Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-296

8 Az országgyűlés képviselőházának Következik Temesváry Imre képviselő úr határozati javaslata, amelyben kéri, hogy f 1. a «művészeti eélok támogatása» cím 2. rovatán művészeti célokra előirányzott 500.000 pengő keretében a Szépművészeti Múzeum kép­tárának és gyűjteményeinek kiegészítésére is nagyobb összeg fordíttassék, 2. amennyiben az állam valamely külföldi hangversenyturnét szubvencióban részesít, ez esetben annak programmját hozzájárulás cél­jából előzetesen a kultuszminiszter úrnak be kell mutatni, 3. a vidék nagyobb városaiban a lehetőség­hez képest évenként 4—5 darabra kiterjedő stag­gionék tartandók az Opera részéről. Méltóztatnak e határozati javaslatot elfo­gadni 1 ? (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadta és azt tárgyalás és hozzájárulás cél­jából a Felsőházhoz teszi át. Most pedig áttérünk a költségvetés általá­nos vitája során beadott határozati javaslatok felett való szavazásra. A beadás sorrendje szerint következik Far­kas István képviselő úr 1. számú határozati ja­vaslata, amelyben kimondani kéri, hogy a Kép­viselőház szükségesnek tartja az általános^ tit­kos választójog megalkotását, a választások tisztaságának biztosítását, a demokratikus föld­reform keresztülvitelét és a közszabadságok in­tézményes biztosítását. A népjóléti miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Vass József népjóléti és munkaügyi minisz­ter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a súlyos külpolitikai tárgyalásokkal elfoglalt miniszterelnök úr, valamint a külügyminiszter úr helyett az őket illető határozati javaslatok­nál én adjam meg a választ. Ennek a határozati javaslatnak kérném a mellőzését. Nyilvánvaló, hogy itt Junktim kí­ván teremtődni a revizió gondolata, valamint a demokratikus haladás gondolata között. Én ezt a junktimut tagadom. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ez azonban nem jelent annyit, mint­ha nem volnék én és nem volna a kormány híve a demokratikus haladásnak. Tagadom azonban a junktimot azért, mert bárminő leg­szélsőségesebb demokratikus módon rendez­kednénk is be itt, ez semmiképpen sem volna alkalmas arra, hogy a revizió nagy ügyét elő­mozdítsa, vagy pláne megvalósítsa. Ennek kö­vetkeztében mivel egyrészt nem látom magá­nak az indoknak helyességét, másrészt pedig mivel a kormány úgyis azon az állásponton van, hogy szükséges megfelelő időben a demo­kratikus fejlődés felé a kellő lépéseket meg­tenni, s így magának a határozati javaslatnak az alapgondolata nyitott ajtót dönget, kérném ennek mellőzését. (Helyeslés jobbfelől.) . Elnök: Következik szavazás. Kérdem: mél­tóztatnak-e az imént ismertetett hatá.rozati ja­vaslatot elfogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a határozati javaslatot elfogadják, méltóztas­sanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot elvetette. Következik Farkas István képviselő úr 2. számú határozati javaslata, melyben utasítani kéri a kormányt, hogy a hitbizományok meg­szüntetéséről, a földbirtokforgalom szabaddá tételéről ós egy új demokratikus földbirtok­reform keresztülviteléről terjesszen törvény­javaslatot a Ház elé. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Mivel a földibirtokreform befejezést 296. ülése 1929 május 22-én, szerdán. nyert, a pénzügyi megoldás most van folya­matban, a határozati javaslat elfogadását nem látom indokoltnak és kérem a t. Házat, hogy azt elutasítani méltóztassanak, (Helyeslés jobb­felől.) Elnök: Következik a határozathozatal. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imire: Meg­szüntetik a hitbizományokat? — Jánossy Gá­bor: Dolgoznak rajta! — Györki Imre: Meg­kérdezzük Mezőssy Bélát, mit szól hozzá! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. így lehe­tetlenség, hogy az elnök előterjessze a határo­zati javaslatokat és a Ház sem képes hatá­rozni. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e az imént ismertetett határozati javaslatot elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a határozati javaslatot elfogad­ják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot el­vetette. Következik Farkasfalvi Farkas Géza kép­viselő úr 1. számú határozati javaslata, amely­ben utasítani kéri a kormányt, hogy az össze­férhetlenségről szóló 1901 : XXIV. tcikk módo­sításáról terjesszen törvényjavaslatot a Ház elé. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Kép­viselőház! Teljes mértékben egyetértek t. kép­viselőtársammal és barátommal akkor, amikor ő mindennek felébe helyezi a közélet tisztasá­gának védelmét, megóvását és előmozdítását. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez a legelső!) Ebben a tekintetben tehát egyetértek vele és egyetér­tek abban a kérdésben is, hogy komolyan kell foglalkozni az összeférhetlenségi törvény re­formjával. (Helyeslés jobbfelől.) Abban azonban nem értek egyet t. képviselőtársammal, hogy a közélet tisztaságának hatásosabb védelme érde­kében az első és legsürgősebb teendő éppen az összeférhetlenségi törvény reformja volna. Ez csak egyik tényező, egyik pótlék, de nem az alapvető eszköz. Az összeférhetlenségi törvény törvény­tárunknak e-vik legszebb alkotása, Szilágyi Dezsőnek müve, amelyre büszkék lehetünk az egész világ előtt, (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) mert a világ évtizedekkel utánunk kezd csak közeledni ahhoz a felfogáshoz, amely már 28 esztendővel ezelőtt le volt fektetve a mi tör­vénytárunkban és onnan világít szerte a vi­lágba. (Jánossy Gábor: Végre kell hajtani szi­gorúan!) Hogy nincsen helyesen végrehajtva a törvény, ez kétségtelen dolog. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ámde méltóztas­sék megnézni, hogy a törvény végrehajtása nem & r kormányra van bízva. A törvény végrehaj­tást egyrészt magára a parlamentre bízta, amelynek szuverén hatáskörébe utalta a bírás­kodást és az ítélkezést, másrészt minden egyes polgár felelősségérzetére és kötelességtudására hántotta akkor, amikor actio publica-t engedé­lyezett. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Látom es tudom, hogy ma igen sok gyanúsítás hangzik el a közélet terén és kétségbevonják a közélet tisztaságát olyan vonatkozásokban is, ahol az­előtt soha semmiféle gyanúnak még az árnyéka sem merült fel. Sajnálattal tapasztalom azt, hogy ma könnyen történik a gyanúsítás. (Moz­gás a szélsőbaloldalon.) A helyett, hogy élnének az actio publica-ban biztosított joggal, legtöb­ben megállanak a puszta gyanúsításnál és nem keresik fel azt a fórumot, amelynél vádolhat­nak, amelynél bizonyíthatnak, amelynél a bizo­nyítási kötelességnek is eleget tehetnek és az­zal kiprovokálhatnák az illetékes fórum dönté­séi (Rassay Károly: De ha hiba van a végre-

Next

/
Thumbnails
Contents