Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-300
192 Az'országgyűlés képviselőházának~300: ïèésè W29 maßUs: : 28-án,- kedden," de a kis kőkockáival való burkolás négyzetméterenkint 23—24 pengőbe kerül, a makadám út, pedig 1 pengő és nem tudom hány fillérbe. A különbség tehát óriáisi. De ez nem azt jelenti, hogy mindenütt kis kőkockával építsünk utat, mert erre az országnak nincs megfelelő anyagi ereje, hanem çsaik azt jelentheti, hogy a községeik átvonulási útszakaszai, ahol a forgalom koncentrálódik, ilyenekkel építtessenek ki. (Meskó Zoltán: Ha a községek megbírják!) Ezt három érdekeltség fizeti: a község, a vármegye és az állam, így tehát meg kell bírni. Mármost ha ezen nehéz probléma előtt állunk, nem szabad a kritika hangján mindjárt olyan követeléseklktel szembe helyezkedni a kormánnyal, hogy miért nem teszed ezt, vagy miért nem teszed azt. Nem teheti, mert hiszen kifogástalan, éppen a mai^ közlekedési eszközöknek megfelelő utaknak építése olyan horribilis összegeket igényel az államtól, amelyeiket megbírni képtelenség. És bár elismerem az utaknak elsőrendű szükségességét, mégsem mondhatom azt, hogy az államnak minden erejét, minden áldozatát tisztán erre az egy célra kocentráljuk. Ellenben igenis szukcesszive a forgalom szempontjából elsőrendű utaknak kiépítését vinném elsősorban keresztül. Itt van a Balaton vidiékének a kultusza. . Valószínűnek tartom, hogy amikor megvádolták a Dunántúlt azzal, hogy mindent kap. pedig van ott még ma is olyan község... (Meskó Zoltán: Jöjjön Pest megyébe!) Nem úgy van, engedelmet kérek. Elviszem én képviselőtársamat Tolna megy ebien is olyan helyre, ahova télvíz idején csak a madár tud bejutni, például Mucsi községbe, ahol nem tudtunk eddig jó utakat építeni. Ezeket kell elsősorban megfelelő utakkal ellátni. Ami a Dunántúlt ilelti, miben is áll tulajdonképpen és miben nyilvánul meg például a Balaton felkarolása? Itt folytonosan hangoztatjuk az idegenforgalom biztosítását, folytonosan hangoztatjuk a Balaton fellendítésének gondolatát. Vájjon elérhetjük-e ezt jó utak nélkül, megfelelő vasúti politika nélkül? Szerintem igenis szükséges, hogy a magyar • tenger körül olyan elet, olyan kultúrélet biztosíttass ék és teremtessék, amely a külföldnek a figyelmét igenis magára vonja és ösztönözze arra, hogy azt látogassa. De csak akkor látogathatja, ha a hozzáférhetés könnyűvé tétetik. Éppen ezért felhívom az igen t. kereskedelemügyi kormánynak a figyelmét arra, hogy például Nyugat felől, vagyis Bécsen át a Balatont Győrön keresztül, a Győr—veszprémi vasúttal a legkönnyebben lehet megközelíteni. Ez a legegyenesebb út^ vasúton. Éppen azért ezt a szakaszt kellene államosítani és elsőrendűvé kiépíteni. Ugyancsak a Bécs felé irányuló másik legfontosabb közlekedési utunkat is ki kellene építeni éppúgy, mint ahogy Budapest és a Balaton között terveztetett, hogy lehetővé tegye a Balaton felkarolását, De ez még mind nem elég. Szükséges, hogy a balatoni úgynevezett körvasút is létesüljön, ennek pedig elsősorban feltétele, hogy^ az úgynevezett Déli vasutat végrevalahára államosítsák. Addig szerintem nem lesz a mi Máv.-unk minden tekintetben életképes, míg a nemzet testén átvivő idegen vállalkozás itt van (Ügy van! a baloldalon.) és i a magyar állam érdekeivel szembehelyezkedve, fittyethány a Máv.-nak. így fejlődik ki azután egy ellentétes érdekű konkurrencia, ami a balatoni kultúra előmozdítása előnyére semmi esetre sem válhatik. Ezt is meg kellene váltani, (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon.) s akkor meg lehetne valósítani a balatoni körvasutat. '••" • >' » ':,.