Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Az országgyűlés képviselőházának 3Ô2. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. 295 a pereseljárás egyszerűsítése. En aggállyal nézek minden pereseljárási egyszerűsítés elé, amely az eljárási szabályokat érintené, mert mi történhetik itt? Vagy az történhetik, hogy a fellebbezési fórumokat akarják csökkenteni, amit nem helyeselhetünk, vagy átsíbqlnak törvényszéki ügyeket a járásbírósághoz, járásbírósági ügyeket a békebírákhoz. Én őszintén megvallva, ebben az igazságszolgáltatásnak semmi nagyobb egyszerűsítését nem látom. Számolnunk kell azzal a kétségtelen körülménnyel, hogy a perek száma 90%-al megnőtt, hogy a bírák számát 90%-al emelni nem tudtuk és^ nem is fogjuk emelni. Más módon kell tehát segíteni: méltóztassék igénybevenni a modern technikát, méltóztassék írógépeket beszerezni a bíróságokhoz. (Helyeslés.) Azzal nem sokat érünk, ha a bíró, ahelyett, hogy maga írná a jegyzőkönyvet, diktálja ezt a szintén írótollal író jegyzőnek; csak a szellemi munkája konnyebbedik meg és a keze nem fog annyira elfáradni, időben azonban ez sok megtakarítást nem jelent. Ellenben, amikor minden valamirevaló ügyvédi iroda, minden kisbank, sőt sok privát ember is írógéppel dolgozik, nem tudom megérteni, hogy miért zárják el a bíróságot éppen az írógéppel való jegyzőkönyv vezetéstől? En ennek az írógéptől való rettegésnek egy klasszikus tradíciójára emlékezem. A háború előtt az egyik budapesti bíróságnál valamelyik bíró elkövette azt a függelemsértést, hogy beszerzett magának egy írógépet és azon maga írta ítéleteit és jegyzőkönyveit. Fegyelmit kapót érte. Ma már ezen túl vagyunk. Ma, amikor olyan írógép van, amellyel nyolcszor, tízszer gyorsabban lehet dolgozni, be kell hozni az írógépeket a jegyzőkönyvvezetésnél és az ítéletek fogalmazásánál, elvben mondván ki, hogy lehetőleg minden tárgyalási érdemleges jegyzőkönyv írógépbe diktálandó és a bíráknak módot kell adni arra, hogy írógépbe diktálják ítéleteiket. Ezzel elérjük a gyorsítást. Nem nehéz elképzelni azt, hogy hány ügyet tudna letárgyalni egy bíró. ha a jegyzőkönyvet gépbe diktálhatná. Az írógépek költségeire nézve is van javaslatom. Számításokat eszközöltem, mert esetleg attól lehet tartani, hogy az írógépektől azért riadna vissza az állam, mert ez óriási befektetést igényelne. En tudom azt, hogy az ügyvédek nagyrésze a legnagyobb készséggel venné azt, ha némi kis költségmegtérítés ellenében a tárgyalási jegyzőkönyveknek egy példányát megkaphatná akkor, amidőn a bíró a bírósági példányt diktálja. (Felkiáltások: Több helyen megvan -már!) Ez a gyakorlatban sok helyen megvan, sőt tudok sok vidéki járásbíróságot, ahol az ügyvédek tartanak írógépet a saját költségükön, amelyet a hivatali vizsgálat alkalmával eltüntetnek, nehogy mint leltáron felüli tárgy szerepeljen a leltár felvételekor. A költségek kérdését tehát egészen egyszerűen mindenütt meg lehetne oldani úgy, hogy a jegyzőkönyveknek egy-egy példányát ívenkénti Öt fillér megtérítés ellenében kapnák az ügyvédek. Kiszámítottam, hogy egy bíróra csak ezer ilyen jegyzőkönyvet számítva öt fillérjével, hat esztendő alatt kikerülne ebből a megtérítésből egy írógép ára. Miután a zöld lámpa kigyulladt, csupán távirati stílusban kívánóin az illetéki szabályokra felhívni az igazságügyminiszter úr figyelmét. Lehetetlen állapot, hogy nálunk kétféle beadványi