Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

234 "Âz országgyűlés képviselőházának kor őket magukat destruálja az élet. Tessék elképzelni ezeknek az embereknek a mikro­kozmoszát, amelyben lezajlik az ő életjelensé­gük, amikor a legnagyobb idealizmussal, a leg­nagyobb eszményekkel eltelve kell beszélniök, optimizmust hirdetniök a magyar élet lehetősé­geiről, a magyar jobb jövendőről, akkor a sa­ját jelenjük pusztul és családjuk, egész exisz­tenciájuk romlásnak van kitéve. Nem azért beszélek én így v mert magam szoros, benső testvéri és vérségi kapcsolatot érzek a magyar újságírással, hanem beszélek, mint törvényhozó, aki tudom és érzem azt a felelősséget, amely bennünket is illet, ha a ma­gyar sajtó munkásai ilyen helyzetben vannak, mert a magyar sajtó munkásai azok, akik a maguk orgánumain, szócsövein keresztül ta­nítómesterei az életnek és a magyar társa­dalomnak és ha ezek a tanítók keserű lélek­kel nyúlnak tollúkhoz, és keserű lélekkel írják meg a maguk tudósításait, akkor annak mérge beleívódhatik a magyar társadalom vérkerin­gésébe és lelkületéibe. Tehát nekünk mente­nünk kell ezeket az exisztenciákat, a ma­gyar jövőnek ezeket a külön pionírjait olyan helyzetbe kell emelnünk, hogy legalálbb is relatív gondtal'ansággal élhessenek a maguk eszményi hivatásainak. Itt nagy szerepe lehet a sajtóosztálynak, ismeri a magyar újságírás szociális bajait. Tá­vol állok attól, hogy a kormány beavatkozását kívánjam olyan • sajtószabadsági ­; területen, amelynek intaktságát és integritását minden körülmények között meg akarom óvni. Az ál­lamnak és a kormánynak azonban vannak köte­lességei gazdasági vonatkozásban az állampol­gárok mindegyikével szemben és ebbe a rang­sorba állítom az újságírást és az újságírókat is. Méltóztassék a sajtóosztályon keresztül mérle­gelni azt, hogy milyen helyzetben van a mai magyar újságírás. Méltóztassék megtalálni a módokat arra, hogy pártállásra való tekintet nélkül minden magyar újságíró a maga becsü­letes, értékes hivatásának megfelelő tevékeny­séget fejthessen ki. Már voltam bátor több alkalommal és kü­lönösen a külügyi tárca költségvetésének tár­gyalása során említést tenni arról, hogy dip­lomáciai rendszerünk és szervezetünk azért nem lehet egészen tökéletes, mert hiszen inkább a diplomáciai iskolát járt bürokrata emberek kép­viselik a magyar ügyeket külföldön. Itt vannak azonban az élet által nevelt encyklopaedikus ismeretü és az élet minden vonatkozásával köz­vetlen kapcsolatban álló újságírók, akik tudo­mányosan képzettek, de viszont még az élet in­fernális részeiben is ismerik a szociális és gaz­dasági jelenségeket Megvan ahhoz minden nemzetközi ismeretük és a mellett megvan az a hallatlan vitalitásuk, élelmességük, leleményes­ségük és diplomatikus tehetségük, hogy ők bár­hol a világon a magyar ügynek hűséges és be­csületes sáfárjai lehessenek Miért nem lehet­séges az, hogy a magyar újságírásnak ezek a Tciváló értékei a sajtószolgálat terén igénybe­vétessenek különböző posztokon kint és más he­lyeken, gazdasági, szociálpolitikai és külpoli­tikai vonatkozásokban? TJj szerveket lehet léte­síteni, lehet gazdaságpolitikai, lehet külföldi, lehet szociálpolitikai osztályt felállítani más nemzetek szociális viszonyainak tanulmányozá­sára, jelentések küldésére, gazdaságpolitikai kérdések tanulmányozására. Ezek az emberek elmennek mindenhová. Ott vannak ezek a ki­váló újságírók, akik maguk mind született dip­lomaták, mert hiszen egész^ életük egy kozmikus világrendszer közepén, a táviró- és telefónhuza­301. ütése 1929 május "29-én, szerdán. lok szövevényében merül ki és őrlődik fel. Fel­veszik mint a szeizmográfok a napi élet minden jelenségét, feldolgozzák magukban pillanatok szerint, 24 órán belül történelmet csinálnak ezek az emberek, tehát történelmi megérzés van ben­nük a jelen minden szükséglete és a jövő minden ideálja felé. Azért voltam bátor ennél a költségvetési tételnél felhívni a t. miniszterelnök úr figyel­mét arra, hogy méltóztassék megfontolás tár­gyává tenni azt a súlyos gazdasági és szociális helyzetet, amelyben az újságírók vannak. Mél­tóztassék éppen a nemzeti jövő érdekében az orvoslásnak módjait megkísérelni. Itt elismeréssel kell megemlékeznem arról, hogy éppen a kabinet egy illusztris tagja, Vass József miniszter úr az újságírók jóléti intéz­ményein keresztül, a miniszterelnök úr hozzá­járulásával és efvüttérzésével is igyekezett a rokkant, a munkában kiöregedett újságírók jö­vőjét biztosítani. De a mai élet embereiről is kell gondoskodni. Ezeket a rokkantakkal kap­csolatos jótéteményeket hálával és köszönettel veszi tudomásul az újságíró társadalom, de vi­szont meg kell néznünk a ma harcolók csapatát, amely romlik és pusztul. Végeredményben ezek a dolgozó, és aktív emberek azok, akik részt­vesznek a nemzeti közmunkában, abban a mun­kában, amelyben a törvényhozás és a társada­lom különböző testületei egyaránt igyekeznek a nemzetet jobb és szebb jövendő felé segíteni. Tehát itt rajtuk, az aktív, dolgozó újságírókon kell segíteni. Köszönettel veszem tudomásul azt is, hogy itt a költségvetési tételben felemeltetett például a nyugdíjintézetnek évi hozzájárulása. Ez is egy nemes gesztus, ez is azt árulja el, hogy érzék van a kormányban az újságírás magasrendű, hivatása iránt; ezt az érzékét kell tehát kifej­leszteni ebben az irányban. Meg vagyok arról győződve, hogy itt aztán pártpolitikai szempon­tok nem játszhatnak szerepet. Én magam is voltam sajtóirodának tagja akkoriban, amikor a koalíciós kormány volt uralmon s tudom, ho­gyan készülnek a vidéki lapok számára a vezércikkek, tudom, hogy azt nem lehet elke­rülni, hogy bizonyos kormányintenciók ne érvé­nyesüljenek ezekben az ott készülő cikkekben, ez természetes. De abban nem merülhet ki a miniszterelnöki sajtóiroda feladata, hogv a kor­mány sajtószolgálatát ellátja, hanem a nemzeti sajtószolgálatát kell ellátnia: Abban ez a fel­adat nem merülhet ki, hogy egyes szerény és rosszulmenő vidéki kormánvpárti lapokat dotál, ellát vezércikkekkel és segélyez szubvenciókkal, mert hiszen az egész nemzet sajtójáról, sajtó­szervezetéről van szó. Itt tehát felül kell emel­kedni ezeken a szempontokon, amelyeket, mon­dom, honorálok, mert nem kívánhatom, hogy a miniszterelnök úr az én politikámat dicsérje a sajtóirodája útján. Magasabb erkölcs és maga­sabb szociális szempont azonban mindenesetre azt teszi kívánatossá, hogy az újságírás egész egyeteméinek kérdése a sajtóosztályon^ keresztül komoly megfontolás, megtárgyalás és komoly programmkészítés tárgyává tétessék. Meg vagyok arról győződve, hogyha ezt a miniszterelnök úr komolyan megfontolja, akkor ennek látható és értékes reális eredményeit a magyar konszolidáció terén is tapasztalni fogja. A miniszterelnöki költségvetésben a beruhá­zások tétele alatt szerepel a miniszterelnöki pa­lota külső és belső helyreállítása 300.000 pengő­vel. Ezt nem kívánom kifogásolni, mert hiszen ez már régen szükségesség vált átalakítás volt és ez az épület tényleg történelmi műemlék, — el­lentétben azzal a nazar költekezéssel, amellyel az Országos Levéltárban lévő fogadóterem re^

Next

/
Thumbnails
Contents