Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Az országgyűlés 'képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. 189 annak, hogy a fővárosi törvény összekapcsolta Pestet, Budát és Öbudát egymással, öt és fél évtized óta tartozik tehát ez a harmadik kerület szorosan a fővároshoz, közlekedési viszonyai mégis ma is egészen olyanok, mint egy elhanyagolt vidéki kisváros közlekedési viszonyai. Egyenesen kétségbeejtő a helyzet ezen a téren. A fővárosnak ezen a részén egyáltalán nem lehet terjeszkedni, egyáltalában nem érdemes építkezni és pedig azért, mert Óbuda csak egy szűk kapun közelíthető meg és pedig azon a ré. szén, amely a Császárfürdő előtt összekeskenyíti az úttestet, amelyen állandó forgalmi akadályokkal kell megküzdenie. A Margit-híd pedig, amelyen keresztül Pestről Óbudát meg lehet közelíteni, annyira túlzsúfolt és túlterhelt, hogy e miatt a hídon állandó forgalmi akadályok vannak. (Gr. Hunyady Ferenc: Egy részét állandóan felbontiák!) A túlságos igénybevétel miatt a híd egy része állandóan fel van szedve, e miatt az autók és a közúti- és teherkocsik megakadnak és hosszú időn át akadályozzák a közlekedést. Még autóval is szinte csak lépésben lehet átmenni a hídon s a villamosok is a nap bármely szakában a lehető leglassabban járnak. Kégi óhajtása a harmadik kerületnek, hogy megépíttessék az összekapcsolás Óbuda és a Hungária-út között. Ez az összekapcsolás törvényekben is biztosítva volt annakidején, 1916-ra készen kellett volna lennie annak a hídnak, amelynek felépítését annak idején az ország törvényhozása elhatározta. A szerencsétlen háború következtében ez az építkezés elmaradt. De semmiféle háborús szerencsétlenség és semmiféle ebből következő nagy leszegényedés nem tehet már tovább akadálya annak, hogy ezt a végtelenül szükséges összeköttetést végre valahára megépítsük. Utóvégre is a székesfővárosnak egészen természetes fejlődési iránya nem a rákosi homok volna, a tuberkulózis fészke, a futóhomok, hanem az az egészséges hegyvidék, amely_ a III. kerület felé terjeszkedik, (Úpy van! jobbfelÖL) az az egészséges hegyvidék, amelynek oldalait be lehetne építeni szebbnélszebb villákkal, épületekel, s amerre nem viszi a gyárak füstjét a szél ; arra volna az egészséges terjeszkedési irány. Nem terjeszkedett azonban a főváros arra felé éppen azért, mert egyrészt ott nem lehetett nagy telekkomplexumot vásárolni össze, nem volt érdemes telekspekulációval foglalkozni a régebbi időben, másrészt pedig azért, mert most nincs meg a szükséges közlekedési lehetőség arrafelé. Amint azonban egyszer a híd megépül, az egész kerület képe megváltozik, fellendül az egész kerület s kiemelkedik elhagyatottságából és vidéki színezetéből. Éppen ezért nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék egész erélyével odahatni, hogy erre a célra ne olyan csekélységek legyenek a költségvetésbe felvéve, hanem, egész erővel indíttassék meg ez összekapcsolás megépítésének

