Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

Az országgyűlés képviselőházának í ben az egy tekintetben előttem szólott igen t. képviselőtársam példáját, egy azt hiszem, ő előtte is illetékes faktorra, egy német tudósra akarok hivatkozni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azzal kezdem, hogy elsősorban való kötelességemnek tartom, hogy a legnagyobb határozottsággal tiltakozom már én is — bár ezt bizonyosan megteszi majd a legilletékesebb tényező, a mélyen t. miniszterelnök úr is — Farkas István képviselő úrnak a miniszterelnök úr vasárnapi, a névtelen hős emlékének monumentuma előtt elhangzott és a magyar nép lelkéből fakadt igaz, önérzetes, bátor és becsületes magyar beszédét meghamisító beállítása ellen. (Helyeslés.) Abban nem volt kardcsörtetés, ezt csak a rosszindulat és a haza érdekein felülemelkedő pártérdek, ördögi lélek sugallhat!a valakinek és én mélyen sajnálom, hogy az az ördögi lélek egy magyar képviselőnek a lelkét szállotta meg. (Krisztián Imre: Vörös lelkét!) Ami már most azt a kérdést illeti, amelyet előttem szólott igen t. képviselőtársam feltett, hogy mit kapnak majd a tőlünk elszakított, elrablott nemzetiségek, ha majd megint arról lesz szó, hogy a történelmi Magyarország az igazságnak, a történelem szükségességének, ezerév joq-ának megfelelően, az isteni törvénynek, a természet törvényének és az emberi igazságosság törvényeinek megfelelően helyreállíttatok, erre a kérdésre igen könnyű megfelelni. (Szilágyi Lajos: Ugyanazt, amit más nemzetiségek.) Az'V amit ezer év óta élvezett Szent István koronájának országaiban, tekintet nélkül származásra, nyelvére, fajtájára, vallására, minden magyar állampolgár, az fog itt újra beállni, ami után sóvárognak nemcsak a tőlünk galádul elszakított magyar testvéreink, hanem sóvárog a tót, a rutbén, az oláh, s mindenki, aki visszasírja azt az időt, amikor egy volt, boldog volt ez az ország és boldogulhatott itt mindenki, tekintet nélkül a nyelvére, felekezetére, származására. {Ügy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Nem mindig jó volt a nemzetiségi politika.) T. képviselőtársam, akkor nem ismerik a magyar történelmet. (Felkiáltások jobbfelől: Honnan ismernék? — Krisztián Imre: A nemzetközit ismeri. — Zaj.) Onnan ismerhetné, ahonnan mindannyiunknak ismernünk kell: az elemi iskolákból, középiskolákból s a magánszorgalomból való készültségéből. (Zaj.) Mondom, nem hivatkozom egyébre, mint ezeréves magyar történelmünk tanulságaira. De ott van a halhatatlan Eötvös József báró nevéhez fűződő 1868 : XLIV. te, a nemzeti egyenjogúságról, annak az Eötvös bárónak, aki azt mondotta, — hogy ne múljék el ez à kis felszólalásom idézet nélkül (Derültség.) — «ha fennmarad nevem, márványszobor helyett eszméim győzedelme legyen legszebb emlék jelem.» Ez olyan tanítás, olyan testamentum, amely nemcsak költőnek, tudósnak, írónak, hanem minden közéleti embernek is példaadásul szolgálhat Ez a szobor ne márvány legyen, hanem az eszmék győzedelme, diadala hirdesse a nagyemberek dicsőségét, nagyságát. (Tetszés a jobboldalon.) Mint mondottam, a magyar nemzetiségi politikával kapcsolatban, amely a nemzeti kisebbségek közül különösen a németségre vonatkozik, felhívom a t. Ház figyelmét Lux József Ágostonnak, egy kiváló német tudósnak 1917-ben megjelent könyvére, «Ungarn, eine mitteleuropäische Entdeckung» címűre, amely könyvet bizonyára előttem szóló képviselőtársam is méltóztatik elfogadni irányadóul ebben a-kérdésben, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXL 1. ülése 1929 május 29-én, szerdán. 