Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

266 Az országgyűlés képviselőházának zálodott, tehát a gazdasági életben nagyobb megrázkódtatástól nem kell tartani, akkor ezt a kérdést is napirendre fogja tűzni a kormány és îbben a kérdésben is végleges helyzetet fog te­. 3mteni, Itt is az a helyzet, hogy tíz évvel a for­r adalomnak lezajlása után még mindig vannak emberek, — és pedig elég szép számmal — akik nem tudnak visszatérni az országba; nem^ tud­nak visszatérni azért, mert ebben a kérdésben sem hajlandó a kormány a megbocsátás alap­jára helyezkedni és nem hajlandó ezekre vonat­kozólag is ugyanolyan mértékkel mérni, mint amilyen mértékkel mér az ellenforradalom gyil­kosaira és rablóira nézve- Kérem tehát az igaz­ságügyminiszter urat, hogy e kérdésnek is mi­előbbi megoldása iránt intézkedni méltóztassék. Az igen t. előadó úr előadói beszédében meg­lehetősen élesen elítélte azoknak az úgynevezett reklámpereknek tömegét, — (örffy Imre előadó: Tömegét nem mondottam!) — ha jól emlékszem, utalt a Kúria elnökére, aki újévi beszédében uf^vancsak elítélte ezeket a pereket — amelyek­kel elárasztják a bíróságot. Tökéletesen igaza van az igen t. előadó úrnak, és igazuk van mind­azoknak, akik megállapítják, hogy ma a bírósá­got túlontúl foglalkoztatják olyan ügyekkel, amelyek tulajdonképpen nem is tartoznának a bíróság elé; ma azonban az emberek érzékeny­sége talán túlfejlődött és olyan^ dolgokért is a bíróság elé mennek, amilyenekért a múltban egváltalában nem szoktak az emberek bírói jog­segélyt igénybevenni. Amikor azonban ezt megállapítjuk, nem szabad figyelmenkívül hagynunk azt, hogy az ilyen tömegperekre vonatkozóan az iskolapél­dát maga a kir. ügyészség mutatta. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kir. ügyészség volt f az, amely indokolatlanul a perek és büntetőeljárá­sok egész lavináját indította meg; ilyenek vol­tak — hogy egyébről ne beszéljek — a közlési perek. JJgyanezt mondhatom az ügyészség állás­foglalására vonatkozóan akkor, amikor minden­egyes esetben, egy alaptalan feljelentés, egy haragos levél alapján vállalta az állami és tár­sadalmi rend hatályosabb védelméről szóló tör­vénybe ütköző bűncselekmények miatt az eljá­rás megindítását. Ugyanezt kéli mondanom ak­kor is, amikor látjuk, hogy tömegesen indítot­tak és indítanak még ma is kormányzósértési pereket. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Alig van ilyen per! — Malasits Géza közbeszól.) Igaza van Malasits képviselőtársamnak, hogy Ferenc József király egész uralkodása alatt nem produkáltak annyi királysértési pert, mint amennyi kormányzósértési pert az utolsó évek­ben — talán az utolsó években nem, de azt meg­előzőleg — indítottak. (Zsitvay Tibor igazság­ügy miniszter: Két év óta alig van!) Azonkívül itt van a királyság intézménye elleni vétség miatt indított perek tömege. Ha valaki feláll valahol s akár nyilvános gyüleke­zetben, akár privát társalgás alkalmával csak párhuzamot von a királyság és köztársaság in­tézménye vagy alkotmányjogi berendezése kö­zött, és van a társaságban valaki, aki a kritikai megnyilatkozást bántónak, sértőnek találja s egyszerűen megy és feljelentést tesz a kir. ügyészségen, akkor a kir. ügyészség mindig ott áll a vád álláspontjára helyezkedve és védi a királyság intézményét, legalábbis olyan mérték­ben, — és tapasztalatból mondhatom, igen t. igazságügyminiszter úr, hogy maga bíróság is úgy védi a királyság intézményét — mintha fenn a budai Várban ma is ott ülne a koronás király és visszaszerezte volna az ország réigi határait. Ha