Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Az országgyűlés képviselőházának , amint a német szokta mondani, a hosszú padra, hanem rendezze a magyar államnak ezzel a néhány ezer polgárával szemben, akiknek éppen olyan joguk van, hogy megkapják az államtól a jogbiztonságot, mint bárkinek másnak, aki az ország területén él. Tisztelettel kérem az igazságügyminiszter úr sürgős intézkedését, hogy ez a nép végre megszabaduljon az uzsorától. Elnök: Az igazságügyminiszter úr óhajt szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a külügyminiszter úr nevében is válaszoljak t. képviselőtársam interpellációjára. Teljesen egyetértek képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy egy igen fontos problémáról van szó, olyan problémáról, amely nemcsak a határszéli lakosságot, hanem az egész országot is valóban kell hogy érdekelje. Meg kell azonban állapitanom, hogy amikor képviselőtársam interpellációjában gyengeségről és határozatlanságról beszélt s több energiát követelt, akkor nem volt igazságos elődömmel szemben és a kormánynak az én hivatalbalépésem előtt tett intézkedéseivel szemben, mert megállapítható, hogy minden időben felfogta a kormány a kérdés jelentőségét és a legnagyobb erővel igyekezett a rendelkezésére álló eszközökkel ezt a kérdést dűlőre vinni. Egy olyan problémával állunk itt szemben, amelyben, mint kis tükörképben, benne van Trianon egész jellemző képe, az a képtelen határmegállapítás, amelynek valóban nevetséges következménye — ha nem volna oly végtelenül szomorú — ez a helyzet, amelyet Európa kulturált középpontjában kellett a határszéli lakosságnak majdnem egy évtizeden át elszenvednie. Megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy a jugoszláv állammal ez a csere úgy az én érdemem, hanem az előkészítőmunkánaik az eredménye az, hogy a magyar kormányzat mindazoknak a feltételeknek és kötelezettségeknek, amelyeket az egyezmények a magyar államra hárítottak, ezelőtt már két esztendővel teljesen eleget tett. Természetes, hogy amikor a kormányzat a maga adatösszeállításáyal és másolati anyagával már két évvel ezelőtt elkészült, nem tehette azt, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül kiadja ezeket az adatokat a szomszéd államoknak, hanem cser© útján kell ezt a kérdést lebonyolítanunk. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy a jugoszláv állammal ez a csere úgy az eredeti, mint a másolati anyag tekintetében már a múlt év végén befejezést nyert és hivatalbalépésem óta már a Délvidéken, a jugoszláv vonalon a magyar telekkönyvi hatóságoknál a Jugoszláviából áthozott régi telekkönyvi betétek a forgalomnak is át vannak adva, ott tehát panaszra nincsen ok. Romániával szemben a helyzet az, hogy ott az eredeti anyagot már átvettük, a forgalomnak is átadtuk, ott azonban a másolati anyag kérdésében vannak nehézségek, úgyhogy itt olyan intézkedésre gondolok, hogy áldozatokat hozok tárcám terhére, előlegezvén azokat a költségeket, amelyeket a román állam eddig nem előlegezett; úgyhogy képesek leszünk saját alkalmazottainkkal kisegíteni a másolati munkában késedelmes • külföldi személyzetet; mindenesetre fenntartván a jogot arra, hogy a szükséges költségeket az illető államtól utólag megkapjuk. Cseh-Szlovákiával szemben van a legtöbb panaszra ok, amint ezt t. képviselőtársam is megállapította. De itt is megnyugtathatom t. képviselőtársamat abban a tekintetben, hogy 36. ülése 1929 május 1-én, szerdán. 57 hivatalbalépésem óta szorgalmaztam már az ügyet és most folyik az eredeti anyag kicserélése, tehát már folyamatban van, amely jelentésem szerint zökkenő nélkül folyik és abban a reményben vagyok, hogy befejezést fog rövidesen nyerni. Természetesen, t. képviselőtársam, ez még nem másolati anyag, amellyel mi két éve itt is készen vagyunk. Itt is provideálni kell és modust kell keresni arra, hogy ennek az anyagnak másolását is valami módon megsürgessük, mert lehetetlen állapot', hogy ez sokkal tovább húzódjék, mint akármelyik balkáni állammal szemben. , Meg akarom nyugtatni t. képviselőtársamat abban a tekintetben, hogy erre igenis nagy gondot fordítunk és mihelyt befejeződik most a csehszlovák állam részéről az eredeti anyag átadása, nyomban gondoskodni fogok, hogy a határszéli magyar telekkönyvi állomások csehszlovák vonatkozásban személyzetszaporítást kapjanak az átmeneti időre abból a célból, hogy az átvett betéteket használható anyaggá dolgozzák fel, vagyis a forgalomnak átadhassák. Ebben a tekintetben konkrét ígéretet tehetek, hogy az őszi hónapok elején, szeptemberben, októberben a Felvidéken is át lesz adva a forgalomnak az eredeti anyag; azt természetesen nem tudom még most megmondani, hogy a másolati anyag mikor fog rendelkezésünkre állani. Ebben a tekintetben a külügyminiszter úrral megállapodtam arra vonatkozólag, hogy minden modust igénybe fogunk venni, hogy a legnagyobb mértékben sürgessük ennek az állapotnak a megszüntetését és a másolati anyag átadását. -Ezzel tulajdoniképpen megfeleltem volna, ha nem lenne még Ausztriával szemben is bizonyos kérdés elintézetlenül; ahol ugyanis mi az egész anyagot átadtuk, bízva abban, hogy Ausztriával szemben a csere kérdésében nem lesz nehézség. Megállapíthatjuk azt, hogy Ausztriában is elő volt készítve az anyag, és csak az átvétel pillanatában állapíthattuk meg azt, hogy az anyag nem volt szakszerűen előkészítve és nem volt használható anyag. Ebben a tekintetben tehát újabb lépéseket kellett tennünk. Hogy ilyen késedelem van, annak Ausztria ma nem érzi hátrányát, mert mi eleget tettünk kötelességünknek; bízom azonban abban, hogy ez az állam is érzi és tudni fogja azt a kötelességét, amelyet kultúrállamok között egyik állam a másikkal szemben megkövetelhet. T. képviselőtársam felvetette, mint nem határozott vádat, hogy miért nem történtek intézkedések tíz év alatt új telekkönyvi betétek nyitása, új telekkönyvi felvétel érdekében. T. képviselőtársam, engedjen meg, ez a gondolat, amelyet felvetett, szakszerűen nincs átgondolva, hiszen mindenesetre méltóztatik tudni arról, hogy a telekkönyvek újbóli felvétele milyen óriási munkálattal van egybekötve. Nem szólva a kataszteri mérnöki munkálatokról, keresztülvihetetlen nehézséggel állanánk szemben, ha egy és ugyanazon ingatlanra mézve két helyen állana fenn telekkönyv, más ország területén is, mert sorrendi zűrzavar jelentkeznék a régi telekkönyvi hatósághoz és az ide beérkezett — időközben és korábban beérkezett — beadványok között, nem is szólva a fő- és mellék jelzálog viszonyaiban jelentkező bonyolult kérdésekről, úgyhogy meg vagyok róla győződve, ha a magyar kormány ezt az utat választotta volna, akkor talán még későbben jutottak volna az illető érdekeltek abba a helyzetbe, hogy valóban használható telekkönyvvel rendelkezzenek. Azt hiszem t. képviselőtársamat meg-