Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
Az országgyűlés képviselőházának 296. ülése 1929 május 22-én, szerdán. iparfejlesztés erősen megterheli nemcsak a szorosabb értelemben vett fogyasztóközönséget, hanem megterheli magát a termelést, a különböző termelési ágakat, de különösen azokat, amelyek védelemben közvetlenül nem részesülnek. T. Képviselőház! A háború utáni Magyarországnak egyik tragikuma az, hogy olyan időpontban kell ezt a problémát megoldania, amely eléggé^ kedvezőtlen. Ha azonban nézem négyzetkilométerenként 92-es népsűrűségünket, amely népsűrűséget egyedül & mezőgazdaság fejlesztésével megfelelően ellátni nem tudunk, ha meg akarjuk tartani azt a kulturnívót, amelyen ma állunk, ha az állami kiadásokat, amelyek alig csökkenthetők,^ fizetni akarjuk, akkor nekünk gyors cselekvésre van szükségünk, új kereseti forrásokat, s ezzel egyszersmind az állam fenntartását szolgáló új bevételi forrásokat is kell teremtenünk, illetőleg helyesebben annak a bizonyos tehernek előnyösebb, arányosabb elosztását kell biztosítanunk. A t. képviselő úr, mondom, nem hiszem, hogy a meglevőn akarna gyökeres változtatást tenni, én tehát az ő okoskodását csak abban az értelemben fogadom el, — amint már a közgazdasági miniszter úr is kifejtette — hogy azokat az ipari védővámokat, amelyeknek nyomán megfelelő ipari fejlődés nem várható, megfelelő időpontban revizió alá veknik. (Helyeslés.) T. Képviselőházi! Nekünk ipart kell fejlesztenünk a mezőgazdaság érdekében is és a mezőgazdasági nyersanyagokat egészen a végtermékig, amennyire lehet, itt kell feldolgoz^ nunk. (Ügy van! Ügy van!) Szaporítanunk kell azokat a mezőgazdasági terményeket, amelyek ipari nyerstermények s amelyek úja!bb iparágaknak képezhetik itt az alapját. A tömegfogyasztási cikkekben nekünk ipart kell fejlesztenünk azért, mert gazdasági függetlenségünk ezt kívánja meg. (Ügy van! Ügy van!) Akikor, amikor elzárkózó államokkal vagyunk körülvéve, a mi gazdasági függetlenségünknek is posztulátuma az iparfejlesztés, mert ne felejtsék el uraim soha, hogy politikai függetlenség gazdasági függetlenség nélkül mindüg csak csonka függetlenség. (Ügy van! Ügy van!) Fejlesztenünk kell tehát az ipart hazai tőkével, fejlesztenünk kell kölcsöntőkével, fejlesztenünk kell idegen iparolknak betelepítésével. Ha azt nézem, t. Képviselőíház, hogy a külföldi államokban az iparnak tulajdonképpen mi a ba'ja, akkor azt látom, hogy az iparnak a baja először az^ hogy igen magas, sok helyen a mi közterheinknél mágasaíbb közterhek srujtják. azt látom, hogy a munkabérek lényegesen magasabbak, azt látom, hogy az ipari túltermelés folytán a kellő elhelyezési terület sem áll rendelkezésükre- küföldre pedig csak erősen dumping-jelegű árakon' tudnak szállítani, azt látom^hogy a kiviteli piacoktól meszsze esnek, Európának várhatóan nagyobb felvevő piacaitól, a Balkántól s a közeli Kelettől messzebb esnek mint mi. Ezzel szemben, ha a mi hazái viszonyainkat nézeim. azt látom- hosrv a mi iparfejlesztési törvényünk: az 1907:111. te. bizonyos adókedvezményt nyújt az újonnan keletkező ipari vállalatoknak, azt látom, hoey a munkabérek alacsonyabbak, a. szociális terhek még mindig valamivel alacsonyabbak, azt látom, hogy az újonnan fejlődői iparnak itt megfelelő fogyasztási területe van és azt látom, hogy a külföldi értékesítésnek itt megvannak az előfeltételei. (Várnai Dániel: Területe van. csak fogyasztása nincs!) Adva vannak az előfeltételek arra, 'hogy ezt az ipari áttelepítést itt végrehajtsuk és ha mi tartózz kódunk minden olyan riasztó momentumtól, amely a külföldi tőkét olyan meggondolásra fogják késztetni, hogy ne jöjjön abba az ország'ba, ahol így fogják kezelni, (Helyeslés. