Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. 221 Vanczák János: T. Ház! Eredetileg a költ­ségvetés általánosságban való tárgyalásánál kellett volna rámutatnom arra, hogy elképzel­hetetlen valami az, hogy amikor itt ül a Ház­ban a munkásság képviselete és összeállítják a magyar államháztartás költségvetését s két miniszter is tart e mellett a költségvetés mel­lett expozét: a pénzügyminiszter úr, meg a gazdiasági miniszter úr, akkor mindenre kiter­jed a figyelmük, de egyetlenegy olyan gesztu­suk nincs a munkásosztály felé,,amely a mun­kásságot arra biztatná, hogy: «Na, ha az általá­nos helyzet javulni fog, akkor a ti sorsotok is jobbra fog fordulni.» Itt az állami vas- és acélgyáraknál, tehát az állami üzemeiknél elvártuk volna, hogy ami­kor itt a figyelem kiterjed mindenre, ami ezek­nek az üzemeknek a körében az üzemek érde­kében, az ott alkalmazott tisztviselők érdeké­ben fontos és szükséges, akkor legalább a mun­kásság részéire is lesz itt valami biztatás, va­lamelyes terv és elgondolás, hogy az ő sorsu­kon is javítani fognak. Ezeknek az üzemeknek mégis esak minta­üzemeknek kell lenniök, mint erre Malasits Géza t. képviselőtársam az előbb itt rámuta­tott. Kellene, hogy olyan gondoskodás történ­jék, amelyből látjuk azt, hogy most már va­lami biztató jele van annak, hogy ezek az üze­mek valamelyes módon racionálisan fognak dolgozhatni és az eddigi ráfizetéses állapot he­lyett valamelyes felesleggel fognak működ­hetni, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­niszter: Nincs ráfieztés!) s hogy akkor ezekből a feleslegekből jut valami a munkásság élet­viszonyainak javítására is. Mert itt nincs egy­általában feltüntetve az, hogy ezek az állami gyárak hány munkást foglalkoztatnak, nincs sehol feltűntetve az, hogy ezeknek a foglalkoz­tatott munkásoknak mennyi bért fíztenek ki ezek az állami vállalatok, hogy áttekintésünk lehetne arról, hogy az a kereset, amelyben ré­szük van, tényleg elegendő-e arra, hogy abból életfenntartásukat megtalálják. Az előadó úr (említette, hogy 9862 az itt alkalmazott munkások száma, hanem, hogy ezekben az üzemekben ezeknek a munkásoknak kifizetett munkabér mennyi, és mennyi lesz az 1929/30. költségvetési esztendőben, "errevo­natkozólag itt nincs semmi adat feltüntetve. Ezzel szemben 714 fix alkalmazott javadalma­zása egészen pontosan be van állítva 3,002.904 pengőiben, amáből átlagosan egyénenként 4527 pengő jut egy-egy alkalmazottra. Természetes ez csak átlag és nem mindenkire jut ennyi. Itt tehát egy napra 15 pengő jut. A másik ol­dalon ; viszont, ahol a szakmunkásokról és a napszámosokról van szó, például az államépí­tészeti hivataloknál egy-egy szakmunkásnak évi 1865 P, tehát napi 6 pengő jut, 300 munka­napot számítva, és 1213 P, tehát napi 4 pengő jut a nem szakmunkások részére, ugyancsak 300 munkanapot számítva. Ez így megy végig mindenütt, ahol a munkásokról és a napszá­mosemberekről van szó. Én nem azt mondom, hogy az átlagos 15 pengő sok, ami naponta jut a személyzet cím alatt felvett alkalmazot­takra, hanem csak azt mondom, hogy ehhez viszonyítva végtelenül alacsony ez a 6, illető­leg 4 pengő bér, amelyet a szakmunkások és a nem szakmunkások kapnak, annál is inkább, mert a többi alkalmazottaknak lakbér is jár, hiszen azokon az állami telepeken, ahol ter­mészetbeni lakást kapnak az alkalmazottak és azt meg is kell fizetniök, az alkalmazottak erre lakásbért kapnak, ellenben a munkás 6, illetőleg 4 pengő