Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

316 Az országgyűlés képviselőhazának ez jogászok előtt helyes volna, mert 1910-ben lépett életbe az esküdtszék egyéb bűncselekményekre nézve, mint a sajtóügyek, és már 1914-ben szükség volt egy reformra. Azt hiszem, hogy az azóta világszerte szerzett tapasztalatok után ismét csak egy újabb reform útján lehet szó arról, hogy ezt az egész kérdést tárgvalás alá vegyük. Summa summárum én nem akarom at. Házat ezzel a kérdéssel fárasztani, csak azt vagyok bátor mondani, hogy amennyire nem tudom magamévá tenni azt az elvet, hogy: fiat justitia, pereat mundus, — éppen úgy nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, hogy: fiat jury, perea^ justitia. (Tetszés a jobboldalon.) Baracs Marczell t. képviselőtársam szóvátette az ügyvédkérdés reformját. Káinoki Bedő Sándor t. képviselőtársam ugyancsak beszélt erről a kérdésről. Idevonatkozólag legyen szabad a következőket megemlítenem. A magam részéről is erre rendkívüli súlyt kívánok helyezni és az ügyvédkérdés reformját, mint amely egyúttal a bíróképzés reformja is, mindenesetre a legfontosabb kérdések egyikének tekintem. A kultuszminiszter úrral egyetértőleg már a jogászképzéssel, a joghallgatók képzésének reformjával kívánjuk ezt megkezdeni, és a magam részéről a legnagyobb súlyt nem annyira a tanulmányi idő meghosszabbítására helyezem, mint arra, hogy gyakorlati szemináriumokkal legyen kiegészítve a jogászképzés úgy az egyetemeken, mint később az ügyvédjelölti és a joggyakornoki pályán. Sőt tovább megyek. A magam részéről kívánatosnak tartom azt — és ebben a tekintetben az egyik felszólaló malmára hajtom a vizet — hogy a katonai büntető bíráskodásban résztvevő személyek kiképzése is és képesítése is azonos legyen, mint a királyi bíráké és az ügyvédeké. Ebben a tekintetben egyetértésben vagyok a honvédelmi miniszter úrral és keresni fogjuk a módját annak, hogy ezt az egyöntetűséget biztosítani tudjuk. (Helyeslés.) Kívánatosnak tartom mindenesetre azt, hogy az ügyvédi vizsgára való bocsátás feltételei között szerepeljen az, hogy sem olyan ember ne lehessen ügyvéd, aki a bírói testületben bizonyos ideig nem szolgált, sem olyan ember ne lehessen bíró, aki az ügyvédi testületben nem szolgált bizonyos ideig, mert mi, akik sok fórumot végigjártunk és gyakran jelentünk meg különböző fórumok előtt, tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent az, ha valaki mindkét testületben működött, hogy ez mennyire szélesebb látókört és az élettel mennyivel szorosabb kapcsolatot jelent. Krüger Aladár t. barátom a magánjogi kódex tárgyalását sürgette. Megnyugtatom, hogy felszólalásomban ebben a tekintetben már állást foglaltam, az indokolást pedig, azt hiszem, a közel jövőben a t. Ház elé fogom terjeszthetni. Tisztán ez volt az oka annak, hogy a Ház a kérdést tárgyalás alá nem vehette. Fábián Béla t. képviselőtársam a jövedéki rendelet visszavonása iránt interpellálta meg tulajdonképpen jelenlétemben a távollévő pénzügyminiszter urat. En megnyugtathatom Fábián t. képviselőtársamat, hogy sem a pénzügyminiszter úr, sem én nem ragaszkodunk ehhez a rendelethez, amelyet szerencsétlennek találunk, s amelyet sok vonatkozásban magam is a büntető perrendtartásnak és az ősi magyar jogelvekkel ellentétben lévőnek tekintek. A pénzügyminiszter úr tudomásom szerint amúgy is rajta van, hogy ezt a rendeletet a lehető legrövidebb időn belül egy helyes és a kormány felfogásának megfelelő rendelet váltsa fel. (Helyeslés.) / 302. ülése