nemzetek Szövetsége Tanácsa ezt a magasztos hivatást a lefolyt évtized alatt egyáltalában nem teljesítette, sőt a kisebbségek hivatott védőjének megtisztelő szerepe helyett inkább a többségek hivatalos védőjének kétes értékű feladatát vállalta magára. A kisebbségi védelem hivatásának tengelyét mindaddig abban látta a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, hogy únos-untalan hangoztatta a kisebbségek hűségi kötelességét a felettes államhatalmakkal szemben, mindannyiszor azonban, amidőn a kisebbségek sérelméről, elnyomatásáról volt szó, mindenkor alibivel tündökölt. A kisebbségvédelmi hivatás ilyen rosszhiszemű elferdítésének csúcspontján azok a bizonyos Mello Franco-féle kijelentések állnak. Ugyanis, Mello Franco brazíliai delegátus, aki a Nemzetek Szövetsége Tanácsának éveken keresztül volt kisebbségügyi előadój 1925. évi december havi tanácsülésen szórói-szóra a következő programmszerű kijelentéseket tette (olvassa): «Azok, akik a kisebbségek védelmének rendszerét megalkották, nem arra gondoltak, hogy bizonyos államok keretében a lakosság egyrészét úgy szervezzék meg, hogy az állandóan idegen maradjon a nemzet egyetemes szervezetében, hanem ellenkezőleg odatörekedtek, hogy ezeket az elemeket a jogi védelem olyan státusába helyezzék, amely az egyéni sérthetetlenséget számukra minden esetben biztosítsa és fokozatosan előkészítse a teljes nemzeti egység megteremtésének előfeltételeit.» Ez a felfogás durva ellentétben áll a kisebbségi szerződések szellemével és szavaival is, mert hiszen azok nem csupán egyéni sértetlen-