Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

"Azországgyűlés képviselőházának 3ü urat, hogy a keresztény-gazdaságipárt sem azért karolta fel a Dréhr-féle tervet, mert az állaim könnyelmű' költekezését akarja előmozdítani, hanem azért, mert megtakarításokat akar eszközölni, mert az állampolgárok sanyarú sorsán akar könnyíteni és mert produktív befektetések céljaira összegeket óhajt felszabadítani. Az összegek hovafordítása szempontjából ellenőrző jogát majd a legéberebb figyelemmel fogja ez a párt gyakorolni. Még arról óhajtok megemlékezni, hofv Wekerle pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban mondott egy érvet, amelyre itt a Ház plénuma előtt nem akarok kitérni, de akik ott voltak, azt hiszem, meg fogják érteni, ha azt mondom, hogy nagyon könnyű feladat volna a magvar államot jelenleg terhelő nyugdíj terhek kettéválasztása és ezáltal ennek a kérdésnek kielégítő megoldása. Mindezek alapján tisztelettel kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék tájékoztatni a Házat, vájjon tényleg komolyan óhajt-e ezzel a kérdéssel foglalkozni s hogy körülbelül mikorra kaphatunk ezekre választ a hivatalos tényezőktől. Kétségtelen azonban az is, hogy a nyugdíjkérdés rendezése ésegy esetleg ezzel kapcsolatosan végrehajtandó tisztviselői fizetésrendezés által a magyar nemzet tisztviselői karának érdekeit mozdítaná elő és az ő érdekükben terhet rakna gyermekeinek és unokáinak vállára. Ezzel szemben az ország a tisztviselői kartól fokozott és a multakhoz képest elasztikusabb és emberibb munkát vár. Mint általános költségvetési beszédemben is kiemeltem, az esetleges hiányosabb vagy gyengébb munkáért mi nem a tisztviselőket személyesen tesszük felelőssé, hanem a rendszert, amely jelenleg fennáll. Ma a tisztviselők felvételénél a kritérium a protekció, már pedig ez a kritérium nem a legalkalmasabb arra, hogy a legmegfelelőbb és a legjobb tisztviselőket biztosítsa az ország számára. Újból sürgetem tehát, hogy a tisztviselők felvételét egy független és önálló orgánum gyakorolja. Ezt, a magyar viszonyokat szem előtt tartva, úgy tudnám elképzelni, hogy egy magas erkölcsi kvalifikációval bíró testület bírálná el a pályázókat személyesen abból a szempontból, hogy nemzetelleni vétség erkölcstelen élet, büntetett előélet szempontjából vagy más szempontból joggal kifogásolható-e az ő alkalmazásuk. Ennek a testületnek azonban csak negatív hatásköre volna: megtagadhatná egyes pályázóktól a jogot, hogy pályázzanak. Azután minden egyes felvétel írásbeli vizsga alapján történnék, úgy, hogy a vizsgáztató bizottság nem tudná, kinek a munkáját bírálná felül, nehogy a személyes befolyás bármilyen módon érvényesülhessen. Még az előléptetésnél is ezt a rendszert szeretném követni: szintén egy önálló és független^ bizottság döntene a soronkívüli előléptetések kérdésében, a feljebbvaló ajánlata alapján, de csak a teljesített munka következtében vagy különleges vizsga eredményének alapján. Ezek a most és az általános vita alkalmával általam elmondottak csak egy csekély részét, töredékét teszik egy olyan általános, bürokratikus reformnak, amelynek megkezdése immár halaszthatatlan kötelesség és amelynek terén az iniciatívát a miniszterelnök úrtól várja az ország. Mielőtt felszólalásomat befejezném, engedje még a mélyen t. Ház, hogy reflektáljak Gál Jenő igen t. képviselőtársamnak arra a mondására, amellyel azt a pártot, amelyhez tartozni szerencsésnek érzem magamat, a kereszténygazdasági