Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Äz országgyűlés képviselőházának zéseit és ugyanúgy fogják csinálni a magyar jog szellemében azokon a területeken is, amelyeket leszakítottak, — mert a Felvidéken is a bíró, ha a magyar jog szellemében ítél, mégis csak ezt fejleszti tovább — az erdélyi részekről ezt, sajnos, már nem mondhatom, csak bizonyos részéről, mert Erdélyben az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben; mondom, ha nem is tudok elzárkózni ilyen felfogás elől, mégsem tartom alaptalannak Wolff Károly képviselő úrnak azt az álláspontját, hogy e tekintetben bizonyos elszakadás keletkezik. A megnyugtatás csak az volna, hogyha a kódex törvényhozásilag meg is csinálódik, azt ne léptessék életbe, hanem mint meghozott törvény maradjon a törvénytárban, hiszen a magyar bíró úgy is életbelépteti és gyakorolni fogja. Tulajdonképpen bizonyos eltéréssel ma is csak ott tartunk, hogy a kódex gyakorlatilag életbe van léptetve. (Ügy van! jobbfelől) Bocsásson meg azonban Wolff igen t. képviselőtársam, nem tudok teljesen megnyugodni amaz indítványa tekintetében, hogy az ítéleteket a Szent Korona nevében hozzák meg. Méltóztassanak megengedni, hogy álláspontomat röviden precizirozzam. Teljes tudatában vagyok annak, hogy Magyarországon minden közjog forrása a Szent Korona, á király jogai is csak derivált jogok, melyek a Szent Koronából fakadnak. Éppen ezért teljesen helyes a dedukció egészen addig, hogy az ítéleteket ne az állam, vagy a nemzet nevében, hanem a Szent Korona nevében hozzák, mert a Szent Korona nemzetet, királyt, szóval minden közjogi faktort önmagában egyesít. (Rassay Károly: Hát az állam nem foglalja magában?) Miután azonban királyság vagyunk, és miután az igazságszolgáltatás kútforrása a Szent Koronából deriváltán, maga a király, ha megint visszatérünk a királyság tényleges állapotába, a Szent Koronát tennők ki oly capitis deminutio-nak, hogy: attól kezdve az ítéleteket megint ne^ a Szent Korona, hanem a király nevében hozzák. Én tehát azt mondom, hogy mindaddig, míg a királyság intézményének kérdése gyakorlatilag és a valóságban rendbe nem jön, hagyjuk így a dolgot. (Helyeslés balfelől.) Jövőre nézve azonban, ha megint a királyság tényleges állapotában leszünk, hogy ne a király nevében, hanem a Szent Korona nevében hozzák az ítéleteket, ez ellen semmi kifogásom sem lehet, mert — ismétlem — minden magyar jogász teljes tudatában van annak, hogy minden jog forrása a Szent Korona, tehát az igazságszolgáltatás joga is onnan származik és azt csak deriváltán gyakorolja maga a király. Ebben a tekintetben régi törvényeink is világosan rendelkeznek. A hármaskönyv második része, Szent István első törvényének ötödik pontja és második törvényének^ 43. cikke mint a király nevében való ítélkezésről beszél, sőt már II. Endre aranybullájának 8. pontja arról beszél, hogy az igazságszolgáltatást a bírák a király nevében gyakorolják. (Rassay Károly: Közjogilag ez a helyes álláspont.) Ha ezen most változtatást csinálnának, esetleg olyan közjogi szentséget bolygatnának meg, amelynek megbolygatását később úgyis rvissza kellene vonni, vagy pedig a királyság intézményeivel kapcsolatban kellene kimondani, hogy az ítélkezések általában nem a király nevében történnek, hanem a Szent Korona nevében. T. Képviselőház! Az idő is előrehaladt, de maga ez a Programm is olyan méretű, hogy nagyon keveset lehet ily rövid idői alatt foglalkozni vele. Mégis kénytelen vagyok a kodifikációnak egy bizonyos mezejére rámutatni, 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. 