Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

146 Az országgyűlés képviselőházának selőtársam, hogy rendszeresíteni kellene a postánál is a jogügyi osztályt; a szaktudás alapján kellene a jogi teendőket is elvégezni. En szankcionálom ezt, nálunk is bevált ez az intézmény. Elismeréssel vagyok a vezetés iránt, nem lehet azonban 254 pengővel diplomás ügyvédet tartani a postánál meg az államvasutaknál. Még egy körülményre kell rámutatnom. Itt egy diplomás ügyvéd a VII. fizetési osztály első fizetési fokozatában 254 pengőt kap, és ezzel szemben az a szerencsés, aki a székesfővároshoz megy négy polgárival kezelőnőnek, ugyanavval a szolgálati idővel 270—290 pengőt kap. Nem tudom, hol itt az arány, hol a méltánylás és hol az igazság, (Zaj. —- Haller István: ^ Az állam emeljen!) Békeidőben 16 aranykorona járt családi pótlékképpen. Itt Kun Béla képviselőtársamnak igaza van abban, hogy állandóan beszélünk az egyke ellen, de nem adunk tisztességes megélhetést. Magam voltam az, aki, mert az Isten nem adott gyermeket, kijelentettem, hogy szívesen adózom és felvetettem azt a gondolatot itt a plénumban, hogy mások is adózzanak azok javára, akik több gyermeket nevelnek a hazának. Tizenhat koronát adtak az állam vasúti alkalmazottaknak békeidőben családi pótlékképpen a gyermekek után. Ma 13 gyenge vásárlóerejű pengőt kapnak. Nem nyújtok be határozati javaslatot, de nagyon szeretném, ha beszédem tartalma eljutna a pénzügyminiszter úr elé is. Nincs kétségem az iránt, hogy a 330—340.000 pengőt a kereskedelemügyi kormány megadja. A Máv. vezetősége is megtalálja a módját annak. — nem tarifaemelésre gondolok, nem terhelek meg senkit — bár az autonómiából az is következnék, hogy ne mindenki apelláljon az Államvasutakra, hogy tarifakedvezményeket élvezzen -* hanem egészen más módját — hogyha más úton nem, akkor azon az úton teremtse elő a 330—340.000 pengőt, azzal, hogy az alkalmazottak nagyobb megnyugvása és fokozottabb munkakedve, szorgalma révén ez az összeg megtérüljön, ami már egy hónap alatt bekövetkeznék. (Ügy van! Ügy van!) Nem kívánok szólni az államvasúti egyéb alkalmazottaknak, a segédtiszteknek, altiszteknek és a munkásságnak életviszonyairól és ellátásáról. Nem azért nem, mintha ez a kérdés nem állna igen közel hozzám és még közelebb a mi pártunkhoz, — hiszen programmjában van a nagy szociális kérdés, amely ezt is felöleli — hanem azért nem, mert — amint előrebocsátottam — csak két kérdéssel kívántam ezúttal foglalkozni. A mondottakat azonban erős kézzel kívánom megragadni s minden körülmények között ezek teljesítését lehetővé kívántam tenni és megvalósítani. Beszélhetnék még arról, és egész röviden szívesen is szólok arról, hogy az Államvasutak — mint ahogy szokták mondani — most is deficittel dolgozik. Ha az Államvasutakat rákényszerítjük ara, hogy autonómiájánál fogva saját jövedelméből eszközöljön beruházásokat, akkor természetesen a saját jövedelme nem lesz elégséges, mert azt a tempót, amelyet a gazdasági élet megkíván, nem tudják az Államvasutak teljesíteni a beruházásokat illetően. Marad tehát, mint ahogy a mostani budget is mutatja, 4'5 millió pengő deficit. Ez természetes is, ha olyan temDÓt, azt a tervet írjuk elő az Államvasutaknak, amely a beruházásokat illetően de facto elő van írva. Elnök: Kérem, a képviselő úr beszédideje lejárt. (Kabók Lajos: Rossz ez a házszabály.) Láng János; Két perc alatt végzek. Çsak