ez megtörtént volna, akkor sem kellene megvédeni a királyság intézményét any­301. ülése 1929 május 29-én, szerdán. nyira, mint ahogy megvédik ma, amikor nincs királyunk és nem is tudjuk, hogy ki lesz a ki­rály. (Rothenstein Mór: Talán nem is lesz!) Ta­lán méltóztassék a kir. ügyészségnek e tömeg­perek megindítását abbahagyni, s ha a kir, ügyészség ezt abbahagyja, akkor ez jó példával fog hatni az állampolgárok egyéb rétegeire is, és akkor ezek a perek feltétlenül csökkenni fognak. Ezen az úgynevezett reklámperek számának apasztására, t. Képviselőház és igen t. igazság­ügyminiszter úr, nagyon jó módszer volna az, ha a maga büntető igazságszolgáltatás példát statuálna azzal, hogy nem hozna mindenegyes esetben marasztaló ítéletet vagy pedig az alap­talanfeljelentőket marasztalná el ezen ügy meg­indítása által okozott költségekben. Hogy azon­ban e tekintetben mi megy végbe, annak doku­mentálására ajánlom az igazságügyminiszter úr figyelmébe a ma délután megjelent lapokat, amelyek beszámolnak egy délelőtt lefolyt tör­vényszéki tárgyalásról, ahol sajtóvétségért be­csületsértésben vagy rágalmazásban — nem tu­dom pontosan — elítéltek valakit azért, mert az egyik lap leközölt egy fényképet, és pedig amszterdami olimpiászra kiküldött sakkbajnok fényképét és valakinek a képét kihagyták, il­letve retusirozták a képből azért, mert csak pót­kiküldött volt és csak abban az esetben jöhetett ott számításba, ha valamelyik bajnok megbete­gedett volna és nem tudott volna az olimpiai versenyben résztvenni. Méltóztassék igen t. igazságügyminiszter úr elképzelni, hogyha akad magyar bíró, aki már azért is megállapítja a rágalmazás vagy becsü­letsértés tényálladékát, mert egy fényképen nem közlik valakinek a képét, akkor igazán megáll az emberben minden józan ész és minden józan kritika és természetesnek találja, hogy akadnak emberek, akik reklámperek tömegével árasztják el a bíróságot, mert hiszen természe­tes, hogyha ilyesmiért marasztaló ítéletet lehet hozni, akkor valósággal rábocsátják a bírósá­gokra az embereket, hogy ilyen alaptalan felje­lentéseket tegyenek és ilyen alaptalan pereket indítsanak. Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim fel­említették az ügyvédkérdést is, mint egyik olyan problémáját az igazságszolgáltatásnak, amelyet meg kell oldani. Az előttem felszólalt Erodi­Harrach Tihamér t. képviselőtársam akkor, amikor ezt . a kérdést felvetette,^ egyúttal fel­hozta a szegényügyi védelem kérdését, mint egy olyan megoldási lehetőséget, amelynek helyes vagy helytelen rendezése ad munkalehetőséget az ügyvédeknek, és rámutatott a zugirászát kérdésére. T. Képviselőház! Bármennyire azon az állás­ponton vagyok is, hogy ebben a kérdésben- az ügyvédnyomor kérdésében valamit tenni kell az igazságügyi kormánynak és tényleg rendet kell teremteni a szegényügyi védelem kérdésében, mégis kérem az igazságügyminiszter urat arra, hogy ne oly módon méltóztassék ebbe a kér­désbe belenyúlni, és ne oly módon méltóztassék azt megoldani, hogy azok adják meg az árát a szegényügyi védelem kérdése megoldásának, akik^ tulajdonkénnen rászorulnak arra, hogy szegényügyi védelmet nyerjenek. Méltóztassék elhinni, — és e tekintetben, azt hiszem, azok az ügyvédkartársaim is, akik itt ülnek a Két)vi­selőházban mint képviselők, be fogják látni, hogy ebben igazam van — hogv az a csekélység, hogy megszüntetik vagy megszorítják azt, hogy inp'venes védelmet nyújtanak néha kamarai ki­rendelés alapján néhány szegénynek, ez még nem oldja meg az ügyvédség kérdését, ahogy

Next

/
Thumbnails
Contents