Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

Áz országgyűlés képviselőházának 301. ülése 1929 május 29-én, szerdán. 239 jára, amely most is Nyugatról jön, mint ahogy Nyugatról jött annak idején, Szent István korszakában az a gondolat, hogy vegyék fel a nyugati berendezkedést, s a magyar állam ennek alapján erősödött meg. A mostani Bethlen kormány nem mer annyira elmenni, amennyire Szent István elment ezer esztendővel ezelőtt, nem meri felvenni azt a berendezkedést, amelylyel a trianoni sérelmeket orvosolni tudná. Bólogathat a miniszterelnök úr és védekezhetik ez ellen, de a tény az, hogy a miniszterelnök úr az egyoldalú, feudális álláspontot érvényesíti az állam egész igazgatásának területén. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Dehogy!) A miniszterelnök úr elnyomja a közszabadságokat. Amíg Debrecenben arról beszélt, hogy a népet be kell engedni a közületekbe, amíg a múlt évben Debrecenben arról beszélt és a választások alatt arról szavalt, hogy a közületeket át kell alakítani és a népet be kell oda engedni, addig csinált egy fasiszta rendszert, egy érdekképviseleti rendszert, amelyből a népet kizárja, mert ott a virilisták ugyanannyi jogot kapnak, minthogy ugyanannyit választhat néhány száz ember, mint más 10.000 vagy 20.000 ember. (Simon András: A képviselő úr is a fasiszta rendszer alapján áll?) Nem állok annak az alapján. De ha a miniszterelnök úr tudja, akkor ezt is meg csinálja, s ez sokkal becsületesebb szándék, mint az az álparlamentarizmus, amely^ nálunk van, ahol a miniszterelnökségről irányítják az egész sajtót, a szellemi életet, ahol a sajtót a miniszterelnökség dirigálja, leint sajtóorgánumokat, betiltja cikkek közlését és bizonyos dolgok leleplezését, amelyeket azután nem mer a sajtó közölni. Hát ez a szabadság, ez az élet, ez az alkotmányos élet? Lehetséges ez, ezzel akarják a trianoni jégkérget felolvasztani, ezzel az erőszakkal és terrorral, amelyet itt fenntartanak? Gondolkozhatik a kormány és a kormánypárt akárhogy, de be kell látniok, hogy az a rendszer, amely Bethlen István személyéhez fűződik, nem ért el sikereket és eredményeket. (Szüts István: De igen!) Hol? (Szüts István: Mindenütt!) Az, hogy pang az ipar, hogy a magyar népnek ki kell vándorolnia az országból, hogy a napszám 1 pengő 20 fillér, hogy a magyar parasztság nem tud megélni, hogy felesleges terményeinket nem tudjuk értékesíteni, hogy iparunk és kereskedelmünk leépült, ez az eredmény? Avagy az, hogy idehozták nagy diadallal a lengyel külügyminisztert, hogy itt volt az olasz külügyi államtitkár? (Jánossy Gábor: Az igenis eredmény. — Malasits Géza: Közben az olaszok felemelték a gabonavámokat!) Ezek azok az eredmények, amelyeket elkönyvelhetnek önök a maguk javára, (Jánossy Gábor: Az ország javára! — Malasits Géza: . Az ország javára?) de az ország népe tisztában van vele, hogy ezek látszat dolgok, külszín, színpad, an^ely mögött ott van, ott pusztul és^ elvész a nép, és az urak mulatnak, az urak parádéznak, (Jánossy Gábor: Ki mulat? Ki parádézik?) az urak jól élnek. Az az idő jut az ember eszébe, a rómaiak életéből, amikor mennél nyomorultabb volt az élet, annál jobban tobzódtak a pompában. Itt is azt látjuk és nem azt, hogy reálisan, gyakorlatilag megfognák a kérdéseket és kielégítenék azokat a szükségleteit az országnak, amelyek alkalmasak arra, hogy itt enyhítsék a közgazdasági állapotot, megszüntessék a szociális bajokat és lehetővé tegyék egy nemzet életében a kultúra fejlődését. T. Ház! A miniszterelnök úr nem szereti ezeket