301 és pedig a kereskedelmi jog Modifikációjára. Igen t. miniszter úr, a kereskedelmi törvény 55 esztendős és hogy revízióra szorul, az világos. Hiszen kérdések merülnek 'fel, most nyáron Szegeden fogják tartani az ügyvédek egyik vándorgyűlésüket és ott egy olyan kérdés van szőnyegre felvéve, amelyre nézve az egyik véleményt éppen csekélységemnek kell megaidni, hogy: kívánatos-e a magánjogi kodifikáció kommerciálizálása és kívánatos-e különösen a kellókszavatosság kérdésében a kereskedelmi szigorhoz való közeledés. Kereskedelmi törvényünk revíziójára igenis szükségünk van. Kereskedelmi törvényünk olyan mezőket egyesít magában, amelyek nem oda tartoznak. Elsősorban is a biztosítási jogot már az élet túlfejlesztette; az már nem képezheti a kereskedelmi törvény egy fejezetét; ma már külön biztosítási jog van, amelynek megalkotása igenis sürgős feladat volna. Bizonyos foltozást vittünk véghez, ez a foltozás azonban nem meríti ki az egész anyagot ós nem elégíti ki a szükségletet úgy, ahogyan az után a gyakorlati élet kiált. Itt vannak a részvénytársaságok. Különösen a gazdasági élet ordít a részvényjog i*eformja után, mert tökéletesen igaza van mindenkinek, úgy a többségi, mint a kisebbségi részvényes éknek, akik aziránt áhitoznak, hogy jöjjön egy jótékony Modifikációs eső, mert — hogy a részvényjognál maradjunk -- ma már gazdasági élet nem képzelhető el nagyobb gazdasági célkitűzés nélkül, a nagyobb gazdasági célkitűzés pedig csak úgy lehetséges, ha nagyobb tőke van együtt. Nincs semmi baj addig, amíg ez a nagyobb tőke tőketömörítés útján létrejön, tehát a részvénytársasági forma előáll, azonban ennek előállásakor már két érdek ütközik össze egymással: a kisrészvényeseké és a nagyrészvényeseké, az^ utóbbiak többségénél fogva felállított célkitűzés terén. Nyilvánvaló dolog, hogy mindkét érdek igen nagy érdek. A kisrészvényes azért kiáltoz, hogy nem lehet tőlem elvenni az elővételi jogot, mert az az én tulajdonom, viszont az az indokolás is helytálló, hogy elveszem, mert a nagy gazdasági célkitűzés olyan konjunktúrák bekapcsolását kívánja, amely konjunktúrák a te.elvett magánjogodnak kellő ellenértékét képezik és fontosabbnak tartom az én nagy gazdasági célkitűzésem szolgálatát, mint a te jogod feltétlen tiszteletben tartását. Lehetetlenség azonban szemet hunyni az előtt a jelenség előtt, amely különösen a részvénytársaságok igazgatásánál tapasztalhatók. Lehetetlenség az igazgatóság és különösen a vezérigazgatók helyzete előtt szemet hunyni. Olyan gazdasági jelenségek mutatkoznak, amelyek igenis kodifikációt várnak, mert különben mérgező hatásukat továbbviszik és az egész gazdasági élettel szemben olyan bizalmatlanságot keltenek, amely bizalmatlanság gazdaságilag abszolúte nem kívánatos. Ennek a törvénynek megalkotása tehát éppen olyan kiáltóan szükséges, mint amennyire gazdaságilag kiáltóan szükséges a korlátolt felelősségi társaságokról szóló törvény meghozatala. Amilyen nagy megnyugvással vettem, hogy az igazságügyminiszter úr bejelentette ezeknek a törvényeknek meghozatalát, bár teljes tisztelettel vagyok a kereskedelemügyi miniszter úr iránt, de ennek a törvénynek meghozatalát nem látom megnyugvással a kereskedelemügyi miniszter úr kezében, hiszen... Elnök; A képviselő urat figyelmeztetnem