Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

90 Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése 1929 május 3-án, pénteken. rül, mint amennyibe a magánvállalkozásnak kerülne. Ellenben azt tartom, hogy feltétlenül szükséges, hogy a pénzügyminiszter úr egy alapot létesítsen, amelyből mindazok kapjanak megfelelő összeget, akik építeni akarnak és akik a visszafizetésre megfelelő biztosítékot tudnak nyújtani. Ez azután lehetővé tenné azt, hogy olyan kislakásos bérházak épüljenek, amelyeknek építése felé a tőke éppen az alacsony hozadék miatt nem fordul. E tekintetben tehát kérem, hogy a miniszter úr egypár megnyugtató szót szóiion, mert ha így lehetővé tesszük családi házak építését és lehetővé tesszük a garanciával bíró vállalatoknak azt, hogy állami pénzből, jobban mondva, a Társadalombiztosító pénzéből építkezhessenek, akkor evvel sokkal jobban fellendítjük az építkezési kedvet, mint azokkal a kilátásba helyezett adókedvezményekkel, amelyek a gyakorlatban éppen a nehéz pénzviszonyok következtében nem sok reménynyel kecsegetetnek. Meg kell még említenem, t. Ház, hogy a javaslat 6. §-ában van egy intézkedés, amely azt mondja, hogy (olvassa): «...olyan törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, ahol nagyobb terjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrendezések azt szükségessé teszik, az illető város pontosan meghatározandó területére, továbbá a járási székhelyeken,... stb.» Ez kissé szűkmarkú dolog. Tudjuk nagyon jól, hogy egyes vidéki városok vezetősége irtózik attól, hogy a házak a perifériákra kerüljenek. A közműveket nem szeretik kivinni, mert az költségbe kerül, s így azok az építkezési tervek, amelyeket csinálnak, rendszerint csak a város egészen szűk területére szorítkoznak. Már pedig, ha ez a megszorítás itt megmarad, ez nem teszi lehetővé, hogy a város külső területein, egészségesebb helyein is, a lakosság ezt^ az adókedvezményt igénybe vegye. Kérem tehát a miniszter urat, hogy ezt az adókedvezményt, amelyet ebben a javaslatban kilátásba helyezett, a vidéki városokra nézve minden korlátozás nélkül adja meg. Ez azért szükséges, hogy az a szegény kisember is, aki nagy keservesen, sokszor egy fél elet munkájával egy telekre való összeget össze tudott magának gyűjteni s azon a telken magának és családjának házat akar építeni, nehéz, fáradságos munkával, részesüljön az adókedvezményekben. Egy másik kérésem is \

