Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

208 Az országgyűlés képviselöházánaJc Kocsigyártók Szövetkezetében csinálják. Vagy hogy egy harmadikat említsek: a Sütőipari Munkások Termelőszövetkezete, amely a kenyér és a sütemények készítése terén úttörő, mert a többi munkáltatót kényszeríti arra, hogy olyan kvalitású árút állítson elő, mint ő, mert különben a termelésben a versenyben alul. kerülnek. Itt v>an a budapesti kazánkovácsoik és hidászmunkások termelőszövetkezete, amely az állami üzemeknek is dolgozik és kifogástalan munkát szállít. Ezek a termelőszövetkezetek sohasem létesülhettek volna, ha ez a törvény már akkor meg lett volna, amikor ezek az üzemek létesültek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Húsznál több ' munkásuk van!) Most már igen, de amikor létesültek, akkor hármannégyen álltak össze. Az 1922 : XIÍ, te. 4. §-a az ilyen termelőüzemek létesítését lehetetlenné teszi. Es most mi történik? Az az ipari munkás, akit megrendszabályoztak és van egy pár fillérje véletlenül, kiváltja az ipari jogot és szaporítja azoknak a proletarizált kisiparosoknak számát, akik ma úgyis fölösszámban találhatók meg minden városban. Vagy ha valaki már kiesett a műhelyből, mi történik vele? A racionalizálások következtében ugyanis rengeteg_ idősebb munkás vált munkanélkülivé, akiknek helyébe fiatal munkásokat vettek fel. Mit csinálnak ezek? A gyárakban 40 éves munkás ma. már alig kap alkalmazást, alig veszik fel; ha a haja kissé őszülni kezd a munkásnak, irtóznak tőle^nem veszik fel. Mit csinál az ilyen ember? Kiváltja az iparjogot és Önálló kisiparos lesz belőle, valójában azonban a vaskereskedőnek vagy a fakereskedőnek rabszolgája, mert az adja neki az anyagot, ő csak feldolgozza, a hasznot pedig az előbbi vágja zsebre. Ha azonban lehetővé volna téve ezen elemeknek, hogy az ipari munkás termelőszövetkezetéhez csatlakozzanak, akkor a társulás útján, az egymáson való segítés elve alapján, könnyebben tudnának abból a rabszolgaságból szabadulni, amelybe a kisiparosok, éppen ennek a törvénynek következtében kerülnek. Nagyon kérem a t. miniszter urat, tegye meggondolás tárgyává, nem lehetne-e novelláris úton ezt a helyzetet megváltoztatni. Mert, hogy visszatérjek a fogyasztási szövetkezetekre, a budapestkörnyéki városkákban sem a pékmestereknek, sem a mészárosmestereknek semmiféle káruk nem származott abból, hogy — mondjuk — a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete egy mészáros- és hentesüzemet tart fenn. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Elég panasz van e miatt!) Bocsánatot kérek, azt a maroknyi köztisztviselőt, aki oda jár, meg sem érzik az ottlévő iparosok, ez fillérekben jelentkezik egynél-egynél, de legalább megvolt a köztisztviselőknek az a megnyugvásuk, hogy az ő üzemük áttért a húsárusításra. Ugyanígy van a munkások fogyasztási szövetkezeténél, az Altalános Fogyasztási Szövetkezetnél is. Egy-egy iparosra csak filléreket kitevő töredék jut abból a forgalomból, amelyet ez az üzlet ott létesít. De nem lehet továbbmenni. Bányavidékeken van egynehány fogyasztási szövetkezet. Nem tudom, tudja-e a miniszter úr, hogy ezeken a bányavidékeken a kenyérrrel való ellátás milyen borzalma«. Magyarországon terem, a világnak, talán legkitűnőbb búzája, de tessék csak elmenni miniszter úr, Felsőgallára és Tatabányára és megnézni, hogy azok a bányamunkások, akik 10—12 órát dolgoznak a föld alatt, milyen kenyérrel táplálkoznak. Annak a kenyérnek 45%-a burgonya, a többi pedig silány liszt. 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. Hogyan legyen így azoknak az embereknek elegendő erejük a munkához? Vagy méltóztassék elmenni Ózdra és megnézni, hogy az ottani munkásság milyen kenyérrel táplálkozik, s megborzad tőle. Franciaországban forradalom törne ki, ha a munkásnak inszinuálni mernék, hogy ilyen kenyeret egyen. Már most, ha a munkás segíteni akar magán, a saját fillérjeiből alakít ilyen szövetkezetet és annak keretében sütődét akar létesíteni, ne akadályozzák meg abban, ha önmagát akarja jobb kenyérrel ellátni. Méltóztassék, miniszter úr, ezt a pontot, az 1922 : XII. te. 4. %-kt egyszer meggondolás tárgyává tenni és megfelelő módosítással lehetővé tenni egyfelől azt, hogy a fogyasztási szövetkezetek ipari üzemeket tarthassanak fenn, illetőleg ilyeneket létesíthessenek a jövőre nézve, másfelől pedig lehetővé tenni, hogy az ipari munkások termelő szövetkezeteket létesíthessenek, amelyekkel saját * anyagi helyzetüket igyekeznek előmozdítani. Méltóztassék elhinni, t. miniszter úr, hogy ezzel az utóbbi intézkedéssel egyáltalában nem árthat a kisiparnak, legfeljebb annyival kevesebb kisiparos lesz, amenynyivel többen tömörülnek ilyen szövetkezetekbe és így igyekeznek helyzetükön javítani. Ezt voltam bátor a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, különösen azt, hogy az említett törvénynek ezt a rendelkezését novelláris úton megváltoztatni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Utána következik? Fitz Arthur jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Nincs senki sem feljegyezve. : Elnök: Senki feljegyezve nem leven, kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egyetlen egy kérdésre akarok egészen röviden rátérni, és ez az, hogy Szilágyi Lajos képviselő úr ismételt kérdezősködésére kijelenthetem, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvénytervezet a minisztériumban elkészült, a társminiszterekkel letárgyaltatott, s , most már csak az van hátra, hogy az érdekeltség elé kerüljön. Amint az érdekeltség véleményét megadta, a törvényjavaslatot azonnal a törvényhozás elé lehet hozni. (Helyeslés.) Mai as its igen t. képviselő úr megjegyzését őszintén megvallva nem egészen értem, mert hiszen, ha 20 munkásról van szó, akkor már az a szövetkezet termelhet és megalakulhat, (Malasits Géza: Nem, üzletet nem nyithat!) úgyhogy én ezt a kérdést, mint minden félve tődő kérdést, nagyon szívesen átvizsgálom, (Malasits Géza: Leszek bátor egy memorandumot is benyújtani erre vonatkozóan!) kijelentem azonban, hogy a kisiparosságnak védelme olyan fontos tényező, hogy e mellett minden más ezzel kapcsolatos kérdés igazán másodrendű. Nem hiszem, hogy általában az volna a felfogás, amelyet a képviselő úr felhozott, mert éppen a kisiparosság panasza a mindenféle hatósági és nem hatósági termelőszövetkezetek ellen irányul. Nem mondom, hogy ez e^y megakadályozandó folyamat, de mindenesetre úgy kell ezt a kérdést szabályozni, hogy a kisiparosságnak érdeke a lehetőség szerint megvé-