Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Àz országgyűlés képviselőházának csont juttasson.» Ezt a határozati javaslatot 1928 április 27-én a Ház elfogadta. A kisiparosság lelkületében felgyülemlet keserűség erre alászállt. Azt mondották a kisiparosok: no végre, talán mégis megindul valami jobb belátás a kormányzat részéről, és a pusztuló kisiparosság hóna alá nyúl a kormányzat, mert íme, utasította a Ház a kereskedelmi minisztert, hogy nagy összeget vegyen fel a kisiparosság támogatására. De hol van már a tavalyi hó, hol van már a lelkesedés és az a határozat, melyet akkor az igen t. Képviselőház egyöntetűen elfogadott. Hol van az elmúlt lelkesedés? Elmúlt az esztendő és a kisiparosság várja, hogy mikor váltja be a t. kereskedelemügyi miniszter úr igéretét, amelyet akkor tett. Hol van a Ház hozott határozata, a kereskedelemügyi kormányzattaltal szembeni Hisz már egy esztendő óta várja és hiába várja a kisiparosság ennek az Ígéretnek beváltását a kereskedelmi miniszter úr részéről, várja a nélkül, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr igéretét beváltotta volna. T. Ház! Ezek után azt mondom és azt ajánlom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak, — úgyis tudom, nem fogadja meg, de én mindenesetre ajánlom — ha következetesen előfordul az, hogy nem bírja akaratát a minisztertanácson keresztülvinni, ha nem bírja azt a minimumot elérni, hogy a nagyipar támogatása mellett, a Kimamurányi támogatása és védelme mellett a kisiparosságot is támogassa, akkor ajánlom az igen t. miniszter úrnak, hagyja el helyét. {Derültség. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Köszönöm szépen!) Adja át a helyét olyanoknak, akik munkakedvüknek, egészségüknek, belátásuknak teljes egészében és frisseségében vannak, mert hiába, nem lehet elbújni az események alól. Ez a politika, amely megnyilvánul a kereskedelmi kormányzat működésében, nagymértékben hozzájárul ahhoz a katasztrófához, amely előtt ez a szerencsétlen ország áll. Ne méltóztassanak azt hinni a miniszter urak a miniszteri székekben, hogy az időközben fölengedett, szép, hangzatos, színes luftballon állandóan és mindig meg fogja nyugtatni az ország dolgozó népének szörnyű lelki háborgását. Méltóztassanak arra gondolni, hogy az a közönyösség, amely Magyarország munkásaival, magántisztviselőivel, köztisztviselőivel, a kiskereskedelemmel és a kisiparral szemben megnyilvánul, mint keserűség végre ki fog robbani és mint forgószél el fogja ezt a rendszert söpörni. Miután én nem látom a kereskedelmi miniszter úr politikájában ennek az ellenkezőjét, nem fogadom el a költségvetést részleteiben sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Tomcsányi Vilmos Pál! Tomcsányi Vilmos Pál: T. Képviselőház! En nem csatlakozhatom az előttem szólott t. képviselőtársam álláspontjához, különösen pedig ahhoz a kívánságához nem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr hagyja el székét. (Simon András: Esztergályos sem komolyan mondta azt!) A magam részéről kérem, hogy maradjon meg székében, s munkálkodását, mint eddig, az ország javára folytassa jó egészségben. De t. Képviselőház, én képviselői funkciómat nem látom betöltöttnek azzal, ha a bizalmamról biztosítom a miniszter urat; én azt hiszem, hogy akkor teljesítem helyesen az én kormánypárti képviselői funkciómat, ha jóindulatú és meggyőződésen alapuló kritikámmal követem azt a politikát és azt a működést, amelyet a minisz299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 149 ter úr folytatott, illetőleg kifejtett. (Ügy van! Ügy van! a balközépen, a középen és a jobboldalon.) és esetleg olyan gondolatokat is hozok, amelyeket ő működésében fel is használhat. A kereskedelmi tárcának azzal a részével akarok foglalkozni, illetőleg abban a vonatkozásban akarok ezzel a tárcával foglalkozni, amely nézetem szerint a legközvetlenebbül van kapcsolatban a mezőgazdasági termeléssel és általában az agrártársadalom érdekeivel. (Felkiáltások a balközépen: Nagyon helyes — Halljuk! Halljuk!) Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Magyarország erőteljes mezőgazdasági, agrárállam és éppen azért egyetlenegy tárca költségvetésénél sem szabad ezt a szempontot szem elől téveszteni (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) és minden tárcának kvázi együtt keJlene működni abban a tekintetben, hogy ezt a mezőgazdasági termelést erősítsük. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Mert hiába, országunk kincsei ebben a vonatkozásban vannak meg, (Ügy van! a balközépen.) a föld a mi legnagyobb erőnk és amit ebből tudunk produkálni, az az, amivel a világversenyt is fel tudjuk venni, (Ügy van! a balközépen.) és amivel a többi állampolgárainknak is csak a javát szolgáljuk, (Ügy van! a balközépen.) mert ha a mezőgazdasági lakosság nem tud boldogulni, nem tud megfelelően termelni, ha nincs jólétben, ha nincs felvevőképessége, akkor az ipar és a kereskedelem is pang. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Hiszen a mostani helyzet is tulajdonképpen e miatt van. (Szilágyi Lajos: A fagy kár sújtotta vidéken pang az ipar és a kereskedelem is!) Nagyon pang; én ismerem azt a vidéket, én is arról a vidékről való vagyok; az iparosok mindig panaszkodnak a fagykár miatt, az iparosok és a kereskedők éppenúgy nézik az eget és figyelik az időjárást, mint az a kisgazda, mert tudják, hogy a májusi eső számukra is kenyeret jelent. (Förster Elek: Különben is a kisiparosok bizonyos vonatkozásban mezőgazdasággal is foglalkoznak.) Éppen azért a kereskedelmi tárcának azzal a részével foglalkozom, amely közlekedésügyre, az utakra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a középen.) Tudniillik úgy érzem, hogy mezőgazdasági * szempontból az utaknak óriási jelentőségük van. Hiába termelünk mi akármennyit, hogyha azt a termést nem tudjuk a piacokra behozni, nem tudjuk a világpiacra dobni, akkor megfulladunk a zsírunkban és abból semmi haszon nem lesz. Minthogy pedig a mezőgazdasági termelés nagy kiterjedésben terül el az ország minden zugában, az úthálózatnak tehát be kell hálóznia az egész országot, úgyhogy mindenünnen a központba lehessen az áruval jönni. Szokás az utakat osztályozni; azt szokták mondani, hogy: elsőrangú utak, másodrangú utak. Ha ezt úgy értelmezik, hogy «elsőrangú fontosságú» és «másodrangú fontosságú» és elsőrangúnak tekintik a chausséé-szerűen kiépített autó-utakat, akkor én ebben nem osztozom, (Ügy van! a balközépen.) mert fontosság tekintetében meg kell gondolni azt, hogy mikor fontos az egyik és mikor fontos a másik. Ez nagyon relatív. (Ügy van! a balközépen.) Olyan mezőgazdasági államban, mint amilyen mi vagyunk, az elsőrangú fontosságú cél és érdek az, hogy minden termelő hely, minden legkisebb község az évnek minden szakában, köves úton tudjon eljutni a legközelebbi vasútállomásig, (Helyeslés a balközépen.) járásának székhelyéig, a hivatalokba és a legközelebbi piacáig. Ez nézetem szerint sokkal fontosabb érdek, minthogy nagy-