Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

162 Az országgyűlés képviselőházának áll, hogy körülbelül 340 ipartestület van az országban, a magasabb szervezeteket pedig a kereskedelmi és iparkamarák alkotják. Az ipartestületeknek nem jut jelentős szerep sajnos, mert a kevésszámú kivételtől eltekintve, úgy vannak megalapozva, hogy számottevő munkát végezni nem képesek, A kereskedelmi és iparkamarák azonban kiváló tisztviselői karral rendelkeznek, és ezekben a kamarákban a kisiparos társadalom nagy számánál fogva jelentős szerepet visz, úgyhogy ezek a kamarák igen hasznos munkát folytattak a mulban a kisiparosság támogatása terén. Mégis azt kell látnunk, hogy a kisiparosság mai törvényes szervezetével elégedetlen, és ha ennek okát kutatom, azt a következőkben vélem megállapíthatónak. A kisipari társadalominak nincsen olyan hatalmasan és erőteljesen megalapozott társadalmi szervezete, a minővel akár a nagyipar, akár a kereskedelem rendelkezik. Ezért társadalmi szervezkedés hiányálban nemtud olyan súllyal megjelenni és érvényesülni a kamarákban, mint amilyen súlyra ott szüksége volna. Úgy a kezdeményezés terén, mint az egyes napirendre kerülő témák vitája során érzi, hogy nem érvényesül úgy, ahogyan érvényesülnie kellene, érzi, hogy valami fogyatékosság van érdekképviseleti szervezetében, amelyen segítenie kellene. Ez az érzés volt tulajdonképpen megindítója annak a mozgalomnak, amely a kézműves kamara felállítására irányul. A kisipari társadalom teljesen egységes abban, hogy egy ilyen országos külön érdekképviseleti szervre szüksége van. Egységes abban is, hogy ezt a szervet a meglévő ipartestületekre kell ráépíteni, amely ipartestületeket ebből az okból előbb alaposan meg kell reformálni akként, hogy azok önmagukban is, külön-külön számottevő munkát legyenek képesek elvégezni a kisipari érdekek gondozása területén. Ebben a tekintetben egységes az iparostársadalom, de már abban, hogy niilyen legyen ez az országos szerv, megoszlanak a vélemények. A Baross szövetség például kezdettől fogva azt az álláspontot foglalta el, hogy a kisiparosságot ki kell vonni a kereskedelmi és iparkamarákból és számára egészen külön önálló kamarát, vagy kamarákat kell szervezni. Ezt a radikális álláspontot azért foglalta el, mert úgy vélte, hogy nagy országos érldekek fűződnek ahhoz, hogy minden gondolat kitermeltesisék és megtörténjék mindaz a kezdeményezés, amelyre szükség van a kisipar kifejlesztése, a középipar kialakítása érdekében. Már pedig kétségtelen dolog, hogy az olyan érdekképviselet, amelynek feladata kizárólag kisipari érdekek gondozása, alkalmasabb, ezeknek a gondolatoknak, ezeknek a kezdeményező erőknek kitermelésére. Ezzel a gondolattal azonban szembenáli a másik felfogás, amely szerint, ez ma nem időserű, s amely szerint túlköltséges is, úgyhogy ezt a költséget a kisipar nem bírná meg. Az egységnek ez a hiánya volt okozója annak, hogy a kisipari társadalom megpróbált a meglévő társadalmi szervezetekből egy új ad hoc társadalmi szervet kialakítani, amelynek egyedüli feladata lett volna éppen ennek az országos érdekképviseleti szervnek a szorgalmazása. Sajnos, az idevágó tömörülési kísérlet nem vezetett eredményre. Ugyancsak az egységes álláspont hiánya volt okozója annak, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága elhatározta, hogy meghallgatja az ipartestületeket: amikor azonban erre az ipartestületeket felhívta, egyben kijelentette, hogy a kereskedelmi- és iparkamará299. illése 1929 május 27-én, hétfőn. kat mai szervezetükben megbolygatni nem engedi. (Kun Béla: Nagy kár volt!) Mármost, az ipartestületek e kijelentések tudatában és hatása alatt tették meg a maguk nyilatkozatát. Állástfoglalni voltak kénytelenek egyrészt abban, hogy kell-e nekik országos szerv, mi legyen annak neve, s hogy kívánnak-e a meglévő

