Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden, 185 fürdőélet fellendülését. Ebből a célból épült a balatoni körút is addig-ameddig, azonban Magyarországnak úgyszólván egyetlen hévízforrása, hévízfürdője alig-alig megközelíthető. Két éve annak, hogy a Keszthely—hévizi utat kiépítették és mia már az út teljesen romokban hever. Naponként, mint megállapították, nyáron ezer autó közlekedik rajta. Kétségtelen, hogy ennek az útnak helyreállításához úgy a vármegyének, mint Keszthely városának és a hévízi fürdővállalatnak nagy (érdeke fűződik^ az: is kétségtelen azonban, hogy az államnak is segítségül kell jönnie, hogy ez az út kiépüljön, mert Hévíznek fejlődése szinte szembeötlő és egyébként is a dolog természeténél fogva, az ország megesonkítottságánál fogva még niagyobb arányú fejlődése várható. (Jánossy Gábor: Világfürdő lehetne!, — Gál Mihály: Igen népszerű lehetne, de nem népszerű, mert drága!) Tisztelttel kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat, kegyeskedjék a Keszthely—hévizi út kiépítéséhez segítséget nyújtani. Még csak egy tárgyról kívánok néhány peréig beszélni. Â kereskedelemügyi miniszter úr megemlékezett a kisvasutakról. Nem akarok a a kisvasutak építéséről nagy vonalakban beszélni, egyszerűen csak az; eljárásra kívánnék egypár megjegyzést tenni, amely rettenetesen nehézkes. Hiányos és részben elavult kisajátítási törvényünk, azonkívül az eljárás maga is annyira szinte ósdi és nehézkes, hogy valami új rendszert abba feltétlenül szükséges beleönteni. Először jön a nyomjelzés, azután a közigazgatási bejárás, akkor jön, egy jó magyar szóval, a műtanrendőri bejárás, (Forster Elek: Es a kijárás?) Azt megelőzőleg végzik. Mindezek olyan nagy csődülettel és akkora költséggel járnak, hogy tisztelettel kérnem kell a kereskedelemügyi miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e kisajátítási törvényünk egy újabb novellával kiegészítendő vagy egészen átreformálandó. Különösen ezeknek a kisajátítási, műtanrendőri, közigazgatási bejárásoknak egyszerűsítéséről kellene gondoskodni. Mindezekkel sok költséget, időt és bosszankodást takarítanának meg azok, akik belefognak egy út, vagy különösen egy kisvasút építésébe. Nem kívánom a vitát kihúzni, még a 15 percemet sem használom ki. A kereskedelmi kérdések, a közigazgatási kérdések Magyarország politikai éltében a legelső vonalba tartoznak ugyan, én azonban nem foglalkozom elsősorban közigazdasági, hanem inkább szervezeti kérdésekkel. Átengedem a szoros értelemben vett közgazdasági területet és tevékenységet másoknak, én csak tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy e pár szerény megjegyzésemet kegyeskedjék figyelemlbevenni. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Gyömörey Sándor. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik? Pakots József jegyző: Maday Gyula. Maday Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) En megvallom, hogy amilyen megelégedéssel és elégtétellel hallgattam annakidején Kray István képviselőtársunk felszólalását, aki a göcseji útviszonyok mizerábilis állapotára mutatott rá, éppoly kollegiális elismeréssel hallgattam Gyömörey t. képviselőtársamnak tegnapi beszédét, aki a zalai utak kiépítését sürgette és éppoly kollegiális együttérzéssel hallgattam Csák Károly képviselőtársamnak mostani felszólalását, aki viszont a határszéli utaknak fokozottabb gondozását sürgette, mert ebben én egy nagy egyetemes szolidaritást látok. Ügy érzem ugyanis, hogy az egyes országrészek képviselői kötelességet teljesítenek akkor, mikor itt, a nemzet színe előtt feltárják a szükségleteket, hogy a kormány ezekről tudomással bírjon, hogy nagyobb áttekintéssel rendelkezzék és megvagyunk győződve arról, hogy a kormány bölcsessége meg fogja találni e tekintetben az aranyközéputas megoldást, amely megérzi, hogy milyen tempóban mit és mikor végeztessen el. Nagyon örülök annak — és az én felszólalásom is voltaképpen azt célozza, — hogy az útkérdést most már közérdeklődés, mondhatnám a politikai közérdeklődés homlokterébe helyezzük. (Helyleslés a jobboldalon.) Ahány ankéten részt veszünk, ahol az országnak, különösen a tanyavilágnak, .az alföldi világnak kulturális, vagy pedig közigazgatási beszervezéséről tárgyalunk, refrén gyanánt mindig egyetlen kívánság csendül ki minden felszólalásból nevezetesen az, hogy mindennek, az új kulturális és új, johb közigazgatási berendezkedésnek alapfeltétele a jó út, tehát jó utakat kérünk. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A belügyminiszter úr magáévá tette a tanyai kirendeltségek intézményét, — most, mondom, az Alföldre gondolok, mert hiszen annak vagyok természetszerű és hivatásszerű szószólója — a (kultuszminiszter úr benépesítette az Alföldnek mondhatnám kultúrszaharáját a tanyai iskolák ezreivel, de úgy érzem, hogy mindez félmunka, ez mind egyoldalú intézkedés mindaddig, amíg ezeket a kis kultúrszigeteket be nem tudjuk kapcsolni a városokba és a nagyobb emporium okba. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mezőgazdasági vonatkozásban sem tudom elképzelni például a töibbtermelést, nem tudom elképzelni mezőgazdaságunk átmodernizálását megfelelő úthálózat nélkül. (Úg<y van! Úgy van! a jobboldalon.) Ott van például az Alföld. Elképzelhetetlen ott valami virágzó tejgazdaság az alföldi útviszonyok meglehetős fogyatékossága miatt. Elképzelhetetlen pl. idénycikkek termesztése is, ugyancsak ebből az okból. Hogy például a tejszövetkezeti mozgalom éppen a Tiszántúlon, az Alföld világában nem tudott mélyebb gyökeret verni, ezt is csak az útviszonyok elmaradottságának kell tulajdonítanom. Ezt is feltétlenül annak a rettenetes alföldi sártengernek, a száimlájára kell írni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Rendkívüli időket élünk ma. Az volt a háború és az volt a háború utáni korszak is. A nemzet a maga erejének javát az elmúlt években, — amint itt az előttem szóló szónokok valamennyien megállapították, — inkább a kultúrának és a szociálpolitikának frontján összpontosította. De viszont kialakult már egy igen hatásos közvélemény, az nevezetesen, hogy mind hiába a gyönyörű kulturális és szociálpolitikái alkotások, azokat mind az összeomlás veszedelme fenyegeti, ha megfelelő gazdasági alapra nem tudjuk ezeket helyezni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Most tehát a politikai közvélemény és a nemzet közvéleménye is kezdi megfordítani a sorrendet, és azt mondja, hogy most már^ a nemzet erejének tekintélyes részét egy másik kultúra területére, nevezetesen az agrikultúra, a kommerciális kultúra és az ipari kultúra frontjára kell átvinni, és ezt az erőt ott kell az eddiginél termékenyebb és tevékenyebb alkotó munkába állítani. (Helyeslés a jobboldalon.) 28