r

olna, amit már Bárdos igen t. képviselőtársam is előadott. Minthogy egyes^ túlzsúfolt városokban a perifériákra való kiépítés azért olyan nagy arányú, mert egyfelől a lakások kötöttsége miatt a házakat nem lehet lerombolni, másfelől az adókedvezmény sem olyan, amilyet az illetők várnak, kérem tehát a miniszter urat arra, hogy amit Bárdos Ferenc, nemkülönben Bródy Ernő képviselőtársam a régi házak lerombolása után arra a helyre épített házak adókedvezményei tárgyában kifogásként említett, figyelembe venni szíveskedjék. Végül még egy dologról kell megemlékeznem, arról, amit Petrovácz Gyula képviselőtársam a magyar szénre vonatkozólag tegnap mondott. Petrovácz Gyula képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy a magyar szén nem eléggé gazdaságos és megtörténhetik, hogy valaki gőzfűtési berendezésében olyan rostélyt szereltet fel, amely a magyar szén elégetésére alkalmas, későbh' pedig, amikor az adókedvezmény lejáróban van, kicserélteti a rostélyt és nem magyar szénnel tüzel. Petrovácz Gyula képviselőtársam építész, és így tudnia kellene, hogy aligha van Budapesten ' olyan gőzfűtési telep, amelyben külföldi szenet használnak. Ezt a fényűzést még Krausz Simon sen engedhette meg magának az ő fénykorában. Tudjuk nagyon jól, hogy a gőzfűtésitelepek kazánjait vagy magyar szénnel és széntörmelékkel vagy koksszal és koksztörmellékkel szoktak fűteni, de semmiesetre sem porosz szénnel, mert az túldrága dolog volna. Ebben a tekintetben igen örvendetes az, amit a miniszter úr mondott, hogy nevezetesen az adókedvezményeknél figyelembe fogja venni azt is, hogy ezek a berendezések korszerűek-e. A gőzfűtésnél tehát nincsen baj, t. miniszter úr, mert seholsem használnak porosz szenet. Ellenben a magyar szenet is lehetne nagyon gazdaságosan felhasználni a lakásokban is. Éppen erre való tekintettel a magyar állami vasgyárak és magángyárak is csináltak egy kályharendszert, amely lehetővé teszi a legsilányabb lignitnek, a gyöngyösi lignitnek is elég gazdaságos felhasználását. Nem abban van a baj, hogy nem volna olyan kályha, amelyben a magyar szenet is elég gazdaságosan el lehet égetni, hanem a baj abban van, hogy az építészek és az építőmesterek a kéményeket, a kürtőket túlszürke méretezik. A mi szövetkezetünk, amelynek én is egyik szerény tagja vagyok, megpróbált magyar szenet forgalomba Ihozni. Budapest környékén, ahol a helyi viszonyok és az építési viszonyok lehetővé teszik valamivel bővebb kémények építését, az ott lévő kályhákban nagyon szép eredménnyel lehetett a magyar brikettet és a magyar szenet eltüzelni, majdnem ugyanolyan hatással, mint a porosz, szenet. Ellenben a fővárosban, ahol a kémények rendkívül szűkek é& a magyar szénnek nehéz gázát és füstjét nem bírják kihúzni, itt természetesen a magyar szenet eredménnyel eltüzelni nem lehet. Ha méltóztatik kívánni, — nagyon helyesen — hogy a háztartásokban a tüzelésnél a jövőben magyar szenet vegyenek igénybe nagyobb mennyiségben, erre csak egyetlen egy lehetőség van, tessék a kéményeket ö'blösehbekre építeni, mint amilyenek ma vannak, mert a szűk kéményű házaknál a magyar szenet gazdaságosan elégetni és felhasználni nem lehet. Ami a többi berendezési tárgyakat illeti, itt csak egy körülményt ajánlok a miniszter úr figyelmébe. Olyan szegény országban, mint amilyen Magyarország, a lehetőség szerint minden energiát, minden felesleges kiadást meg kell takarítani. Itt van pl. a mosás kérdése, amely különösen a munkás- és a kispolgári háztartásoknál rendkívül fontos valami. Mert kevés lévén a fehérnemű, gyakran mosnak,^ a gyakorta való mosás pedig rengeteg fát és szenet vesz egénybe. A fát pedig külföldről, Gseh-Szlovákiából, vagy Romániából kell nehozni s az után vámot és egyebet kell fizetni. A külföldnek adózunk tehát akkor, ha idefhaza fát tüzelünk el. Méltóztassék elkétpzelni, hogy a városi házakban, az állami épületekben és a magánházakban is mindenütt mosókonyhák vannak, kettő-három, a szerint, hogy milyen a ház, de mindenütt mosókonyha van. Ahány lakó van, az ott mind külön tüzel, úgyhogy azokban a mosókonyhákban olyan hallatlan tüzelőszer-pazarlás megy végbe, amelyet Magyarországnál gazdagabb ország sem engedhetne meg magának. Arra kérem a miniszter urat, ne nézze ezt a dolgot jelentéktelen valaminek. Ez rengeteg valami. Méltóztassék megnézetni, hogy azok a házak, amelyek adókedvezményben részesülnek, modern berendezéssel bírnak-e ebben a tekin-