bélyegtétel van; fokozatos illeték és ívbélyeg is a periratok után. Azelőtt volt ívbélyeg, ma pedig fokozatos illeték- és ívbélyeg van, aminek következménye az, hogy az embernek logaritmussal kell számolnia egy-egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. JÖEÍ. ügyben, hogy mennyi illetéket kell ráragasztania. Méltóztassék egyszerűen a fokozatos illeték^ elvét alkalmazni, azt is egyszerűsíteni és az ívbélyegeket mellőzni. Ezzel kapcsolatban fel akarom hívni a figyelmet, a szegényjogon megadott bélyegmentességgel való visszaélésre. A felperesi sze* gényjogon való bélyegmentesség a vagyonos alperes helyzetét nem érinti, saját perirataira az alperes köteles bélyeget ragasztani. A múltkor láttam egy pert, melyben az alperes — vagyonos lévén — kénytelen volt egy ellene szegényjogon bélyegmentesen indított 12,500.000 pengős perben 12.500 pengő bélyeget ragasztani saját periratára egy teljesen alaptalan perben való védekezése során. Ezzel tönkre lehet tenni az illetőt. Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni. Krüger Aladár: Egy mondat az egész. Méltóztassék elrendelni, hogyha a felperes szegényjogon bélyegmentesen perel, alperesnek is adassék meg a bélyegmentesség és csak pervesztés esetén legyen köteles bélyeget leróni. Befejezésül csak egyre kívánóim még felhívni a figyelmet, amiről már szó volt, nevezetesen, hogy aggódva hallom azt a kísérletet, hogy az ügyvédkérdés megoldásánál a jogi oktatás éveinek felemeléséről is

1 szó van. Öt évre a jogi oktatást felemelni felesleges, a mai négy óv is elég, csak tessék jobban kihasználni éls tessék egyes felesleges tárgyakat, mint az osztrák jogot, mellőzni, erre semmi szükség sincs. Sajnálattal hallom azt is, hogy szó van a joggyakorlati idő felemeléséről is. Ezt négy évről öt évre felemelni szintén fölösleges, s ennek az volna a következménye, hogy az emberek családalapítása és a pálya megkezdésének lehetősége minél későblbre kitolassék. Erre sincs szükség'. Miután az igazságügyminiszter úr Programm jáb ól, az egész költségvetésből és a kormány politikájából azt látom, hogy az igazságügy kérdését szeretettel karolja fel; miután meg vagyok győződve arról, hogy ebben a kérdésben pártkérdést felvetni nem szabad; hogy az igazságügyi tárca mindnyájunk érdeke, mert a magyar jog ezeréves büszkesége Magyarországnak, amelyet ezer éven túl is fenn akarunk tartani; mivel ezt az ezeréves büszkesé günket az igazságügyminiszter úr kezében jó kezekben^ látom, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Az igazságügyi miniszter úr nagyon nagyvonalú programmot adott, olyan nagyvonalú programmot, amilyen igazságügyi minisztereinktől az utóbbi időben nem igen kaptunk. Egészen őszintén megvallom, nem is vagyok hozzászokva, hogy igazságügyminisztereink ilyen határozott, mindenre kiterjedő komoly programmal lépjenek a képviselőház elé. (östör József: Talán rosszul is esik?) Nekünk csak egyetlen egy kérésünk van az igazságügyminiszer úrhoz, az, hogy amiről itt ma méltóztatott beszélni, azt méltóztassék a gyakorlatba is átvinni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Rajtam nem fog múlni!) Mi ugyanis nem vagyunk nagyon elkényeztetve a t. kormány többi minisizterei részéről abban az irányban, hogy mindazt, amit programmként elmondanak, át is vigyék a gyakorlatba. Ha mindaz, amit a Bethlen-kormány gazdasági miniszterei ebben a Házban elmen44