fel 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. akarom hívni a t Ház figyelmét arra, hogyha olyan tempóban fognak megindulni a beruházások, amely a gazdasági élet számára kívánatos, akkor fokozott erőre, fokozott munkakedvre és fokozott szorgalomra, de fokozott takarékosságra is lesz szükség. Azelőtt egy mérnök, — akár műhelyi mérnök, akár pályafentartási — aki künn dolgozott, hídvizsgálatot tartott, hídyizsgálati és egyéb pótlékot, továbbá megtakarítási jutalékot és műhelyi pótlékot kapott az alapvető 1907 :50. te. alapján. Ezeket mind beszüntették, de viszont be kell vezetni újra, ha olyan tempót fogunk követni a beruházásoknál, amilyet a gazdasági élet előír. Volna még sok mondanivalóm. Fenntartom azonban magamnak a jogot, hogy akár a segédtisztek, akár az altisztek, akár a munkásság ügyével hosszassabban foglalkozzam, hogy az ő helyzetüket is megismertessem^ a Ház előtt. Egyelőre nagyon köszönöm a Ház türelmét. De hangsúlyozni kívánom és nagyon kérem a Házat és a kereskedelemügyi kormányt, méltóztassék aláhúzottan a pénzügyminiszter úrnak tudomására hozni, hogv az automatikus előléptetés eltörlése végtelenül sérelmes és még sérelmesebb a B. státus fenntartása, melyre csak annyit mondhatok : ceterum censeo... A költségvetést elfogadom. (Helyeslés a baloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! A kereskedelmi tárca egyike azoknak a fontos tárcáknak, amelyek élénken tükrözik vissza az ország közgazdasági életét. Ha a kereskedelemügyi tárca költségvetése olyan, hogy abból az tűnik ki, hogy a kereskedelmi kormányzat figyelme a gazdasági élet minden ágazatára kiterjed, akkor az a költségvetés jó és a kereskedelmi tárcának politikája helyes. Ha ellenben a költségvetésből az tűnik ki, hopfy a kereskedelmi kormányzat figyelme és segíteni akarása nem terjed ki a gazdasági élet vérkeringésére, akkor hiába minden elismerés itt a Házban, hiába mondanak el egyes egységespárti vagy kormánytámogató képviselő urak dicshimnuszokat a kereskedelmi kormányzat működéséről, a való- „ ságos élet, a reális élet szempontjáoól tekintve, az nem jó és nem hasznos. Én mindenesetre nagyon rövid felszólalásomban abból a szempontból indulok ki, hogy vájjon a kereskedelmi kormányzatnak az a politikája, amelyet a jelenlevő igen t. kereskedelemügyi miniszter úr képvisel, helyes-e, jó-e az ország közgazdasági életének szempontjából. Ha ebből a szempontból bírálom a kereskedelmi tárca költségvetését, akkor, ha egy parányi bizalommal tudnék is viseltetni az igen t. miniszter úr működése iránt, még^ abban az esetben sem találnék elismerésre méltó működést a miniszter úr részéről. A helyzet ugyanis az, hogy mi ismételten bizonyos fájó érzéssel tapasztaljuk azt, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr politikája túlságosan egyoldalú. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Micsoda? — Derültség.) Túlságosan egyoldalú! Már pedig az a politika, amely túlságosan egyoldalú irányt követ a gazdasági életben, nem^ lehet alkalmas arra, hogy egy súlyos gazdasági helyzetben levő ország gazdasági életét fellendítse. Es ismételten kellett itt tapasztalnunk, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr túlságosan nagy érzékkel, élénk érzékkel viseltetik egyes nagy vállalatok, nagyipari irányzatok iránt, ugyanakkor viszont a másik oldalon az apró kisemberek exisztenciális érdekeit egyenesen elhanyagolja. Talán