1 kereskedelmi és iparkamarákon belül egy harmadik úgynevezett kisipari, vagy kézműv-es osztályt felállítani. A kereskedelemügyi miniszter úrnak egy interpellációra adott válaszából megállapíthatónak vélem, hogy az ipartestületek megnyilatkozása végeredményben az volt, hogy nagy többséggel egy ilyen országos szerv felállítását kívánják (Kun Béla: Ügy van!)); a tekintetben, hogy mi legyen ennek az országos szervnek neve, már nincs egységes állásfoglalás. Nem kétlem, hogy az ipartestületeknek e megnyilatkozása után a kormány annak az Ígéretének, hogy az idevonatkozó érdekképviseleti szervről szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszti, mielőbb eleget fog tenni. Nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez az újonnan létesítendő érdekképviseleti szerv eleget tudjon tenni annak a célkitűzésnek, amelyet eléje tárunk és hogy ne kísérje ezt az érdekképviseleti szervet keserű csalódás. Éppen azért foglalkozom, ezzel a szervvel, mert tudom, hogy nemsokára egy új törvényjavaslat készül, s mert meg akarom említeni, hogy annak a törvényjavaslatnak, amely az illetékes osztály részéről edídiig napvilágot látott, súlyos fogyatékosságai vannak, amelyeken segíteni kell. Megítélésem szerint három olyan követelményt lehet megjelölni, amelyet, akárhogyan is tervezzük ezt az új szervezetet, feltétlenül ki kell elégíteni. Az első követelménye az, hogy a szervezetben lehetőleg paritásosán jelentkezzék a vidék és a főváros. Nagy fontossága van annak, hogy ebben a szervezetben az egyik vidék a másikkal szemben, vagy a főváros a vidékkel szemben és megfordítva túlsúlyba ne kerüljön; hogy szótöbbséggel ne lehessen terrorizálni például az egész vidéket, vagy egyiket a másikkal szemben, mert az ilyen szótöbbséggel kierőszakolt határozatok nyomán feltétlenül olyan belső villongás és belső egyenetlenség támad, amely kockára teszi azt a munkaképességet, amelyet pedig ettől a szervezettől várunk. A második követelmény az, hogy az új szervezet és a meglévő kereskedelmi és iparkamarák között egészséges kooperációnak kell lennie. Amidőn a kormány állástfoglalt abban a tekintetben, hogy a kisiparosoknak továbbra is bent kell maradniok a kereskedelmi- és iparkamarákban, nyilván abból a megfontolásból indult ki, hogy a jövőben a kisipari érdekek gondozása a kamarákon belül ugyanúgy fog történni, mint a múltban történt. Ebből azonban logikailag következik, hogy az új érdekképviseleti szerv főfeladatköre azokkal a kisipari kérdésekkel való foglalkozás lesz, amely kisipari kérdések speciális kérdései a kisiparnak, vagy pedig olyan kérdések, amelyek többékevésbbé összeütközésben vannak vagy a nagyipar vagy a kereskedelem érdekeivel. A meglévő kamarák és az új szervezet között tehát bizonyos munkamegosztás kell, hogy kialakuljon, nem olyan, amelyet törvényesen lehet szabályozni, hanem olyan, amely idők folyamán természetes úton kell, hogy kialakuljon. Ahhoz, hogy ilyen munkamegosztás tényleg bekövetkezzék, igen nagy érdeke fűződik magának a kisiparostársadalomnak, mert annak érdeke,