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez az!) akkor reméism^ hogy az iparáttelepítéssel sikereket fogunk elérni, aminthogy a múltban is nagy sikereket értünk el ezen a téren. Hiszen a legrégibb időktől kezdve, már az Árpádok alatt, később pedig az Ausztriával való közös vámterület mellett, amikor jóformán ez és bizonyos szubvenciók engedélyezése volt azegyedüli iparfejlesztési lehetőségünk, ezt az eszközt vettük igénybe és az ipar élőbb vagy utóbb nacionalizálódott. (Gál Jenő: Árpád milyen szubvenciót adott 1 ? — Szabó Sándor: Szabad királyi várossá tette!) Méltóztassék megengedni, én az Arpádházi királyokról és nem magáról Árpádról beszéltem. A képviselő úr, aki ezeket a kérdéseket is mindenesetre tanulmányozta, valószínűleg nagyon jól tudja, hogy a mi iparosaink Szent Istvántól kezdve nagyobbrészt idegen betelepülők voltak, akik privilégiumokban részesültek. (Ügy van! Ügy van!) Nem voltak jobbágyok, városokban voltak letelepedve és bölcsen méltóztatik tudni, hogy polgári társadalmunk csíráit ebben a letelepült iparosságban találjuk meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és középen. — Zaj a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ettől a kérdéstől, amelyre talán akaratom ellenére elkalandoztam, visszatérjek Bródy Ernő t. képviselő úr felszólalására, aki felszólalásának legnagyobb részét arra szentelte, hogy — utalva arra, hogy nemcsak a mezőgazdaságnak természetesen minden erővel való fejlesztése a feladat, mert hiszen azt mindenki elismerte, hogy ez az alapja a termelésünknek — az iparnak, a kereskedelemnek és különösen a tranzitókereskedelmnek fejlesztésére hívja fel figyelmemet. Egyetértek vele. Itt csak azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, amire külön az én resszortommal kapcsolatban felhívta a figyelmemet, hogy a tranzitóvámkezelést lehetőleg olyan könnyeddé kell tenni, hogy az ne legyen akadálya a tranzi tóforgalomnak. (Helyeslés.) Ebben vele teljesen egyetértek és törekvésem, hogy kiküszöböljem ennek a tranzitóforgalomnak minden akadályát, amennyiben van akadály. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi miniszter úr is — akivel egyetértőleg kell eljárnom — teljesen egyetért e tekintetben vejem, de egyetért toyábbmenőleg a vasúti tarifák megfelelő formálásában — ami a tranzitókereskedelem ideirányítását elősegíti — és abban is, hogy idetartozik a mi hajózásunk megfelelő átszervezése is. A szónokok nagyobb része sürgette a kormányt, hogy a községek háztartásának reformját mielőbb terjessze a t. Ház elé és Szabó Sándorés Simon János képviselő urak erre nézve indítványokat isnerjesztettek elő. A belügyminiszter úr és én is már többször voltunk szerencsések e kérdésről nyilatkozni, amely nyilatkozatoknak az a lényege, hogy e kérdés megoldását magunk is sürgősnek tekintjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Terminust nem mondok, mert esetleg a terminust hibámon kívül nem tudom betartani, csak azt mondom, hogy amily gyorsan ezt a nehéz és nagy kérdést meg lehet oldani, azt mi megoldjuk és ha lehet, még az őszi szesszióban a t. Ház elé terjesztjük a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Magukat a határozati javaslatokat a kormány részéről elfogadom.
