Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

86 Az országgyűlés képviselőházának Még egy ily nap eredménye s díjazva van az élet, Napoleon dicsősége, teveled se cserélek.» Es a nagy nap a nagy események forgatagában, középpontjában, a megszületett népszabadság szent mámorában fürdő márciusi ifjúság élén ott áll, ott van Jókai is, akihez ezeket a szavakat intézte Petőfi: «Percenként jobban, jobban elsötétül láthatárom, De én életemnek éjjelét nem rettegem, sőt várom. Hisz annál fényesebb a csillag, minél sötétebb [az éjszaka, Tudom, mert a szív mondja nekem: Te lesz — (Jókai) — Sötét kietlen éjem hamvadhatatlan csillaga.» Lelkem elé idéztem, feltámasztom halottaiból egy pillanatra, egy percre a 48-as ifjúság egyik vezére mellett Jókaiban a bujdosó Jókait is, az elnyomatás korszakának bujdosóját, aki az önkényuralom bosszúálló keze elől a Bükk rengetegeibe bujdokol és akit egy önfeláldozói hitves szerelme, heroikus kitartása, áldozatos munkája ment át a magyar életnek, a magyar 'dicsőségnek, a magyar haLhatatlanságnak, és ki később a temetői csöndbe merült főváros egy elrejtett félreeső zugából ontja, nemzete elé lelkének

r csodálatos kincseit. Az ő életében, az ő munkásságában, az ő halhatatlan műveiben az ifjúság minden álma, valamennyiünk tündérálmai, a leányszobák rózsaillata és liliomtisztaságú levegője, a férfikor minden küzdelme, vágya, csalódása és a hanyatló kornak méla melankóliája, amely a hanyatló őszi verőfényhez hasonlatos, de többet mondok: ennek a nemzetnek minden dicsősége, minden gyalázata, ;

; minden reménye, minden vágya a magyar nép jellemének, a magyar nemzet karakterének csodálatos virtusai megnemesedve, egy nagy lélek nemes humorában megfürösztve jelennek meg előttünk. ő maga egy darab dicsőséges magyar történelem. Most is él ő, most is felderít, buzdít, vigasztal, dorgál bennünket. «Mert nem hal meg az, ki millióikra költi Dús élite kincsét, ámbár napja mul, Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön-nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik, Melyhez tekint fel az utód erénye, Ôhiajt, remél, hisz és imádkozik. Te sem haltál meg, nemzetem halottja: [Jókai, Nem mindienestül rejt a földi sír, Múlásodat még a nemzet siratja, Ó mert ily sebre hol van balzsamír? Mi felkelünk, a fájdalom vigasztal, Egy nemzet gyásza nemcsak leverő, Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal, Van élni abban hit, jog és erő.» T. Ház! Mielőtt igénytelen megemlékezésemet befejezném, ihadd mondjak el egy fenséges jelenetet, amely a Petőfi-szobor előtt játszódott le 1898-ban, amidőn az akkor még élő Jókai köszöntötte Petőfi lelkét. Nem^ a magam szavaival mondom el ezt a fenséges jelenetet, — ehhez én gyönge vagyok — hanem a 80-as évek elfeledett költőjének, Ábrányi Emilnek szavait i)dézem, aki a maga korának egyik legtüzesebb lelkű költője volt s akinek lantján csodálatos varázzsal zendült fel a magyar nyelv bűbájos muzsikája. Az ő szavait idézem. 88. ülése 1929 május 3-án, pénteken. Az akkor még élő Jókai ezt mondja Petőifi szobrához: «Te voltál a világ legdúsabb királya S trónod elvetetted, mert hazád kívánta, Mert tötob volt ő neked kincsnél, diadalnál, Légy áldott, ki érte ily korán meghaltál.» Es ezt feleli az élő Jókainak a zengő Petőfi szobor, Petőfi lelke: «Hány sebet ütött rád Jókai —gyanúsítok vádja, Szájas hazafiság botor pereátja! De te tűrtél mindent, gyanúsítást, vádat, S annál igazabban szeretted hazádat! Egyre csak küzdöttél, egyre csak fáradtál, S hazádnak tömérdek dicsőséget adtál, Nagy csapások közt is bíztál és reméltél Légy áldott, ki érte oly sokáig éltél.» (Éljenzés és taps.) Egy imaszerű óhajtással, azt mondom: hadd fejezzem be imádsággal igénytelen megemlékezésemet. Jókai látnoki lelke mindent megálmodott, a Jövő század regényének sejtelmei, látnoki próféciái egy álom kivételével megvalósultak. En azt szeretném, arra kérem a magyarok örökké való Urát, Istenét, hogy engedje, tegye lehetővé, cselekedje velünk, porig alázott és mégis egyedül ő benne bízó népével, cselekedje azt, hogy a nagy álmodó utolsó álma is megvalósuljon; hogy második Árpád magyar király dicsőséges megkoronázta

tasatniinel előbb megérjük s Kárpátoktól az Adriáig, brassói cenki tetőtől Borostyánkő és Németújyár sziklaormáig egy újra eggyé forrott ezeréves nagy nemzet szent hallelujája töltse be a földet és az eget és harsogja szent hittel, szent lendülettel: Hazádnak rendületlenül! Legyen áldott Jókai emlékezete mindörökké. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgya nem lehet. Temesváry Imre képviselő úr, mint a pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni.^ Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az 1929/30. évi állami költségvetés és az 1928. évi XLIL te. 1. §-ának 2. bekezdése alapján az e törvény életbelépése óta az 1927/28. költségvetési év bevételi többlete és a beruházások keretében engedélyezett kölcsönök után tőketörlesztés és kamat címén az 1928/29. költségvetési évben esedékes összegek terhére megállapított beruházásokról szóló pénzügyminiszteri jelentés tárgyában a pénzügyi bizottság jelentését tisztelettel b éterj es ztem

v Kérem azt kinyomatni, szétosztatni és annak tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Napirend szerint következik az állatforgalmiadó megszüntetéséről, a hús után fizetendő általános forgalmiadóra vonatkozó egyes rendelkezések megváltoztatásáról és a marhalevelek illetékességéről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t, Házat, méltóz-