a hangokat, de erről az oldalról mi nem szoktunk tömjénezni, (Jánossy Gábor: Itt sem tömjénez senki!) nem szoktunk felköszöntökét mondani, hanem kritikát szoktunk mondani, (Meskó Zoltán: Mi is!) mert ez a kötelességünk, ez a feladatunk. A miniszterelnök úr különböző nyilatkozatai, amelyek egyrészt Franciaország felé akartak kedvező hangulatot csinálni, másrészt a kisentente felé akartak erőt mutatni, nem azt bizonyítják, hogy a miniszterelnök úr jól irányítja a külpolitikát, nem azt bizonyítják, hogy jó külpolitikát csinál, mert hiszen ennek az ellenhangjai máris megvannak, hanem csak azt bizonyítják, hogy a miniszterelnök úr nem tud ráhelyezkedni arra az álláspontra, hogy Magyarországnak békés, jóindulatú politikát kell külpolitikailag is csinálni. Nyolc esztendő alatt nem tudta elérni a magyar kormány azt, hogy a kisentente jégkérgét megtörje, s nyolc esztendő után a kisentente gyűrűje erősebb, mint akármikor volt, (Simon András: Ezt önök sem hiszik! — Malasits Géza: Dehogy nem!) és e mellett a gyűrű mellett áll ma \% Franciaország, e mellett a gyűrű mellett áll többé-kevésbbé Anglia. Ha tehát a miniszterelnök úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy itt egy olasz-magyar-lengyel államcsoportosulást hozzon létre, ezzel nem azt fogja elérni a magyar kormány, hogy meggyengíti a kisentente gyűrűjét és felolvasztja azt jégkérget, amely itt van Magyarország körül, hanem azt éri el, hogy Mussolini kedvező. sikereket fog elérni ezen keresztül a franciáknál, és a magyar kormány megint úgy jár ennél a kérdésnél, mint járt annakidején a hármasszövetség a háború kitörésekor Olaszországgal. (Jánossy Gábor: Külpolitikai időjóslás!) Igen t. Ház! Nyilvánvaló, nem kell hozzá más, csak egy kis áttekintés, hogy Magyarország sorsa szorosan attól függ, hogy a környező államokkal milyen viszonyban tud lenni. Már kimutattam itt a Házban és csak ismételem, hogy Magyarország éppen a kormány helytelen politikája miatt vesztette el azokat a területeket, amelyek az iparnak, a kereskedelemnek lerakodóhelyei, piacai voltak. Szerbiát, Romániát azért vesztette el a magvar kormány, mert nem volt képes eredményesen fellépni a kisentente politikájával szemben és nem tudta a kisentente gyűrűjét megtörni. A kisentenek ez a gyűrűje ma erősebb, mint bármikor volt. Magyarországon pedig leépült az ipar, az ipari leépüléssel szemben pedig nem tudja nyersterményeit értékesíteni. Ha megnézik önök az Olaszországgal való forgalmunkat, azt fogják látni, hogy a magyar bevitel évről-évre kevesebb lett, ellenben az olasz behozatal fokrólfokra növekedett, erősebb és hatalmasabb lett, úgyhogy Olaszországnak van haszna abból, hogy velünk jó viszonyban van, és a kormány látszólagos külpolitikai sikerének gazdaságilag fizetjük meg az árát, Magyarországot kizsákmányolja gazdaságilag Olaszország. Ha ezek azok a sikerek, amelyekrőli: önök említést tesznek, amelyeket önök dicsőítenek, jónak találnak, ám vigyék tovább, de ez az * országnak nem előnyére, hanem hátrányára szolgál. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr nyilatkozott itt különböző irányokban, legutóbb a vasárnapi napon, amikor a rokkantakról, a háborúban meghaltakról volt szó, amikor nekik emléket állítottak. Mi is tisztelettel hajlunk meg az ő emlékük előtt, tisztelettel adózunk nekik. A miniszterelnök úrnak az a beszéde azonban, amelyet ott tartott, szintén belekapcsolódik a többi nyilatkozatokba. Meg kell erről is emlékeznem, és azután akarom a konklúziót levonni. A miniszterelnök úr ugyanis 36*