Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

62 Az országgyűlés képviselőházának életében, nagy szolgálatokat tett a nemzeti haladásnak. Ám rettenetes tévedés volt azt hinni, hogy az egyenlőség lényege a jogi akadályok elhárításával biztosítva van, hogy a gazdasági élet terén való versenyt a felszabadított individuális erőkre lehet bízni, minden korlátozás és ellenőrzés nélkül, s végzetes baj volt erre a teóriára felépíteni egész gazdaságpolitikai kodifikációnkat. Mert ez a gazdaságpolitika elválasztotta a nemzetgazdaságtant az erkölcstől, tág kaput nyitott a pogány egoizmusnak, nem védte a gyengét az erőssel szemben, már pedig az erősnek szabadsága nem más, mint a gyengének az elnyomatása. E gazdaságpolitikai rendszernek főcélja volt az anyagi javak felhalmozása, nem pedig az ember, aki az ökonómiai életnek a központját. E rendszer egyes rétegeknek óriási vagyont biztosított, százezreket pedig nyomorba taszított. E rendszer a szociá-' lis államnak gondolatától is irtózott, csak egy szerepet bízott rá, — mint Lassalle mondta — az éjjeli bakter szerepét, hogy tudniillik őrizze és védelmezze a jogrendet. Ez a rendszer züllesztette szét a régi osztályokat, elsősorban a kisiparososztályt. A korlátlan iparszabadság gyilkoló érája alatt az önálló mesterek jórésze kénytelen volt bérmunkásnak beállani. Aki előbb önálló volt, az bérszolga lett; aki előbb a munka teljes gyümölcsét élvezte, az csak a morzsáját kapta, a többit elnyelte a bank, a tőke, a részvény. így szálltak lefelé az önálló iparosok a polgári rendből, a harmadik rendből a negyedik rendnek elkeseredéstőr és gyűlölettől telített mélységeibe. De a rendszer tönkretette a mezőgazdasági réteget is. A kisbirtokok egymásután dobra kerültek. A kisbirtokos hiába dolgozott, mégsem tudott boldogulni. Reggeltől estig robotolt, és alig keresett annyit, hogy betevő falatja legyen, így a parasztságba nemzeti társadalomnak ez alaprétege, az önálló, független, otthonuknak örvendő földmíveseknek serege leszoríttatott a proletárok, a föld- és háznélküli Jánosok vigasztalan tömegévé. (Malasits Géza: Ott állanak a Teleki-téren.) A munkásosztállyal pedig hogyan bánt? Ráfeküdt a szervezetlen munkástömegekre, kiszívta erejüket és vérüket, elkeserítette kedélyüket, elvett tőlük földet, napsugarat, levegőt. ( H aller István közbeszól.) Azért nem hallgatja meg az egységespárt az ilyen beszédet, pedig igen sok tagjára ráférne. (Gál Jenő: Tanulna és okulna belőle!) Ezzel még számolunk, mit mondott Haller István. (Zaj.) Nem adott nekik lehetőséget arra, hogy emberek is legyenek. E rendszernek szülöttje a modern kapitalizmus is. Kapitalista alapon állunk, aminthogy ma más alapon nem is állhatunk. Kapitalista volt Bebel, aki 400.000 márkát hagyományozott, nem a köznek, hanem leányának. Engels nagyiparos volt; az osztrák szociáldemokratapárt megalapítója, Viktor Adler pedig dúsgazdag ember volt. A vagyonos osztályhoz tartozik Leon Blum, vagy Blüm, — nem tudom, hogyan ejtik ki — (Felkiáltások bal felől: Blum!) a francia szociálistapárt egyik kiváló szónoka. (Rothenstein Mór: Az nein vesz el az érdemeiből semmit, ha Blum is! — Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek. Griger Miklós: Az angol munkáspárt soraiban meg éppen) bőven van képviselve a vagyonos elem. Trevellian volt közoktatásügyi miniszternek 20000 holdja van, & munkáspárt egy másik külpolitikai szónoka pedig arról nevezetes, hogy neki van a legszebb gyűjteménye régi angol porcellánokból és éppen így a fran292. ülése 1929 május 14-én, kedden. cia szociáldemokrata párt egyik kiváló tagja, Paul Boncour arról híres, hogy japán fametszetekből álló gyűjteménye sokmilliót ér. Kapitalista a legelszántabb szociáldemokrata is, akinek vállalata, pénze, háza, vagyona vagy részvénye van, így kapitalista egyik-másik szociáldemokrata képviselőtársam is. (Mozgás.) Nem szemrehányásként mondom, ez csak konstatálás. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Ezt csak konstatálom, mert benne vagyunk a kapitalisztikus termelés zónájíában, amely alól nem emancipálhatjuk magunkat, amint a bőrünkből sem ugorhatunk ki. Nem is a kapitalizmus ellen, nem is a kapitalista rendszer ellen hadakoztam, de az úgynevezett modern kapitalizmus ellen. Nem a tőke ellen, hanem az ellen az önző szellem ellen, amely a tőkét nem emberségesen, nem szociálisai], hanem szívtelenül kezeli és szívtelenül annak halmozására törekszik, amelynek forrása nem a becsületes szellemi vagy fizikai munka, hanem a munkabérek leszorítása, a konjunktúrának kiuzsorázása, becstelen spekuláció és gazdasági manőver. A «mammonizmus» ellen küzdök, amelyhez a munkástömegek nyomora, a kisemberek tönkretétele fűződik, amely az aszszonyok és gyermekek munkájának kizsarolását, az alsó néposztályok családi életének bomlását okozza, amelyhez átok és nyomor fűződik, amelynek a nincstelen, legyen bármily szorgalmas, legyen bármily szellemi tehetsége és fizikai munkaereje, legyen bármily kiváló, kiszolgáltatni kénytelen magát éhbérért, amely gyökeréig erkölcstelen, mivel a tömegnyomor számlájára gyarapszik, halmozódik és hízik. A modern kapitalizmusnak: a mammonizmusnak e megítélésében, bár egy világ választ el Marxtól, teljesen egy nézeten vagyok vele, amikor azt állítja, hogy a modern kapitalizmushoz tetőtől talpig vér és piszok tapad. És ha valaki e radikális kijelentésemen megbotránkoznék, (Malasits Géza: Nézzék meg a textilgyári munkáslányok bérét!) akkor hivatkozom Heinrich Pesch jezsuita atyára, aki világhírű nemzetgazda és a Neubau der Gesellschaft című könyvében) arra a konklúzióra jut, hogy: Moderner Kapitalismus und Christentum stehen sich gegenüber, wie Feuer und Wasser. Tudom, hogy ez a beszéd bizonyos körökben nem fog tetszeni (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon., — Gál Jenő: Nem baj, a tömegeknek tetszik!), de magukra vessenek, mert a kapitalizmusnak senkisem árt annyit, mint azok a kapitalisták, akik vele visszaélnek és akik idegenül és szívtelenül állnak a dolgozó tömegekkel szemben, akiket az emberszeretet, a humanizmus és más efféle skrupulusok nem bántanak. És ha igaz, amit Bud János gazdasági miniszter úr pénzügyminiszter korában mondott, hogy tudniillik a kapitalizmus egykori pozíciója gyöngül, abban döntő része van a kapitalistáknak, annak a kapitalista társadalomnak, amely nem tud a helyzet magaslatára emelkedni, mely egyenesen kiprovokálja a kapitalistaellenes irányzatot és útját egyengeti a szociáldemokráciának, annak a szellemi, gazdasági és társadalmi mozgalomnak, amely a keresztény és nemzeti, vagy mondjuk, csak a nemzeti alapon álló államférfiaknak sok gondot okozott a múltban, sok gondot fog okozni a jövőben és amellyel foglalkozni elméleti szempontból is érdemes és tanulságos. (Malasits Géza: Kicsit későn fognak hozzá Magyarországon! — Gál Jenő: Hát a trafik elvételével hogy állunk? — Malasits Géza: A mozikommunisták odaát ülnek!)