-••' De szerintem még ez sem volna elégséges, hanem szükséges az embereknek, a Balaton vidékén élni akaró 7 és a Balatont kvázi jövedelmi forrásául szánt egyénéknek helyesebb mentalitását is kifejleszteni. Ne igyekezzenek máról holnapra meggazdagodni. Tegyék a Balatont olcsóbbá s ezáltal tegyék lehetővé az egyszerűbb társadalmi osztályoknak, különösen a középosztálynak is a Balatonhoz való hozzáférhetést. (Malasits Géza: Szállítsa le az állam az adókat, mindjárt olcsóbb lesz minden!) Még egy kérdést kívánok csak megemlíteni, amelyét igen t. barátom, Madarász Elemér említett ^ meg, a közmunkát. Mondhatom, igen t. Ház és igen t. miniszter úr, hogy a közszolgáltatások terén talán egyik sem kelt olyan ellenszenvet, mint amekkora ellenszenvet és gyűlöletet kelt ez a közmunkatartozás. Egy alkalommal éppen a pártkörben ezt a kérdést már szóvátettem. A legigazságtalanabb adók egyike a közmunkatartozás, mert méltóztassék elgondolni azt, hogy amikor az egy vagy két holddal bíró kisember azzal a két kis nyavalyás tehenével fuvaroz, illetőleg ezt megváltja, éppen anynyit fizet közmunkatartozás címén, mint az az ezer- vagy tízezerholdas birtokos. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Itt valami változásnak be kell következnie. Legelőször is a tíz holdon aluli gazdáknál megszüntetném a közmunkatartozást. (Gaál Mihály: El kell törölni egészen! — Helyeslés és zaj.) Állítom, hogy azt ilyen formában tovább fenntartani nem lehet, de véglegesen eltörölni sem lehet. (Folytonos zaj.) Az én felfogásom szerint leghelyesebb volna, ha ezt adóban vetnék ki, (Helyeslés a jobboldalon.), nevezetesen útadóban, mert akkor a progresszivitás érvényesülne, akkor érvényesülne az, hogy a gazdagok többet fizetnek, mint a szegények. A mai rendszer mellett pedig a gazdlag éppen annyit fizet, mint a szegény. (Folytonos zaj a középen és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Fellázadt az egységespárt.?) Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urlat, hogy ennek a kérdésnek megoldására is tegye meg a szükséges lépéseket. Egyébként nagyon köszönöm szíves türelmüket, nem kívánok tovább szólani. A címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) . Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Kép viselőiház! Csak néhány percig óhajtom a t. Ház szíves türelmét felszólalásommal igénybevenni. Igazán nagy megdöbbenéssel hallottam az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a kijelentését, amikor konstatálta, hogy Magyarországon még mintegy 500 község van, amelynek nincs megfelelő útja. Ezek azok a se ki, se he községek, amelyeknek sem befelé, sem kifelé útja nincs. Ez az állapot tovább nem tartható fenn. (Zaj.) Őszintén megmondom, hogy nem a pártember, nem a kisgazdapárti, falusi képviselő beszél belőlem, amikor azt mondom... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Tessék csak az egész címnél maradni! Nincsenek már kisgazdák! — Farkas István: Keresztény-keresztyén ...!) Bocsániatot kérek, én nagy híve vagyok a névváltoztatásnak, a névmagyarosítási akciónak, de a keresztény kisgazda- és földmívespártnak a címét nem engedem megváltoztatni. (Malasits Géza: Az már meghalt!) Ennek a pártnak hivatalos címe: keresztény kisgazda-, földmíves- és polgáripárt. (Naégf zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Keresztény-*