245 mert elfogulatlan ember írta, aki beutazta egész Magyarországot. Azt mondja ez a tudós (olvassa): «Utazásomközben megfordultam a nyugatmagyarországi német parasztoknál, a hienceknél is, akik rettenetes német dialektusban beszélnek. Ez a dialektus ott még Nagy Károly idejéből maradt, aki, több mint ezeréve idetelepítette őket. Egy szót sem értek ebből a nyelvből.» A bajor tudós egy szót sem ért a magyarországi német kisebbségek nyelvéből. «Ilyen eredetiségben maradt meg a nyelv és a népviselet ezer éven át», — mondja nem Jánossy Gábor, a kemenesaljai magyar, (Derültséa.) hanem a német s nem a fantázia beszél belőle, mert a sörivó németnek nincsen fantáziája, (Derültség.) hanem beszél belőle az elfogulatlan tudós. Azt mondja azután (olvassa): «Magyarország nemzetiségi kérdésének elbírálásánál a magyar álláspont az irányadó, mert ebben a magyar és nem magyar állampolgárok egyek. Ez az egység szükséges az állam erőssége miatt, mert csakis ez képes a népek helyzetét, azok gazdasági és kulturális előmenetelét biztosítani. Ezért csatlakoznak örömmel és önként a németek, különösen a svábok, az erős magyarsághoz, amelytől védelmüket várják.» Es végezetül (olvassa): «őrültség arról beszélni, hogy a németeket elnyomják, — mondja ez a német elfogulatlan tudós — ezt csak az alldeutsch-ok mondják s az entente ágensei, akik hamis értesülések alapján a kelet kisebb népeinek önálló szervezetét akarják megcsinálni és ezáltal a szétdarabolás munkáját keresztülvinni.» Ismétlem, a magyar türelem, a magyar lovagiasság, a magyar szabadságszeretet, a magyar testvéri érzés, ezer éven át ennek a nemzetnek, ennek az államnak megalapításában is fundamentális gondolat volt, amely ezer éven keresztül jóban és rosszban öszeforrasztotta az államalkotó és államfenntartó magyarsággal a nemzetiségeket, amelyek, ismétlem, sírva vágyódnak vissza a magyar szent korona uralma alá. Ez fogja ezentúl is vezetni és irányítani a magyar közéletet, minden magyar kormány politikáját és mert ez kidomborodva látom a miniszterelnök úr és kormányának politikájában, a tárca költségvetését megszavazom. (Elénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Meskó Zoltán: Meskó Zoltán: Mélyen t. Ház! Az előttem felszólalt Bleyer t. képviselőtársam foglalkozott az én beszédemmel és egy ártatlan megjegyzésemet súlyos kritika tárgyává tette. En beszédemben, a névmagyarosítást tettem szóvá, s azt hiszem, ehhez nekem, magyar embernek Magyarországon jogom van, sőt ez kötelességem is. A nemzetiségi kérdést egyáltalában nem érintettem, csak azt szegeztem le, amit most ismét leszögezek, hogy ebben az országban minden magyar embernek joga van a magyar névhez, ehhez külön érdemeket nem kell senkinek sem szereznie, feddhtetlen erkölcsű életet kell élnie, erkölcsi szempontból kifogástalannak kell lennie, és ezáltal jogot formálhat a magyar névre. A nemzeti kérdéssel egyáltalában nem foglalkoztam. Kénytelen vagyok azonban most egy pár megjegyzést tenni. Igenis helyeslem a magyar királyi kormánynak és a kormányelnök úrnak nemzetiségi politikáját. Az a beszéd, amelyet most itt a t. képviselő úr elmondott, szép beszéd, helyes beszéd, de szerettem volna, ha azt rádión mondotta volna el, vagy grammofonba vették volna fel és ha azok az emberek, akik egészen másképp izgatják a magyar svábságot''..-. ;". (Bleyer Jakab: Neveket kérek! Mert ezek frá37