Ï929 június 3-án, hétfőn. Káinoki Bedő Sándor t. képviselőtársam az 1927 : XXV. tcikknek, a jelzálogtörvénynek végrehajtását sürgette. Három nagyterjedelmű rendelet kiadásáról van szó. Mind a három rendelettervezet már az íróasztalomon fekszik, és tájékoztatásul közölhetem a t. Házzal, hogy a rendeleteket a nyári szünet előtt ki fogom adni, de magának: a törvénynek és a rendeleteknek olyan sok és olyan mélyreható jelentőségű rendelkezése van, hogy szükségét látom annak, hogy azoknak életbeléptetését az év végére, esetleg november 1-ére, legkorábban azonban október 1-ére szándékozom kitűzni. (Helyeslés.) Rassay Károly képviselőtársam azt mondja, hogy a párbaj ellen hiába harcolunk, mert a katonaság ragaszkodik hozzá. Megnyugtathatom, hogy értesülésem szerint a katonaság nem ragaszkodik ehhez az intézményhez olyan nagymértékben. Itt inkább arról van szó, hogy végre egyszer tisztázzuk ezt a kérdést és ne féljünk egyik a másiktól, hogy a másik miatt egészen érthetetlen álszeméremből ehhez a kérdéshez nem merünk hozzányúlni. Az összeférhetlenségi kérdésre nem kívánok e pillanatban kiterjeszkedni. A múltkor egész világosan nyilatkoztam itt a Házban és úgylátom, hogy nagy nézeteltérés a képviselő urak álláspontja és az én álláspontom közt nincsen. Rassay képviselőtársam kissé merészen és az igazságtól elrugaszkodva mondotta azt, hogy az ügyészség könnyelműen emel vádakat és a bíróság megfontolatlan ítéleteket is hoz. Koncedálta később, hogy ezek egészen kivételes jelenségek. Szeretném megállapítani, hogyha vannak jelenségek az ítélkezésben, amelyek nem helyesek, megvan az illetékes fórum, amely ezeken segítsen. T. képviselőtársam nemis a felsőbíróságokkal, hanem az alsófokú bíróságokkal szemben hozta fel ezt a kifogást. Nyugodjék meg a képviselő úr, mert saját álláspontja szerint is, az a felsőbb fórum, amely iránt a képviselő úr is bizalommal viseltetik, az ilyen állítólagos tévedéseket helyre fogja hozni. A királyi ügyészségek könnyelmű vádemeléséről nem tudok. T. képviselőtársam felhozott eseteket, így említette a Szegő-ügyet. A múltkor már itt a Házban válaszoltam erre s akkor éppen t. képviselőtársam mondotta, hogy az én álláspontom a lehető legkorrektebb, erre az ügyre tehát visszatérni nem óhajtok. A klinikai ügyet talán kifogásolhatná a t. képviselő úr, de nem kifogásolja, hanem csak azt mondja erről az ügyről, hogy állítólag már meg volt szüni tetve és azután én intézkedtem, hogy ne legyen í teljes mértékben megszüntetve. Azt hiszem, t. képviselőtársam sem óhajtja itt a klinikai ügyben szereplő vádlottak ügyét olyannak tartani, amelyben az ügyészség könnyelműen emelt volna vádat. Hogy helyesen vagy helytelenül emelt-e vádat, ebben a tekintetben — bár részem | van abban, hogy a vádemelés megtörtént — nem nyilatkozhatom, mert abban a kérdésben, hogy helyes-e, helytálló-e a vád: egyedül a királyi bíróságot tartom a döntésre illetékesnek. (Ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) Nem tudok olyan ügyekről sem, amelyek csendes elsorvadásban szenvednek. Melyek azok az ügyek? A Szegő-ügyre az előbb hivatkoztam, a klinikai ügy, amely rendkívül bonyolódott ügy, ha feküdt is egyideig, ma az ügyészség vádindítványa alapján a bíróság előtt van; s ugyanakkor t. képviselőtársam kifogásolja, hogy a Röser^ëy pedig nem sorvadt el, a Röser-ügy még most is húzódik és itt egy csomó ártatlan, vagy — mondjuk — jóhiszemű ember — mert így fe| jezte ki magát — a bizonytalanság elé néz. Én megnyugtathatom a t. Házat, hogy az