pártot «nappal szék, éjjel ágy»p árinak nevezte. Én elhiszem, hogy sokan vannak, akik irigységgel szemlélik azt az. erkölcsi ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XXI. (;. ülése 1929 május 29-én, szerdám ,237 függetlenséget, amelynek birtokában itt pártunk felléphet és cselekszik. Sokan vannak, akiket feszélyez, hogy ez a párt nem viseltetik úgynevezett vak bizalommal a kormánnyal szemben és más módon sincs annyira lekötelezve a kormánynak, hogy ez állásfoglalásának prejudikálna. (Jánossy Gábor: A mienk sincs!) Másrészt azonban olyan bizalmatlansággal sem viseltetik a kormánnyal szemben, hogy ennek következtében tárgyilagos, helyes és elismert intézkedésekkel szemben személyi okokból lenne kénytelen állást foglalni. (Rothenstein Mór: Kormánytámogatás nélkül nem lettek volna olyan nagyok!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Hunyady Ferenc: Ennek a függetlenségnek és előítéletmentességnek megóvását a párt eminens érdekének tartom, de csodálkozom azon a bátorságon, hogy a demokratapártnak ez az érdemes tagja a kereszténygazdasagi pártot ilyen triviális hasonlattal illette. Én elismerem ,hogy a démokratapárt törpe kisebbség, és erős ellenhatással szemben került be a parlamentbe, de az ilyen erős ellenhatás emléke, a kötelességteljesítésnek, súlyos feladata a fokozott felelősségérzet egységbe szokta kovácsolni egy ilyen törpe párt tagjait. Ennek az egységnek megnyilvánulását a demokratapárt tagjai részéről a magyar parlamentben nélkülözzük, éppen azért ennek a pártnak nevében az ilyen Gál Jenő-féle éles és bántó támadásokat a mi pártunkkal szemben a leghatározottabban visszautasítjuk. (Űgy van! Űgy van! a balködépen. — Rothenstein Mór: Agyon vannak sújtva. — Derültség.) Végül meg akarok emlékezni a miniszterelnök úrnak a világsajtóban legutóbb történt megnyilatkozásairól. A nélkül, hogy az Écho de Toulouse-ban elkövetett kisiklásról meg akarnék emlékezni, lojálisán elismerem, hogy a Resto del Carino-ban foglalt nyilatkozatának az a része, amely a trón betöltésének kérdésvei foglalkozik, engem személyesen tökéletesen kielégít. Ügy gondolom, a miniszterelnök úr által is szolgált belső egység ügyének teszek szolgálatot akkor, amikor kijelentem, hogy ebben a kérdésben a belső egyséigfront kialakulása felé nagy állomásnak tekintem ezt a nyilatkozatot. Beszédemet befejezem. (Mozgás a jobboldalon.) Arra akarok rámutatni, hogy az állam és társadalom szervezésének... (Petrovácz Gyula: Az ilyen beszéddel szemben is türelmetlenek? — Ellenrnondésok jobb felől. — Petrovácz Gyula: Hálistent mondanak, mikor valaki befejezi a beszédét! — Zaj.) Közbeszóló képviselőtársam nagyon ritkán veszi igénybe a Ház türelmét azért, mert képessége nem volt hozzá, hogy azt a türelmet igénybe vegye. A magyar királyi miniszterelnök úrnak kötelessége a társadalom és állam szervezése. A miniszterelnök úrnak pedig sem képessége, sem hiyatottsága nem kevés, hogy ezt a feladatot teljesítse. Mégis, nem eléggé komoly iniciatívát látok ebben az irányban. Kernelem, hogy a jelenlegi súlyos válság, az a nehéz helyzet, amelyben a magyar állam jelenleg van, ösztökélni fogja a miniszterelnök urat arra, hogy alapvető módon foglalkozzék az állam- és társadalomszervezés kérdéseivel. Ebben a reményben a miniszterelnöki tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps a balközépen. — Rothenstein Mór: Na, ugye mondtam? — Derültség.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Előttem 36