Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. gazdasági szakembert. Csodálatos az, hogy valakiben, aki tegnap még talán földbirtokos vagy tisztviselő, vagy ügyvéd volt, egyszerre kibontakozik az a generális közgazdasági tudás, amely a cipőkrém készítésétől kezdve a legnehezebb vasiparig egyforma szakemberré deklarálja a magyar közéletben. Ezekben a kérdés ekíb en már most természetesen nagyon nehéz dolog olyan szabályokat felállítani, amelyeket még a leglelkiismeretesebb zsűri is — ha egyszer a szabályok betűszerinti értelméhez tartja imagát — követni volna képes. Ilyen szabályokat nem lehetséges felállítani, mert egyénileg kell elbírálni. Teljesen egyetértek evvel a felfogással, azonban azt hiszem, nem a törvényben van a hiba. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Elsősorban abban!) Vannak a törvénynek kis részei, amelyek elavultak, azonban a közszellemben van a hiba. (Graefl Jenő: Ez igaz!) A hiba ott van, hogy lehetséges, hogy egy képviselő egyáltalán félredobja magától azt a feszélyező, korlátozó tekintetet, hogy a közéletben ily módon elhelyezkedik. És a kormányban is van hiba, mert akármennyire méltóztatik ezt a statisztikát belállítani, azok az összeférhetlenségre gyanutadó igazgatósági tagságok .még isein az ellenzék padjain teremnek meg, hanem a kormány t. pártjaiban. El tudom képzelni, úgy mint a régi időiben, hogy annak a pártnak felelős vezére maga gondoskodik arról hogy ezek az összeférhetetlenségek ne keletkezzenek, vagy ha keletkeztek, meg legyenek szüntetve. (Fábián Béla: Tessék megvizsgálni az igazgatósági tagságokat!) El tudom képzelni, t. Ház, hogy az a miniszter olyan magatartást tanúsít, hogy már elevie kizárja azt a lehetőséget, hogy akár a pártjához tartozó, akár ahhoz nem tartozó képviselő olyan kérésekkel jöhessen eléje, amelyek beleütköznek az

: összeférhetlenségi törvény helyes értelmezésébe. Amikor azonban azt látja az ember, hegy képviselők, akik igazgatósági tagok, nincsenek feszélyezve ebben, és a miniszterek nem elég óvatosak abban a tekintetben, hogy ilyen ügyekben tárgyalásokba bocsátkozzanak az illető képviselőkikel, akkor hiába hozunk mi akármilyen szabályokat, mi az összeférhetlenség kérdését megnyugtatóan megoldani nem tudjuk. Nemcsak az idő rövidsége miatt nem akarok ennek részleteivel tovább foglalkozni, de egyébként sem természetem, hogy egyes képviselőtársainiról és azok ügyeiről beszéljek. Mi valamennyien tudjuk, akik ebhen a Házban vagyunk, hogy ezen a téren igen is súlyos visszásságok vannak, amelyeknek kiküszöbölése mindegyikünknek érdeke, egyéni reputációnk szempontjából. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Egyetértünk!) Van még egy orvosság. Ne azon vitatkozzunk, hogy külön juryt, parlamenti juryt állítsunk-e fel, vagy hogy a közigazgatási vagy a kúriai bíráskodást bízzuk meg az összeférhetlenségi ügyekben való ítélkezéssel. Vissza kell állítani a képviselő egyetlen, igaz bíráját, a választóközönséget. Méltóztassék meggyőződve lenni, ha a választópolgárság akarata szabadon, befolyásmentesen nyilvánulhat meg, ez a legnagyobb kontroll abban a tekintetben, hogy a képviselő ne folytathasson olyan közgazdasági tevékenységet, ne vállalhasson olyan ügyeket, amelyek az ő képviselői minőségével nincsenek összefüggésben. (Berki Gyula: Sajnos, sok a titkos összeférnetleneég!) Nagyon szívesen boncolgatom a titkos összeíérhetlenséget is, sőt nagyon örülök, hogyha méltóztatnék célzást tenni arra, hogy