keresetéből kénytelen a lak­bért is fizetni. Azonkívül tudjuk azt, hogy egy esztendőben nem 300, hanem 365 nap van, te­hát a munkásnak 365 napig kell megélnie eb­ből a keresetből családjával együtt, pedig a munkás legtöbbször meglehetősen bő gyermek­áldással van körülvéve. En tehát itt sántítva látom érvényre jutni a méltányosságot és az igazságot. Ha már az idén ebben a költségvetésben nem kerülhetett sor arra, hogy a Képviselőház világos tájékozó­dást kapjon arra nézve, hogy ezekben az állami üzemekben mennyi a munkás, ezeknek a mun­kásoknak mennyi a javadalmazása és bogy ezeknek a munkásoknak fokozatos jólétéről költségvetési esztendőnként mégis csak állami gondoskodás történjék, mint ahogy az állam gondoskodik a többi alkalmazottakról, és mivel azért ülünk itt, hogy a munkásság érdekeit kép­viseljük, kérem, méltóztassék tekintettel lenni a jövő költségvetés összeállításánál erre is és ne feledkezzenek meg arról, hogy nemcsak dics­himnuszokat kell zengeni a tőkének, mert a tőke elvégre mégis csak egyik tényezője a termelés­nek, hanem a termelésnek másik tényezőjét, magát az eleven munkást is figyelemre kell méltatni. Tehát a munkásság felé is legyen a költségvetés összeállításánál a kormányzatnak egy gesztusa, amely me^nyugtatólag hat és amely az államnak, mint az egész lakosság any­jának és gondviselőjének kötelességszerű figyel­mét kiterjeszti ennek az országnak minden lakosára, ennek a nemzetnek minden gyerme­kére. Legyen tehát egy bíztató szó a költség­vetésekben ebben az irányban is. Van azután itt még egy aggodalmam. Ne­vezetesen a vegyesbevételeknél ugyancsak az állami vas- és acélgyáraknál az 1929. évre 33.250 pengő töblet van felvéve és itt azután hozzá van téve az, hogy az előirányzott több­let a gyártelepekhez tartozó Lakóházak bér­jövedelmének emelkedéséből származik. Ami­kor nagyon alacsony a munkabér, amikor egy garas ielőirányzat sincsen arra, hogy a bérek emelkednek, (Kabók Lajos: Amikor elutasít­ják a béremelési kérelmet!) akkor itt beállí­tanak egy 33.000 pengős tételt, lakbéremelke­dések címén. Az, hogy azoknak a szegény embereknek, akiknek átlagos bére napi 6 pengő és 4 pengő, — a valóságban azonban ennél is sokkal kevesebb és alacsonyabb, mert hiszen éppen Malasits képviselőtársam mutatott reá arra, hogy a munkáslétszámba bele vannak véve mérnökök is (Malasits Géza: Tisztviselők!) és ezeknek javadalmazása az átlagbéreket mégis csak a tényleges munkások hátrányára javítja fel — még egy ilyen béremeléssel is számolniok kelljen, az teljesen illojális és illegális jövedelem­beálítás. Amennyiben ezeknek a lakóházaknak ez a béremelése tényleg sújtaná az ilyen ala­csonkeresetű munkásságot, mindenesetre kérem a kereskedelemügyi miniszter r urat, szívesked­jék erre vonatkozólag információt szerezni és ha ezeket érintené ez az emelkedés és abból a szűk, sovány keresetből kellene nekik magasabb lekbért fizetniök, intézkedjék a miniszter úr, hogy ezek a munkások ezektől a béremelésektől megmentessenek. Elnök: Szólásra következik! Petrovits György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Csak né­hány szót kívánnék szólni. Azt hiszem, mind­annyian, politika^ pártkülönbség nélkül, helye­seljük azt, ha bármelyik képviselőtársunk a munkásság bérviszonyairól beszél és azoknak javítására törekedvén, itt megjegyzéseket tesz, bírálatot hangoztat és indítványokat terjeszt elő. Éppen ebből kifolyólag azt, hiszem, mind-

Next

/
Thumbnails
Contents