Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

434 Az országgyűlés képviselőházának• ; Mivel a kormánynak ebben a költségvetési j előirányzatában nem látok reménységet a ja- I vulásra, ezt a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Báró Vojnits Miklós! Br. Vojnits Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az a szokatlan érdeklődés, amely a költségvetéssel szemben megnyilvánul, arra indít engem, hogy a legrö- j videbbre fogjam elmondandóimat. (Halljuk! i Halljuk!) Pár szóval vissza kell térnem az előttem szó- ! lőtt igen t. szónok úr által mondottakra. Azt mondta ugyanis Kabók képviselőtársam, hogy ; egyedül csak a földadó az, ahol csökkenés van a jövő költségvetési esztendőben. Ezzel szemben megállapítani kívánom, hogy a forgalmiadók, '\ amelyek az idei költségvetési esztendőben ; 119,856.000 pengőt tettek ki, a jövő költségvetési esztendőben csak 114,800.000 tengővel vannak i előirányozva. Itt tehát körülbelül ötmilliós pen- } gős csökkenés áll elő, nem nedig négymilliós emelkedés. Ha Kabók képviselőtársam csak az általános forgalmiadót értette volt, ott igenis j mutatkozik . emelkedés, azonban az Összes for- ; galmiadóknál csökkenés van. Téves az is, hogy ! mert a. házadó emelkedik nyolcmillió pengővel j a jövőben, ezt a többletet a háztulajdonosok majd áthárítják a lakókra. Nem. A házadó azért j emelkedik, mert a házbérjövedelmek emelked- ; nek és ezek alapján róvatik ki az adó. (Kabók i Lajos: A házbér emelkedését a lakók, a nép vi- j seli!) Miniszteri rendelettel előre meg van állapítva, hogy miiven arányú emeléseknek lehet helye. Ettől nem térhet el a háztulajdonos, hanem köteles ahhoz tartani magát, (Kabók Lajos: A többől könnyű többet adni!) tehát nem háríthatja át a lakókra. Nagyon érdekes volt képviselőtársamnak az a fejtegetése, amelyet a fogyasztásiadókról méltóztatott tartani. Tényleg magam is elismerem, hogy ez az adónem egyáltalában nem tartozik a legigaz- i ságosabb adónemek közé, mert hiszen egyfor- j mán sújtja a szegényt, gazdagot, azt, akinek j semmije nincs és azt, aki vagyonos ember, I Egyet mégis el méltóztatott felejteni. Tudniillik itt van a pénzügyminisztérium által kiadott adóstatisztika. Ez azt mutatja ki, hogy az utolsó békeévvel szemben az összes adók közül ez az egyetlen, amely csökkenést mutat, mert az utolsó békeesztendőben 20 pengő 18 fillér volt a fogyasztásiadók fejkvótája, most pedig csak 15 pengő 47 fillér. (Kabók Lajos: Mert már tönkrementek az adóalanyok!) Igaz, ez annyit is jelent, hogy kisebb a fogyasztás, mégis jobb lett volna ezt hozzámondani, mert a csökkenés 23*34%. Ha már a statisztika itt van a kezemben, | akkor azt is látom, hogy a fejenkénti adóteher j 141'45 pengő, szemben az utolsó békeév 89*43 | pengőjével, itt az emelkedés 58*17%. Ez óriási j emelkedést jelent. Ilyen körülmények között — azt hiszem — a polgárság nemcsak azt követelheti meg, ha már az összes adóknak a fele megy személyi kiadásokra, körülbelül 51%-a, vagyis minden egyes adókban befizetett egy pengőből 51 fillér, hogy a köztisztviselők becsületes és szorgalmas munkát végezzenek, hanem joggal I elvárhatja a legnagyobb mértékű előzékenységét és udvariasságot is. En találkoztam olyan sajnálatos kivétellel, ahol az az illető tisztviselő azt hitte, hogv szívességet tesz, amikor köteles- I ségét teljesíti. Egy ilyen sajnálatos kivétel többet árt, mint ! araennyit használ az a sok-sokezer derék köz- i 95. ülése 1929 május 17-én, pénteken: tisztviselő, aki becsületesen végzi munkáját és udvarias is. Szerintem utasítani kellene az egyes hivatali főnököket, hogy szükség esetén szorítsák udvariasságra és előzékenységre a beosztott tisztviselőket (Felkiáltások a jobboldalon; Elő van írva!) és minden egyes udvariatlanságot a legszigorúbban toroljanak meg. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy akkor, amikor ezek a fejenkénti adóterhek már amúgyis magasak, a bácskai gazdák vállát még egy kereszt nyomja. A Máv. ugyanis egészen más számításokat eszközöl a szállítás dolgában a Bácska—Budapest relációban, mint például a keleti vármegyékből. A dolog úgy van, hogy Bácskából az összes termények útja Baja—Bácsalmás—Kiskunhalas—Budapest. Ebből a vonalból Budapest—Kiskunhalas a Máv.-ra esik, Kiskunhalastól kezdve pedig a Máv. kezelésében lévő vicinális vasútra. A vicinális Önálló tarifákat érvényesít és miután a fuvardíj tételek a távolság arányában csökkennek árumétermázsánként, a tört fuvarszállítás következtében kétszer és kisebb távolságok alapján magasabb fuvardíjtételeket számítanak fel, mint pl. a keleti vármegyéknél, ahol már elérték, hogy a Máv. számolja el közvetlenül a fuvart, a Máv. azután elszámol a vicinálissal, de olyképpen, mintha egészen Máv. vonalon ment volna. A különbség 70 pengőt tesz ki. így áll elő az a lehetetlen helyzet, hogy például ha valaki Bajáról 275 kilométer hosszú távolságra, a Tiszántúlra gabonát szállít, ez a szállítás olcsóbb, mintha Bajáról % Budapestre 215 kilométer távolságra történik a szállítás. Miután pedig a felvevőképes piac csak Budapesten van, az összes szállítások a Bácskából Budapest felé irányulnak. Ha már most egy 10 tonnás vagonnal búzát szállítok fel Budapestre, akkor a fuvardíjtétel 288 pengő, a mérlegdíj 7 pengő, útvám 8 pengő, összesen 303 pengő. Ez a mai 23 pengős búzaárak mellett megfelel az áraárték 13%-ának. Vagyis, ha va laki 8 vágón búzát szállít fel Bajáról Budapestre, akikor ide már csak hét vágón érkezik meg, mert egy vagont elvett a Máv. szállítás fejében. Ha ugyanilyen távolságról a Tiszántúlról, tehát 215 kilométeres távolságról szállít valaki búzát Budapestre, 70 pengővel olcsóbb a fuvar és ez esetben a fuvar a mérlegdíjjal és útvámmal együtt már nem az áru értékének 13%-a. hanem csak 10%-a. Itt tehát csak 10 vagonból vész el egy a fuvardíj fejében. A bobnál a fuvar a követkéz»: 265 pengő a fuvar, a mérlegdíj és útvám 15 pengő, ez összesen 280 pengő, ami az érték 10%-ának felel meg. Ha valaki Bajáról hajón szállítja Budapestre, 113 pengőt fizet, ez az áru értékének 5%-a, azonban a hajót csak azok használhatják, akik a Duna mentén laknak, mert mihelyt a Máv.-ot kell igénybe veni, a rövid távolság magas díjtétele miatt elvész az az összeg, amely megtakarítható lenne. Hogy a Máv. tud olcsón is szálítani, azt már tudom, az élőállat-szállításoknál, itt pedig nagyobb felelősség mellett és gyorsáruként szállít a vasút. Ha egy vágón szarvasmarhát veszek, ennek'értéke cca 5000 pengő. A fuvardíj 102'6, a fertőtlenítés 6, a külön kezelés 15, az útvám 12, Ez összesen 135*6 pengő, ami az áruérték 2'5—3 százalékának felel meg. (Erdélyi Aladár: Szóval a marhák előnyben részesülnek! — Derültség.) Hogy a Máv. még ennél olcsóbban is tud szállítani, azt a sertésszállításnál látom, ahol egy vágón szállítmány értéke körülbelül 10.000 pengő, a fuvardíj 179*3, fertőtlenítés 6, külön kezelés 15, útvám 12, Összesen 212-3 pengő, vagyis az áru értékének 2%-a. Hogy nemcsak közgaz-