r ügye. S más szempontból is szükségesnek és fontosnak tartanám ezt. Ha fagykárok sújtották szerte az országot, annak a következménye az lesz, hogy a vidékről nagyon sokan fognak a székesfővárosba özönleni és a székesfővárosban a munkanélküliség még rettentőbb lesz, mint az elmúlt télen. Hogy pedig az elmúlt esztendőben és az elmúlt télen milyen rettenetes, milyen borzalmasan nagy munkanélküliség volt, azt különösen egy olyan külső kerület képviselője tudja, mint amilyen kerületet én is képviselek, akinél például naponként nagyon sokan fordultak meg, s nagyon sok ember ügyében kellett eljárnom, hogy a legegyszerűbb munkárla el tudjam őket helyezni, amennyire ez csak lehetséges volt. E nagy^ munkanélküliség megszüntetéséhez is hozzájárulna, sok szegény emberen segítene, ha ennek a hídnak legalább is a földmunkáit mielőbb megkezdhetnénk. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem egy esztendő munliájába telik, amíg a két part között ezt az összeköttetést felépítik, de leglalább ennek az előmunkálatait megkezdhetnénk, hogy ezzel is enyhítsük a nyomorúságot és apasszuk a munkanélküliséget. Megjegyzem, hogy inkább összeköttetésről és nem hídról beszélek, ennek megvan az oka, erre azonban bővebben kiterjeszkedni nem akarok; megokolhatnám ez összeköttetés megépítésének sürgősségét más okokkal is, amelyeket bizonyosan érteni fog az igen t. miniszter úr, amelyekről (azonban nem akarok itt nyilvánosan beszélni, de nagyon sok szempont kívánatossá teszi, hogy ez az Összeköttetés akármilyen alakban, de a legsürgősebben megépíttessék. Kérem errevonatkozóllag a miniszter úr szíves jóindulatát. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Képviselőház! A kereskedelmi tárcának már a múlt évi költségvetése során voltam bátor a t. Ház ügyeimét néhány percig igénybe venni a köamunkaváUság kérdésében. Tudomásom szerint,^ sőt merem állítani: a köztudomás szerint, úgy áll a dolog, hogy a közmunkávaltság eltörlését^ illetőleg valamely más igazságosabb és arányosabb adóztatásra való átváltoztatást az úttörvény revíziója során várhatunk. Annak, hogy az úttörvény revíziója miért késik, bizonyára fontos o'kai vannak, hiszen egy ilyen fontos alaptörvény megváltoztatása nem^ olyan egyszerű, mert nlagyon sok mindenféle tekintetet kell kielégíteni. Én azonban megnyugodnék abban is, ha ez a kérdés nem kapcsoltatnék hozzá az úttörvény reviziój álhoz, hanem 15111011 kiemeltetnék és rendeztetnék. Ehhez a kérdéshez már nagyon sokan hozzászólottak és én csak néhány szóval óhajtom a t. Ház előtt megvilágítani, hogy miért nem védhető meg ez a mostani helyzet. Azok a költségek, amelyeket a törvényhatóságok az útépítésre és az út fentartására beszednek, kétféle forrásból fedeztetnek. Az egyik az útadó. Ez általában 10%, vagy 10%-nál valamivel több, ezzel szembén a közmunkaváltság országosan 18%-át teszi ki ugyanazoknak az. állami egyenesadóknak, amelyek után az útadó kivettetik. Vagyis azt látjuk, hogy az útügyi költségeknek majdnem kétharmad része közmunkaváltság útján fedeztetik. A közmunkaváltság igaerő után vettetik ki. vagyis ennek a most fennálló rendszer azt jelenti, hogy az útügyi költségek legnagyobb része azon érdekeltek terhére vettessék ki, akik igavonó állatot tartanak. Szerény nézetem szerint ez az álláspont meg nem védhető és fenn nem tartható. Nevezetesen vannak gazdaságok, amelyek 10—15 igaerővel bírnak, s azoknak igás erői sohasem teszik lábukat az úgynevezett csinált útra, makadám-útra vagy kövesútra. Szántás-vetési dolgaikat a gazdaság határain belül végzik és a gazda vagy a bérlő nem is örül, ha az ökör- vagy a tehénfogatát kövesútra kell hajtania. (Éri Márton: Ez nem egészen áll!) Más gazdaságok köves-út mellett feküdvén, ezeknek igái állandóan használják a kövesutat és ugyanúgy adóznak. Itt tehát kétségtelenül aránytalanság tapasztalható. Méltóztassék a kérdés másik részét is figyelemmel kísérni, Az igaero után