mire gondol a képviselő úr. (Berki Gyula: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX.I. Nem gondolok semmi különösre, csak arra hogy tessék a miniszter urakat megkérdezni!) Ez nagyon helyes, hiszen a miniszter urakhoz már voltam bátor ebben az irányban bizonyos megjegyzéseket inézni. — Az igen t. igazságügyminiszter úr beszélt arról, hogy bizonyos köztisztviselők és így elsősorban a bírák átmennek az ügyvédi pályára; ezekkel szemben az óvatosság azt parancsolná, hogy egy bizonyos ideig bizonyos hatóságoknál ne képviselhessenek feleket. Hát, igen tisztelt Képviselőház, méltóztassék ezt rögtön idebenn a képviselőkre isi és a miniszterre is alkalmazni. Igen üdvös volna és hatásos volna, hogyha egy olyan közszellem érvényesülne, hogy miniszterek és képviselők a mandátumukról való lemondás, vagy a mandátumuknak megszűnése után nem helyezkednének el rögtön olyan közgazdasági pozíciókban, amely közgazdasági poziciókhoz való út mindannyiunk előtt nagyon világosan és markánsan van megvonva. Azt hiszem, t. Ház, hogy egészen világosan beszélek. (Friedrich István: Ügy van! Egészen világosan! — Derültség.) Azt mondta az igen tisztelt igazságügyminiszter úr múltkori felszólalásában, hogy van egy publica actio, tessék ezzel a publica actioval élni. Nincs azonban semmi értelme, hogy publica actioval éljen egy egyszerű polgár egy ilyen kényes kérdésben, amikor az Összeférhetlenségi jurynek eddigi gyakorlata, szemben a törvény világos rendelkezéseivel, ország-világ előtt dokumentálta, hogy a törvény rendelkezéseit nem akceeptálja. (östör József: Még sem mindegy a bírósági eljárás! Még sem mellékes az!) Ha t. képviselőtársam ezzel! egyúttal elítéli az eddigi gyakorlati módszert, (östör József: Elítélem!) hogy a többségi pártból alakult jury alkotja összeférhetlenségi ügyekben a bíróságot, én magam részéről ehhez hozzájárulok. (Berki Gyula: Az ellenzék is résztvesz benne!) Az ellenzék nem vehetett részt benne soha sem döntőleg, mert mindig csak számarányának megfelelői eg vett részt. Ezt az én t. képviselőtársam tudhatja úgy kormánypárti, mint ellenzéki korából. (Derültséa a szélsőbáloldálon. — Berki Gyula: A képviselő úr is próbálta ezt!) Tessék? (Berki Gyula: A képviselő úr is volt kormánypárti, hát miért beszél így?) Hála Istennek, csak nagyon rövid ideig. (Berki Gyula: De még lesz megnyugtatom!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Azt mondja az igazságügyminiszter úr, hogy ő azt az intelmet intézi a Ház tagjaihoz és általában véve a közönséghez, hogy óvakodjanak a könnyelmű gyanúsításoktól ezen a téren is. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Minden téren!) Minden té

L ren, hiszen éppen erre akarok rámutatni; teljesen igaza van az igen t. miniszter úrnak. Szabad legyen tehát most már az igazságügyi tárcánál a gyanúsításnak ezzel a különös vállfájával foglalkoznom. Én azt kérem az igazságügyminiszter úrtól, méltóztassék odiahatni és figyelmeztetni a kir. ügyészségeket, hogy legyenek igen óvatosak a vádemelés terén. Mert mi lehet egy sajtóorgánumnak, egy közleménynek, egy egyén elszálló t szavának hatása ahhoz képest, amikor azt látjuk, hogy a királyi ügyészségek könnyelműen emelnek vádakat és ezeknek a vádaknak súlya alatt állanak emberek évekig, míg nem a bíróság felmenti őket. S méltóztassék komoly megfontolással oda is hatni, hogy a királyi bíróságok a maguk ítéletében nagyobb meggondolást tanúsítsanak, mert ugyanez az eset előálla ibí45